Beszélgetés Kovács Gáborral

Hogy indult a Tenkes Csárda? Milyen fejlesztések vannak folyamatban?

Tíz évvel ezelőtt indítottam újra a Tenkes Csárdát. Korábban zöldségkereskedelemmel foglalkoztam, valamint élelmiszerüzletet és látványpékséget is üzemeltettem. Az első fejlesztések célja az volt, hogy egyáltalán ki tudjuk nyitni a csárdát. Hiszen egy éve már zárva volt, mivel nem felelt meg már az akkori követelményeknek sem. Ekkor még csak az egy kis, 40 négyzetméteres terem létezett nyolc asztallal. A többi helyiséget 2004-ban valamint 2005-ben építettük hozzá, így a belső termekben 110, a teraszon további 120 főt tudtunk leültetni. 2010-ben megépítettük a rendezvénysátrat, ahol 180 fő fér el a nagyobb rendezvények, például esküvők alkalmával. A közeljövőben szálláshellyel bővül szolgáltatásaink köre.

Kiket foglalkoztatsz?

Jelenleg 26 főt alkalmazunk, de ez szezonálisan bővülhet. Lokálpatrióta vagyok, nagyon szerettem volna a teljesen szűk környezetünkből, a környező településekről embereket foglalkoztatni, csak sajnos nincs elég jól képzett és dolgozni akaró szakember. A mai gazdasági helyzetben csak a jól képzett, lojális és a szakma iránt elkötelezett dolgozókkal lehet minőségi szolgáltatást nyújtani. Kevés a jó szakember.

Milyen kapcsolatot ápolsz a környék termelőivel?

Folyamatosan dolgozunk a helyi termelőkkel. S szeretnénk a kapcsolatot bővíteni további gazdaságokkal is, akik megtermelik a házi tojást, tyúkot, kakast, disznót. Gyakorlatilag tíz év alatt nem sikerült megoldanom, hogy egy állandó gazdálkodóval megállapodjak, és azt mondjam, ötszáz darab kakast neveljen nekem, mind megveszem. Volt, hogy felajánlottam, megveszem az egész éves takarmányt, csak szórja eléjük. De az emberek az elmúlt évtizedekben elbizonytalanodtak, bizalmatlanok lettek a multik felvásárlási szokásai miatt, emellett lenyomták a felvásárlási árakat, hiszen a külföldi áruknak csinálnak piacot! Viszont ha én elmondom nekik, hogy jóval drágábban is hajlandó vagyok megvenni azt az állatot, mint amennyiért bármelyik multiban eladhatja, csak nekem rendes kukoricával etesse, normálisan hizlalja fel, készpénzzel fizetek, nem kilencven napra, mint a multik, akkor meghallgatják, de szerintem nem hiszik el. Gyakorlatilag ott állunk, hogy van egy-két ember – tényleg nagyon kevés – akitől az éves szükségletünk 10-15%-át tudom csupán beszerezni, mindamellett, hogy én mind a 100 %-át helyi termelőktől szeretném megvásárolni. Sajnos eddig még nem sikerült ilyen gazdálkodót találni! De nem adom fel, pedig az új kormány meg is könnyítette a helyi termelők feltételeit.

Miként élitek meg a szezonon kívüli időszakot?

Mi is érezzük, ugyanúgy, mint bárki más, csak talán nem olyan hatványozottan. A rosszabb időkben is ügyelünk a minőségre. Minket nem csupán a profittermelés vezérel, hanem elsősorban a minőség iránti vágy. Ha januárban és februárban veszteségesnek kell lenni, ahhoz, hogy ezt a törekvésünket megtartsuk, akkor inkább leszünk veszteségesek, de nem verjük át a vendéget, nem elégszünk meg gyengébb minőségű alapanyagokkal, és nem dolgozunk velük. Ez a célunk és utunk, ezt tűzön-vízen keresztülvisszük. Ezért van, hogy a vendégkörünk 70 %-a magyar. Tíz évvel ezelőtt úgy indultam el, hogy első a magyar vendég, és ha jön a német és a többi külföldi, akkor neki is fogunk örülni. Tíz évvel ezelőtt, amikor ezt kimondtam, azt mondták, megőrültem. Most bizonyosodik be, hogy meg tudunk élni télen, szezonon kívül is, azáltal, hogy a magyar és helyi vendéget tiszteljük meg azzal, hogy ti vagytok az elsők. A turista is fontos, de itt először a magyar embernek van asztala. Korábban a helyet szezonálisan üzemeltették, télen zárva volt. Azt mondtam az embereimnek, hogy télen is szeretnék nektek munkát és fizetést adni, mert nem tartottam korrektnek, hogy hat hónapon keresztül maximális elvárásokat támasztok velük szemben, majd szélnek eresztem őket. Szembetűnő a kiszolgálás minősége, a légkör, amivel fogadott a hely. Van egy saját elvárás-rendszerünk, egy kódexünk, milyen elvek szerint kell dolgoznia minden alkalmazottamnak. Aki nem fogadja el, azt nem marasztaljuk. Javarészt állandó személyzettel dolgozunk, most volt talán az elmúlt tíz évben először egy komolyabb csere, ami szükséges volt, hogy meg tudjunk újulni. Ez előnyünkre vált, hiszen sokat léptünk előre.

