Harkányi Választási Hírlevél 3.

Harkányi Választási Hírlevél 3.

Postabontó - szerző: Kacsúr Tamás

| 2013. 03. 06. |

Tisztelt harkányi Polgárok!

Aki előző két hírlevelünket elolvasta, és teszi ezt ezzel a számmal is, az tisztán és világosan érteni fogja, miért fordult szembe hét képviselő Imri Sándor polgármesterrel.

Már maga a tény is el kell, hogy gondolkoztasson mindenkit! Egyetlen egy képviselővel sem tudott szót érteni Imri Sándor. Senkivel! Vajon miért?

Az összes képviselő „önző és sumák” lenne, mint ahogy a polgármester azt a városi honlapra feltetetett sajtóközleményében megfogalmazta? Tényleg úgy gondolja Imri Sándor, hogy ezt a gondolkodó harkányiak beveszik? Ő beszél önös érdekről, sumákolásról, aki elfelejtette támogatóit, aki fennhangon híreszteli, hogy egy szál maga nyert a választáson és ezt el is hiszi? Aki a választási ígéretek első pontját a „Csapatmunkát a városvezetésben” dobta el először. Aki felszámolókkal tárgyalt a testület háta mögött. Aki – ki tudja miért – odadobta volna a fürdőt a siklósi konkurenciának egy szakmailag alkalmatlan terv megvalósításához. Aki egy stratégiai harkányi területről lemondott, mert joga volt hozzá. Aki a mai napig Siklósra jár „jótanácsért” és siklósiakkal tölti fel a hivatalt. Aki (saját szavait idézve) utcalányként politizál. Aki kitiltja a sajtót egy általa meghirdetett nyilvános rendezvényről. Aki a több oldalon megjelent bírálatokra még csak nem is reagál!

Akkor ki is sumákol?

Olvasom a szórólapon megjelent polgármesteri sikertörténetet a pályázatokról és az adósság csökkentésről. A pályázatok sikere elsősorban Horváth Tamás alpolgármesterhez köthető, az adósságcsökkentés meg Önökhöz, harkányi adófizető polgárokhoz. Az adósságcsökkentés jelentős részét (és itt csakis szállítói tartozásokról van szó) ingatlan eladásokból, a megemelt adókból, 90 millió állami segítségből és az előző vezetés által a rendszerben hagyott 300 millió adó kintlévőségből rendezték. Ezt azért nem nevezném gazdasági siker-programnak. A hivatal megmenekült ugyan, de Harkány nem, ugyanis a banki adósságok rendezését Harkány önerőből képtelen megoldani. Ez utóbbi probléma rendezése kizárólag hathatós kormányzati segítséggel valósítható meg. És ebben az ügyben Imri Sándor egy lépést sem tett. Egyetlen levelet nem írt, egyetlen használható kapcsolatot sem próbált összehozni magasabb kormányzati körök felé. Akik bizonyíthatóan megpróbáltak tenni az ügyért, az a PÖH volt és a testület. De polgármester nélkül sehol sem álltak szóba velünk. Mert ő elhatárolódott tőlünk már a kezdet kezdetén. És akkor olvasom azt az idézet, amit Imri Sándor mint jelmondatot fogalmazott meg kiadványában. „Folytassuk a közös munkát!” Én csak annyit kérdezek: Mit és kivel, polgármester úr? Mert elhatárolódott a PÖH-től, az előző testülettől, a „narancsos” fideszesektől, a „Bédy-Baksai” éra embereitől. Mégis ki az, akivel együtt tud dolgozni Harkányban? Ez nagyon érdekelne!

NAGY A TÉT!

Folytatódik az általa „megkezdett munka”, a közösség szétverése, a széthúzás és jön a csőd! Vagy bizalmat szavazunk egy tehetséges harkányi fiatalnak. Döntsenek megfontoltan március 10-én!

Barla Szabó Zsolt


Zsiga Balázs:

Tisztelt Harkányiak!

Ez az írás azért született, mert úgy érzem, hogy egy-két dolgot kötelességem megosztani Harkány lakosságával. Célja nem hangulatkeltés, vádaskodás, indulatok szítása, hanem az, hogy elmondjam, bemutassam az általam látottakat, tapasztaltakat. Ha mindez indulatokat kelt, az a leírt információk természetéből fakad. Úgy vélem, ha felháborító dolgok történnek velünk, fel kell háborodnunk és ennek hangot is kell adnunk. Sivár lenne az a világ, amelyből végleg kiveszne a civil kurázsi. Tudom, ezen írásom érdekeket is sért, de szeretném azt is világossá tenni, hogy e nélkül nem tehetjük tisztába városunk dolgait.

