Kilenc dolog, amiért szitává lőhet a rendőr

Életmód - szerző: KT

Terrortámadás, késes hadonászás vagy intézkedés során zsebre dugott kéz kell ahhoz, hogy a rendőr csőre töltsön és lőjön? Egyáltalán, mikor veheti elő azt és mikor lőhet? És ha már itt tartunk, mikor számít lőfegyverhasználatnak a lövés? Merthogy a kettő nem ugyanaz.

 

 

Talán nem hat az újdonság erejével, ha azt mondjuk, a rendőri ellenőrzést nem feltartott kezekkel várjuk és nem is kell a kormányon hagyni mindkét kezünket, ha megállítanak minket. Ennek oka az, hogy – ellentétben az Egyesült Államok gyakorlatával – Európában nem valós a félelem, hogy az intézkedés alá vont személy azonnal tüzet nyit a rendőrre. Mégis, minden zsaru oldalán ott a pisztoly, amit ha kell, használni is fog, és bármilyen hihetetlen, minden esetben fel is készül rá. Túlnyomó többségüknek pályafutásuk során még sincs szükségük rá.

 

Először is, tisztázni kell azt, hogy a lőfegyverhasználatot – aminek csak a szándékosan, személyre leadott lövés minősül – meg kell előznie egy csomó mindennek. Ilyen a figyelmeztetés és az enyhébb fokú kényszerítő eszközök, mint például a gumibot használata, de a lőfegyverhasználatra is külön felhívják a figyelmünket, mielőtt az első, lehetőleg figyelmeztető, majd a végtagra leadott lövés eldördül.

 

Vannak olyan esetek, amikor a késedelem veszéllyel jár, akkor mindezen megelőző intézkedés kimaradhat, és figyelmeztetés nélkül is jöhet a lőfegyverhasználat. Ennek pontjait – mint a legtöbb rendőrséggel kapcsolatos szabályozást – az 1994. évi XXXIV. Rendőrségről szóló törvény tartalmazza. Sztorikból vett sarkított példák következnek.

 

Egy pillanatra még időzzünk el. Ha a rendőr úgy érzi, szükség van rá, és ezzel nem szítja feleslegesen az esetleges elkövetővel szemben a tüzet, valamint így nem sodor nagyobb veszélybe senkit, bizony, készenlétbe helyezheti, vagy tűzkész állapotba hozhatja lőfegyverét. Bizony, ha az esti igazoltatásnál zsebre dugott kézzel mélyen a szerv szemébe nézünk és meggyőzzük, hogy pisztoly van nálunk és nem félünk használni, könnyen csőre nyomják a szolgálatit, amibe a meggyőző mea culpáig kell nézni.

 1.

A legáltalánosabb lehetőség a testi épséget súlyosan veszélyeztető közvetlen támadás elhárítása végett használt pisztolyt. Egy tér közepén késével magányosan hadonászó úriember nem a halál fia, csak mert nem hallgat senkire, de a késsel valakit közvetlen közelről megtámadó személy már jó eséllyel néz szembe a stukkerel, mint az történt néhány éve a környéken is – akkor lövés nélkül.

 2.

Szintén okot adhat lőfegyverhasználatra a terrorcselekmény, a jármű hatalomba kerítése, vagy a közveszély okozása bűncselekmények potenciális elkövetője, ugyanis ezek megakadályozására vagy megszakítására úgyszintén fegyveréhez nyúlhat a zsaru. Volt rá példa – még ha nem is a rendőr tett pontot az ügy végére – hogy az elkeseredett emberfia lakótelepi házában egy kinyitott gázcsap felrobbantásával fenyegetőzött. A gyufa kihúzása bizony több szempontból sem volt egy kimondott életbiztosítás számára.

 

A jármű hatalomba kerítése talán furcsa lehet, de nyugodjon meg mindenki, a gépkocsi vagy kerékpárlopás esetleg azok kölcsönvétele még nem ok a golyó általi halálra. Viszont ha erőszakosan akar valaki légi- vízi- vagy vasúti járművet elvinni vagy pilótát cserélni, fennáll vele szemben a lőfegyverhasználatra lehetőséget adó pont.

