„A zene mindenkié” – bemutatkozik a harkányi zeneiskola

Zeneiskolánk 1992-ben kezdte meg működését. Az első évben négy szolfézscsoporttal indult, ebből alakultak ki a hangszeres tagozatok. Az engedély megszerzése után 68 fővel kezdődött a tanítás, majd évről évre növekedett a létszám. Jelenleg zeneiskolánk két telephelyen 145 diákot tanít. Választható szakok hegedű, zongora, gitár, szintetizátor, fuvola, furulya, tuba, tenorkürt, trombita, klarinét, szaxofon és szolfézs. Iskolánkban sajátos nevelési igényű gyermekek is tanulnak zenét. Zeneiskolánk kiválóra minősített alapfokú művészetoktatási intézmény.

A tehetséggondozás érdekében emelt szintű, un. „B tagozatos” képzést nyújtunk azoknak a növendékeknek, akik képességük, előmenetelük alapján hivatásos képzésre is alkalmasak. Számukra biztosítjuk a felkészülést a versenyekre, a felvételi vizsgákra. Rendszeresen fellépéseket szervezünk részükre, melyek során előadói gyakorlatot szereznek. A személyiségformálás érdekében az „A” tagozatos tanulókkal olyan tanulmányi programot valósítunk meg, amely a tanterv keretei között maximálisan figyelembe veszi egyéb iskolai elfoglaltságukat, de biztosítja olyan mértékű hangszeres fejlődésüket, amely ébren tartja a kedvet a gyakorlásra, alkalmas arra, hogy a növendékhangversenyeken, kamaracsoportokban, zenekarban hangszerükkel helytálljanak, a megyei, területi találkozókon eredményesen szerepeljenek. A hangszeres képzés mellett hangsúlyt fektetünk a zene befogadására, megértésére, átélésére, a zeneirodalom megismerésére, a zenei élet figyelemmel kísérésére, komolyzenei koncerteken való részvételre. A harkányi zeneiskola helyzete a gimnáziumi képzés beindítása óta javult, mert a nálunk maradó gimnazisták között sok a zeneiskolás, és ők valószínűleg hangszerükön is tovább tanulnak. A nagyvárosokban továbbtanuló, volt zeneiskolásaink szívesen látott zenészek a városi zenekarokban (Pécsi Bányász és Urán-zenekar, Komlói Bányászzenekar). A hazajárók természetesen nálunk tanulnak, illetve a kollégisták a szombat délelőtti zenekari próbákat látogatják. A zenekari munkát és a továbbképzősök órabeosztását is ennek a sajátos helyzetnek kell alárendelnünk.

Az ifjúsági zenekar

A gimnazistákból álló 16 tagú ifjúsági zenekarral a városi ünnepségek állandó résztvevői vagyunk. 2006-ban és 2009-ben sikerrel szerepeltünk Horvátországban, 2007 és 2008 júniusában egyhetes zenei tábort szerveztünk a kistérség fúvószenekarainak. A gimnazista korú fiatalok már tisztában vannak saját zenei képességeikkel, ha nehezebb feladat jut nekik a zenekarban, akkor a közös siker érdekében többet gyakorolnak szabadidejükben. Az a fontos, hogy olyan közösséghez tartoznak, ahol jól érzik magukat, találkoznak volt osztálytársaikkal, nem kallódnak el és még zenei tudásuk és személyiségük is fejlődik. Egyre komolyabb műveket próbálunk meg elsajátítani. Mivel egyedi a hangszer összeállításunk, ezért az összes zeneművet betanulás előtt át kell hangszerelem. A zenekar
a külvilág számára kézzelfogható, megmutatható helyi kulturális értéket jelent, és erősíti városunk lakosságának kulturális összetartozását, alkalmas saját zenei kultúránk városunktól távol történő megmutatására, az emberek, városok, országok közötti kapcsolatok elmélyítésére. A helyi rendezvények, városi ünnepségek résztvevője a zenekar, mely az alkalomhoz illő zenét szolgáltatja. A helybeli lakosság büszke arra, hogy ünnepélyeik színvonalát saját gyermekeik művészi teljesítménye gazdagítja.