Úgy vélem, a hibák mellett elsomfordálva, azokat elhallgatni nem szabad. Az embereknek joguk van tudniuk arról, mi folyik a fejük felett, a hátuk mögött, az ő rovásukra. Lehet, úgy fogják érezni, hogy megrendítem a helybeliek hitét. Pedig higgyék el, a tények a megrendítők. Városunkban a háttérben működő propagandagépezet sokszor arra az elemi becsületességre apellál, amely miatt az átlagember nem akarta elhinni a tényeket, és itt az előző hírlevelek tartalmára gondolok.

Sajnos a hihetetlen nem azonos a lehetetlennel!

Az alábbi, velem megtörtént eset, úgy gondolom, tanulságos lehet mindenki számára, mert segítséget adhat a március 10-i döntéshez. 2012. december 1-jén a Harkányfürdő Hírei című – Imri Sándor megbízásából, Mészáros József által szerkesztett és az önkormányzat által finanszírozott – újságban megjelent egy velem, hónapokkal azelőtti telefonbeszélgetésből készített interjú, amelyben egyesek szerint rossz fényt vetve rá, bíráltam a munkahelyemet, a gyógyfürdőt és az ott dolgozókat. Ennek egyenes következménye lett, hogy míg egyesek gyűlöletükről biztosítottak, úgy többen támogattak és azt mondták: végre te legalább elmondtad azt, amit mindenki tud.

A lap megjelenése után Imri Sándor a remek beállításnak köszönhetően két legyet üthetett egy csapásra, megszabadult Schwarcz Tibortól, és az előző kampányban őt segítő, a mai napig őt nyilvánosan nem bíráló Zsiga Balázstól, aki az általa gyűlölt PÖH egyik vezetője.

Városunkban és a fürdőnkben is az tűnik a legnehezebbnek, aminek a legegyszerűbbnek kellene lennie. Változni úgy, hogy kedvezően alakuljon a jövőnk. Miért nem működik ez? Mert a zavaró tényezők miatt nehéz erre koncentrálni. Zavaró tényező az, amikor regnáló polgármesterünk embereket ugraszt össze csak azért, hogy ne vele foglalkozzanak. Első áldozata Barla Szabó Zsolt lett, majd később az egész testület. Közben – jegelve – majdnem két évig lobogtatta közös ellenség képeként Schwarcz Tibort, akinek felmondását lehet, hogy még mindig halogatná, ha a képviselőtestület nem áll föl. A lényeg, hogy mindig legyen egy ellenségkép, amit a kellő pillanatban elő lehet venni, amire vagy akire lehet hivatkozni, akit a sikertelenségért lehet okolni. Most itt van a „Bédy-Baksai éra” nevezetű kreált ellenségkép. Erre mind nem lett volna szükség, ha azt teszi, ami a dolga lett volna: a képviselőkkel együtt Harkány érdekében tevékenykedni. De ő úgy gondolta, a tájékozatlanokat majd úgyis félre tudja vezetni egy két diagram lufival, a médiából átvett „micsoda csodát vittem végbe, milyen jól is élünk, csak egy kicsit kell még kibírni“ maszlaggal. Ezzel csak az baj, hogy a valóság nem ez, és ezt a bőrünkön és környezetünkön érezzük. Ennek ellenére én továbbra is boldog vagyok, hogy Harkányban élhetek, és itt képzelem el saját és családom jövőjét, de nem a jelenlegi viszonyok között. Az élet úgy hozta, hogy udvariasan nem lehet megváltoztatni ezeket a dolgokat. Meglátásom szerint van olyan harc, amit meg kell vívni, és van olyan, amit ott kell hagyni.

Ezt meg kell vívni!

A diktatúrák története is azt mutatja, hogy az emberi képzeletet felülmúló dolgok napi rutinként történhettek meg. Csak egyetlen dolog szükséges a rossz győzelméhez, hogy a jó emberek ne csináljanak semmit.