 

A terrorcselekménnyel más a helyzet. Érdekes tény, hogy az ENSZ komoly pénzeket ölt több bizottság munkájába, amik feladata az volt, hogy meghatározzák, mi számít terrorcselekménynek. Mindegyik eredmény nélkül oszlott fel. Abban is megállapodhatunk, hogy nehéz olyan terrorcselekményt elkövetni, mely egyetlen másik, a lőfegyver használatára feljogosító pontot sem merít ki.

3.

Nem garázdálkodhat nyugodtan az sem, aki bűncselekményét lőfegyverrel, robbanóanyaggal vagy az élet kioltására alkalmas más eszközzel szándékozik elkövetni, ugyanis ezt is megakadályozhatja pisztolyával a rend éber őre. Fegyveres és bombás rablók, túszejtők, nagy a tét!

 

És akkor itt is teszünk egy kis kitérőt. Eddig lőfegyverről volt szó, ami jogi környezetben nem analógiája a fegyver fogalmának. A lőfegyver az, amivel megfelelő energiájú lövedéket lövünk ki, fegyver pedig bármi lehet, amivel támadhatunk vagy védekezhetünk és a támadás középpontjában annak tárgyát képezi. A balta, a kés, a kasza, de egy vascső is lehet fegyver, ha rendeltetésén túlmutatóan kegyetlen dolgokra használjuk.

 4.

Ritka eset, hogy lőfegyver, illetőleg robbanóanyag jogosulatlan, erőszakos megszerzésére irányuló cselekmény megakadályozására kelljen fegyvert rántani, de megeshet. A példák tárházában akad olyan, hogy épp a rendőrtárs fegyveréért kelt birokra a keménykedő állampolgár.

 5.

Hogy mit kell tennie annak, aki az állam működése vagy a lakosság ellátása szempontjából kiemelkedően fontos létesítmény ellen felfegyverkezve intézett támadás elhárítása során akar lőtt sebeket szerezni? Elég bevennie magát egy erőműbe, vagy lőfegyverrel esetleg annak használható kaszával megtámadni egy víztározót.

 6.

Az életéért menekül az a szökött börtöntöltelék is, aki az emberi élet kioltását fegyveresen és szándékosan követte el, de fennáll vele szemben a lőfegyverhasználat lehetősége akkor is, ha szökni próbál.

 7.

Ne hadonásszunk pisztolyunkkal, késünkkel vagy kaszánkkal akkor sem, ha nem a tér közepén állunk, ugyanis fennáll a lőfegyverhasználat lehetősége azzal szemben, aki a nála lévő fegyver vagy élet kioltására alkalmas más eszköz letételére irányuló rendőri felszólításnak nem tesz eleget, és magatartása a fegyver vagy más az élet kioltására alkalmas eszköz ember elleni közvetlen felhasználására utal. A közvetlen felhasználásról szóló jelentésekben az alábbi szövegrészek vannak kiemelve: közvetlen közelről felé szúrt, csőre töltött és lövésre emelte, magasba emelte, hogy lesújtson.

 8.

Ne majmoljuk az amerikai filmeket se, ahol a banditák társukat a cella robbantásával és a szállító jármű közrefogásával, megtámadásával szabadítják ki. Az elfogott, bűncselekmény elkövetése miatt őrizetbe vett, vagy bírói döntés alapján fogva tartott személy erőszakos kiszabadításának megakadályozására az azt megkísérlővel szemben szintén fennáll a lőfegyverhasználat lehetősége.

 9.

Talán tíz éve történt az a bajai eset, amikor lövések dördültek a Duna hídján. A sztori szerint az elkövető megfordult autójával, hogy elüsse a rendőröket, de azok tüzet nyitottak rá. Azt beszélik, valójában nem is a rendőröket, hanem társát akarta örökre elhallgattatni. Ha mégsem, a lőfegyverhasználat azért is jogszerű volt, mert a rendőr saját élete, testi épsége, személyes szabadsága ellen intézett támadás elhárítására is használhatja pisztolyát. Súlyos hiba lenne rendőrt próbálni meg túszul ejteni, vagy csak úgy megtámadni.

 

A lőfegyverhasználat pontjait persze nem a mi dolgunk tudni, a rendőrök mindenkinél jobban ismerik mindezt. Biztosak lehetünk benne, hogy az intézkedés alatt a lehető legnagyobb biztonságban vagyunk, és ha nincs takargatni valónk, békében válunk el.