Van egy nagyon kedves hagyományotok karácsonykor, amit ha jól tudom, idén sem szakítottatok meg.

Minden év végén, a környéken lakó gyerekeket és idős és egyedülálló embereket megvendégeljük. A csarnótai idős embereknek vittünk ünnepi halászlevet, és a legkisebbekhez is eljutott a Tenkes Csárda Mikulása.

További tervek, lehetőségek? Miként látod a helyivendéglátói viszonyokat?

Nap mint nap azon dolgozunk, hogy mindig egy-egy fokot emelünk a minőségünkön. Távlati tervünk nagyon komoly hagyományőrző és tisztelő rendezvények szervezése az új színpadunkon és a rendezvény sátrunkban. Készen vannak a panzió tervei is, amit idén szeretnénk elkezdeni, mert évek óta igény van rá. A konyhánkban nagyobb léptékű felújítás zajlik, hogy ennél is magasabb minőségű ételeket tudjunk elkészíteni. Célul tűztük ki egy még inkább hagyományőrző magyar konyha működtetését. Jelenleg is folyik az egész éves programunk szervezése. Fontosnak tartom a városban és a térségben zajló rendezvények összehangolását. Fontos, hogy összefogjanak a helyi vendéglátósok, vállalkozók, mindenkinek bele kellene nyúlni a lehetőségeihez mérten a saját zsebébe, legalább a következő két szezon alatt hozzájáruljon a térség marketing tevékenységéhez. Hiába mondjuk, hogy fizetünk iparűzési adót, tudjuk, milyen nehéz helyzetben van a harkányi önkormányzat és a fürdő, ezért jelen pillanatban nem elvárni kell tőle bármit is, hanem segítő kezet nyújtani számukra. Ha elindul a város ezen az új úton – és biztos vagyok benne, hogy a jelenlegi polgármester teljes mértékben ezen van, és akárki lesz is az új fürdő igazgató,– akkor abból a vendéglátósok és helyi vállalkozók, dolgozók, emberek is fognak profitálni, mindenki. Most rajtunk vállalkozókon, az összefogásunkon múlik, hogy segítő kezet nyújtsunk, és tavasszal egy marketingkampányt indítsunk. Ha pedig mindenki csak a saját portája körül tisztességesen lenyírja a füvet, rendet rak, lefesti a kerítést, már elérnénk, hogy sokkal szebb legyen a város. Mindenképpen javasolnék az önkormányzatnak egy panaszvonalat, ahol bármi problémát látsz abban az utcában, ahol laksz, jelezd. Hiszen a polgármesternek nem lehet minden sarkon a szeme, és így a felmerült gondokat fontossági sorrendben tudnák megoldani pici pénzből. A szezonra már úgy indulhatnánk, hogy gyökeres változásokat értünk el. Egy pár liter festék, egy nádszövet, amivel eltakarhatjuk azt a részt, amit nem kell látni, mert egyelőre nincs megoldás rá, egy fűnyíró, néhány virág, nem horribilis pénzek. Akinek pedig nincs pénze, adja a kétkezi munkáját. De mindehhez összefogásra lenne szükség. Olyan emberek összefogására, akik tudnak segíteni, de ehhez felül kellene emelkedni saját gondjainkon, s komplexen tekinteni a kialakult helyzetet. Ezzel a szemlélettel Európában sok helyen nagy dolgokat valósítottak meg. Ez nem utópisztikus elképzelés, meg is lehet valósítani. Sőt, több helyen meg is csinálták. Azt szeretném, ha Harkány pár éven belül így megszépülhetne, és megújulna! Szabad nagyot álmodni, s közös összefogással hiszem, hogy megvalósítható.

KT