Néhány szó a fürdőnkről:

A sokat bírált Zrt. elkerülte a csődöt, nagymértékű szállítói tartozást faragott le, és a pénzügyi nehézségek ellenére életben tartja magát. Köszönhető ez a jelenlegi testület által támogatott, munkában határokat nem ismerő gazdasági igazgatónak, Tóth Zsoltnak. Ez mindenképpen pozitív és biztató a jövőre nézve, de hosszú távon véleményem szerint kevés. Munkám során beleláttam a cég működésébe és rengeteg jobbító szándékú ötletet fogalmaztam meg. Máshol már jól működő, évtizedekkel ezelőtt bevezetett munkaerő szabályozási, rögzítő- és tervezőrendszerek valamelyikének bevezetése mellett kardoskodtam. Szervezeti felépítés korszerű modelljeivel, a munkafolyamatokat ésszerűsítő ötletekkel traktáltam vezetőimet, kollégáimat, és nem értettem, nálunk ezeket miért nem lehet alkalmazni, miközben a konkurens cégek nagy sikerekről számolnak be. Én meg mindig csak az ellenkezőjét tapasztalom: vendégeink és dolgozóink is elégedetlenek.

Aztán a kép tisztulni kezdett bennem, amikor közvetlenül is szembesültem az uralkodó munkamorál okaival. Amikor is a szolgáltatásért felelős vezetőt nem kellő mértékben érdekli a strandi WC-k, vizesblokkok tisztasága. Amikor jelenlétemben Urbán József is láthatóan közönyösen veszi, hogy a hatáskörébe tartozó több mint 50, kizárólag emberi mulasztásból eredő rendellenesség, harmadszori nekifutásra sem szűnik meg. De miért lehet ezt megtenni? Azért mert nincs kontroll, mert a tulajdonos nem fordít figyelmet a vagyonára, tehát rossz gazda. Többször többen, vendégek, dolgozók, harkányiak jelezték a polgármester felé a fürdőben tapasztalt negatívumokat, de ő vajmi keveset tett, hogy bármit is megoldjon. Mintha a falnak mondtuk volna problémáinkat.

Az elfogadhatatlan, hogy a polgármester kijelenti: „a fürdővel nem volt ideje foglalkozni”! De arra van ideje, hogy a vezetést folyamatosan bírálja, és közben egyengesse György Zoltán útját abszurd terve megvalósításához. Ez így egyáltalán nincs rendben.

Megválasztásom esetén, önkormányzati képviselőként mindent el fogok követni, hogy az általam tapasztalt hiányosságokat minél előbb felszámolhassuk. Ebben maximálisan partnere kívánok lenni az új polgármesternek, aki szívén viseli a fürdő sorsát, és akit reményeim szerint Baksai Endre Tamásnak hívnak.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket!


Barkó Béla:

Engedjék meg, hogy én is megosszam Önökkel gondolataimat az elmúlt két esztendőről úgy is, mint lemondott önkormányzati képviselő és úgy is, mint a Jobbik harkányi szervezetének vezetője. Remélem, a sokadmagammal együtt megfogalmazottak világossá teszik Önök előtt, miért nem tudtuk az önkormányzati munkát Imri Sándorral tovább folytatni!

2010 szeptemberében megvalósult az összefogás Harkányban, és a választópolgárok többsége a csőd helyett az akkori együttműködésre és Harkány megújulására szavazott. Megbíztak egy olyan képviselő-testületet, amely munkával, odafigyeléssel, elszámoltatással rendet és reményt kívánt teremteni Harkányban – a harkányiaknak. A képviselőtől azt várja el a választó, hogy ha adott problémával megkeresi, akkor azt orvosolja vagy a hivatalban, intézményekben eljárva orvosoltatja. A képviselő azért kapja mandátumát, hogy döntéseivel a város és lakóinak javát szolgálja. Aki úgy gondolja, hogy az elmúlt két esztendőben a testület tagjai nem Harkány javát és a város fejlődését tartották volna szem előtt, vagy, az elmúlt két évben nem dolgoztak volna legjobb tudásukhoz mérten, annak mindenképpen el kell olvasnia a www.harkany.hu oldalon a testületi ülésekről készült jegyzőkönyveket, amikben minden feketén-fehéren elolvasható. Az együttműködés és az összefogás csak egy-két hétig működött a választások után. A polgármester úr a hetente, kéthetente megtartott válságértekezletekről elmaradt, majd a hivatalban és a siklósi hegyoldalban barátainak egyre többször emlegette, hogy „a csőd nem ördögtől való”.

A képviselő-testület nyilatkozatát, melyben kijelentjük, hogy nem kívánunk csődöt jelenteni, egyetlen ember nem írta alá: dr. Imri Sándor polgármester!

