Aktivizálódó szavazók, erősödő jobboldal
A TÁRKI Társadalomkutatási Intézet havi rendszeres pártpreferencia-kutatásának februári adatfelvételét a korábbiaktól eltérően a közelgő választások miatt a szavazási helyzetet szimuláló módszerrel végezték, a baloldali ellenzéki pártokat most először nem pártonként, hanem az Összefogás közös listájaként szerepelnek a kutatásban. A kormánypártok támogatottsága továbbra is jelentősen meghaladja az ellenzéki Összefogás támogatottságát, a Jobbik és az LMP szavazótábora is nagyobbnak mutatkozik, mint korábban.
Az 1000 fő megkérdezésén alapuló, a 18 éves és idősebb lakosságot életkor, nem, iskolai végzettség és lakóhely szerint reprezentáló kutatás februárban a közeledő választások miatt a szokásostól valamelyest eltérő módon készült: mivel az a választási szituáció, amelyre hivatkozva minden hónapban megkérdezték a lakosság pártpreferenciáját már nem egy távoli, hanem egy egyre közelibb esemény, ezért a szavazási helyzetet szimulálva a válaszadók ebben a hónapban nem egy listáról választva mondták el a kérdezőbiztosnak választott pártjukat, hanem egy szavazólapra hasonlító cédulán maguk jelölték azt és tették a szavazószelvényt borítékba anélkül, hogy a kérdezőbiztos látta volna a jelölt pártot. Mindezt növekvő részvételi hajlandóság veszi körül, így a februári eredmények alakulását egymástól függetlenül a megszokottakon túli több további tényező is alakította, ezek súlyát külön-külön azonban nem lehet megbecsülni. Mindezek együttes hatására az elmúlt egy hónapban a pártválasztásában bizonytalan vagy azt el nem áruló szavazók aránya közel a felére, 40%-ról 22%-ra csökkent – ismerteti a Tárki.
2014 februárjában, két hónappal a választások előtt a Fidesz-KDNP továbbra is nagy előnnyel vezet a többi párt előtt. A teljes népességen belül januárban 29%, februárban 38% szavazna a kormánypártokra, a pártválasztók körében pedig mindkét hónapban 49% a támogatottságuk.
A januárban még külön, pártonként kérdezett MSZP, Együtt 2014 – PM és Demokratikus Koalíció alkotta Összefogás a teljes népesség körében 21%-ot kapott volna, ami a listára együttesen is ugyanekkora szavazótábort jelent februárban. A pártválasztók körében viszont a három párt összege januárban 35% volt, az együttes lista támogatottsága februárban 27%.
A Jobbik támogatottsága nőtt: a teljes népesség 8%-a szavazott volna januárban a pártra, míg februárban 15%-uk, a pártválasztók körében pedig 14%-ról 19%-ra emelkedett az arányuk. Az LMP-szavazók aránya is nőtt: a teljes népességen belül 1%-ról 4%-ra, a pártválasztók körében pedig 2%-ról 6%-ra.
A hagyományos pártpreferencia-kérdéseken túl egyéb, politikával kapcsolatos kérdésekre adott válaszokból az derül ki, a lakosságban közel azonos arányban vannak azok, akik kormányváltást szeretnének (40%), mint azok, akik azt akarják, hogy a jelenlegi kormány maradjon (39%). Iskolai osztályzáshoz hasonló ötfokú skálán elégtelen és 2-es osztályzatot 39% adott az Orbán-kabinetnek, 31% közepest, 4-es és 5-ös, azaz elégedettséget jelentő osztályzatot pedig 26%. Más kérdésekre adott válaszok inkább arra utalnak, hogy a jelenlegi koalíciónak kedvez a közvélemény. Orbán Viktort ugyanis sokkal inkább tartják (38%) a legalkalmasabb miniszterelnök-jelöltnek, mint Mesterházy Attilát (14%). A Fidesz-KDNP-nek kedvező politikai hangulat tehát kevésbé a kormányzattal való elégedettséggel, mint inkább az ellenzékkel való elégedetlenséggel függ össze. Elmondható tehát, hogy a pártpreferencia adatok mellett más tényezők is a jelenlegi kormánykoalíció, a Fidesz-KDNP lista sikerét vetítik előre az április 6-i választásokon. Mivel a konkrét eredményeket a töredékszavazatok, az egyéni jelöltek eredményei és a határon túli, illetve külföldön leadott szavazatok is befolyásolják, önmagukban a fenti adatok alapján a parlamenti mandátumok arányát nem lehet előrejelezni.