Az iskolazenekar

A 10-13 évesekből álló 17 tagú Iskolazenekar, főleg az iskolai rendezvényeken szerepel. Zeneiskolánkban működik még fafúvós együttes, a vonóskamara, a zongora négykezesek és kamaracsoportok. A hangszerbemutatók, a már „korán” elkezdett együttes zenélés, a tornatermi iskolai „koncertek”, ahol minden gyerek meghallgathatja társai játékát, nagyon fontosak. A hangszereket kézzelfogható közelségbe, elérhetővé kell tenni a számukra, ezért már az óvodában is tartunk játékos hangszerbemutatókat, amelyek azért is érdekesek, mert azok a gyermekek térnek vissza az óvodába, akik maguk is nemrég még oda jártak. Felnőttkorban a közösséghez való tartozás tudata készteti az egyént a már megszerzett zenei tudás életben tartására, „A zene mindenkié” – bemutatkozik a harkányi zeneiskola fejlesztésére. A nyugati világ falvaiban, kisvárosaiban működő amatőr zenekarok sokasága szolgáltat jó példát arra, hogy milyen fontos az alapműveltség részévé tenni a hangszertudást. Az együttes zenélésre való képesség kialakulása közben az ember lelkülete is átalakul. Minden embernek szüksége van egy un. társkompetenciára, mely nem csak kikapcsolódás, hobbi, hanem az egyén és a közösségek fejlődésének jól bevált eszköze. Megyénk egyes településein, a fúvószenekarban való játéknak már hagyományai vannak, pl. Bóly, Mohács, Hosszúhetény, Pécsvárad, ahol már a nagyapák is zenekarban játszottak. Vidékünkön a hagyományokat, a szokásokat még ki kell alakítani, és megértetni a zeneoktatás és az aktív közös zenélés jelentőségét. A zene nemcsak a zenészeket, hanem családjaikat, barátaikat és ismerőseiket is képes évszakonként többször is közelebb hozni egymáshoz. Az ünnepek közös megtartása alkalmas a társadalmi élet újraélesztésére, melynek fontos része a zenekar. Köztudott, hogy az utóbbi évtizedek kineveltek egy TV-s, internetes nemzedéket, mely kerüli a közösséget, „behúzódóvá” vált. Ma divatosabb „csetelni”, vadidegeneknek üzengetni az interneten, a világhálón ismeretségeket kötni, mint a szomszéddal beszélgetni, barátokkal összeülni. Újra fel kell kelteni az emberek érdeklődését közvetlen környezetük iránt, s ennek kiváló eszköze a lakosság fiaiból és leányaiból álló zenekar. A zeneoktatásnak látszani és főleg hallatszani kell, a hétköznapok próbáin és az ünnepnapok rendezvényein egyaránt, mivel nehéz gazdasági, társadalmi időket élünk. A lakosság, a társadalom, a politika először mindig a kultúrán kezd el takarékoskodni. Ezért még fontosabb, hogy tudatosuljon a döntéshozókban az alapfokú művészetoktatás pedagógiai és társadalmi jelentősége. Sajnos neves pszichológusaink és társadalomkutatóink, manapság keveset hallatják hangjukat a gyermekkori zeneoktatás jelentőségéről. A hetvenes és nyolcvanas években a Magyar Televízió pedagógiai sorozatokban népszerűsítette a zenetanulást és annak pozitív pedagógiai, lelki és társadalmi hatását. Fontos lenne a közszolgálati médiumok nagyobb szerepvállalása a kulturális felvilágosító munkában. A magyar valóság az, hogy az olyan műsorok népszerűsítése, mint a „Megasztár” és társai csak ártanak a zeneoktatásnak, mivel azt a látszatot keltik a nézőben, miszerint csak a tehetséggel, gyorsan és munka nélkül is a zenében szép sikereket lehet elérni. A hangszeres játékot éppúgy, mint az éneket fejleszteni, gyakorolni kell. Egyedül az énekes műfajban képzelhető el, hogy kimagasló tehetségek pár hét alatt ismert „sztárokká” küzdjék fel magukat. Ha a tehetségkutatók „sztár” zongoristákat vagy hegedűsöket keresnének, a laikusok között egyet sem találnának, hiszen a hangszerjáték elsajátítása hosszú évek munkája.

A zeneművészi pálya választása, mint jövőkép

A hangszeres zenetanár gyakorlatilag kisgyermek korától kell, hogy a zenei pályára készüljön. Elvégzi a két év előképzőt, a hat év alapfokot, a művészeti szakközépiskolát és végül az egyetemet. Tizenöt év zenetanulás szükséges ahhoz, hogy kezdő zenetanárrá váljon. Meggyőződésem, hogy a zenetanárok többsége örömmel készülnek, tanulnak és gyakorolnak, mivel szeretik hivatásukat és nem gondolnak bele, hogy ők, akik gyermekkoruktól csak erre a pályára készültek és a szakma érdekében tetemes mennyiségű, értékes tudás birtokosai, talán ők lesznek az első áldozatai a megszorításoknak.

Az állam nagy felelőssége, a képzés és a munkaerőpiac egyensúlyának megteremtése, azért, hogy a diplomát szerzett művészeknek lehetősége is legyen tanítani illetve zenekarokban, színházakban dolgozni és ne kényszerüljenek külföldi munkavállalásra. A mostanában végző egyetemisták nehezen találnak állást, mivel szűkülnek a lehetőségek, kevesebb a zeneiskola, kevesebb a zenekar, a nyugdíjkorhatár pedig emelkedik.

A zenetanárt nehéz valami másra átképezni, hiszen kisgyermekkorától a zene körül forogtak gondolatai, egy dolgot művészi szinten tud, egész szervezete, ideg és izomrendszere erre a feladatra van kimunkálva. A gyermekek is szeretik és igénylik a zeneoktatást. Eredményeinkkel és a lakosság támogatásával kell technokrata beállítottságú, gazdasági érdekszemléletű politikusainkat meggyőzni munkák társadalmi fontosságáról. Minden tőlünk telhetőt meg kell tennünk az alapfokú művészetoktatás megtartása érdekében.

A zene a lélek nyelve. A zenetanulással eltöltött évek alatt helyes irányba formálódik a személyiség, könnyebbé válik a közismereti tárgyak befogadása, megnő a mozgás, sport és az egészséges élet iránti igény, fejlődik az önismeret, kialakul az egyén önfejlesztő képessége. Kodály Zoltán gondolatai a zenéről: „A zene lelki táplálék és semmi mással nem pótolható. Aki nem él vele lelki vérszegénységben él és hal. Teljes lelki élet zene nélkül nincs. Vannak a léleknek régiói, melyekbe csak a zene világít be.”

Nagy Gyula
tagozatvezető
klarinéttanár, karnagy