A csőd bejelentésével a város elbukta volna vagyonát, ám az adósság itt maradt volna, ahogy történt ez Szigetváron is!

Markovics János hivatali racionalizálását célzó terveivel kapcsolatban a polgármester kijelentette, ez nem az alpolgármester dolga, ezt majd ő és a jegyző intézik. Mondanom sem kell, érdemi változás nem történt. Ahogy a hivatali gépjárművek esetében sem. A Szebellédi-jelentésben is megfogalmazottak szerint a képviselő-testület döntést hozott arról, hogy egy csődben lévő hivatalnak nincs szüksége két kisbuszra, de a határozatot a polgármester nem hajtotta végre. Mivel Harkánynak minden feleslegesen kidobott forint számít, és ezt a hozzáállást az alpolgármester elfogadni nem tudta, ezért lemondott. A hivatal átalakításával kapcsolatban javaslatot tettünk arra, ha egy mód van rá, akkor harkányiakat alkalmazzon a munkáltató. Megjegyzem, Imri Sándor a kampányban ezt ígérte. Ennek ellenére, ez több esetben sem így történt, s a hivatali vezetők kinevezésekor – hiába voltak alkalmas harkányi jelentkezők – a polgármesternek nem sikerült lokálpatriótának lennie. Mivel a testület munkáltatói jogokat nem gyakorol, így kénytelenek voltunk lenyelni a keserű pirulát.

Sem az intézményvezetőkkel, sem a fürdő igazgatójával, sem a testülettel az elmúlt két évben nem sikerült a polgármesternek irányt egyeztetnie, stratégiát kijelölnie, célokat kitűznie, s így megvalósítania sem. Mindenki tette ugyan a dolgát legjobb tudása és belátása szerint, de együttműködés nem volt. Többször próbálta a testület Imri Sándort kötetlen beszélgetésekre, harkányi eseményekre, rendezvényekre csábítani, de neki fontosabb programjai voltak a siklósi hegyoldalon, mint a városban, aminek vezetését felvállalta. Hiába a Szebelédi-tanulmány több millióért, hiába a Szebelédi-féle könyvvizsgálói szerződés az önkormányzat és a fürdő részéről, a tanulmányban megfogalmazott javaslatokból vajmi keveset valósítottak meg, így mindez a város anyagi megkárosítására és a haverok kifizetésére volt csak jó. A polgármester a választásokat követően kimaradt a várost érintő problémák megoldásából. Hiába hozott a képviselő-testület legalább fél tucat határozatot, például a platán bejárata melletti kutyák külső területeken való elhelyezéséről, vagy a hivatal racionalizálásáról, az iskola és óvoda konyháinak és működésüknek ésszerűsítéséről. A pályázatokon való részvételről, ezzel teremtve forrást felújításokra és fejlesztésekre. Az adókból befolyt pénzekből a strand és a fürdő hitelének visszafizetéséről. Az egykori rendszer személyeinek nevét viselő utcák átnevezéséről – amelyre 2013. január 1. után a Fidesz törvényben kötelezi az önkormányzatokat. Az idegenforgalmi adó befizetésének és a vendégellenőrök munkájának megkönnyítéséről. Az önkormányzat külsős szerződéseinek felülvizsgálatáról… és még sorolhatnám ezeket a határozatokat, döntéseket. Mindezek végrehajtása elmaradt, sosem valósult meg.

Mindig akadt kifogás, egy jogértelmezés, egy időhúzásra alkalmas döntésre várás, hogy ne valósuljanak meg a testület által meghozott határozatok.

Így a két év alatt csak az adók emelkedtek, amikből törlesztett valamicske szállítói tartozást a város, de a nagy fejlesztések, a racionalizálás, a költséghatékony működés elmaradt, és a város banki adóssága megmaradt. A testület nem kívánta a „szennyest” kiteregetni, nem jó reklám a városnak a nyilvánosságra hozni a belső konfliktust. Ám a városban elterjedt kettős kommunikáció – amit egyfelől az igazság és a tények, másfelől pedig a polgármesteri „szócsöveken” kijutó suttogó propaganda ellentéte jelentett – rákényszerített minket arra, hogy hangot adjunk a valóságnak. Hogy tisztázhassuk dolgainkat, úgy döntöttünk, hogy nyilvános vitafórumra hívjuk Imri Sándor polgármestert.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket!