Harkányért Érdeméremeket adtak át az ünnepélyes testületi ülésen

A péntek délután megtartott ünnepi képviselő-testületi ülésnek egyetlen napirendi pontja volt. Harkány város által adományozott neves kitüntetést, a Harkányért Érdemérmet Kiss József, Dr. Puskás János és Tar István vehette át Baksai Tamás polgármestertől.

 

 

Kiss József

 

1931-ben született Drávaszabolcson, földműves család gyermekeként. Az elemi iskolát a falujában végezte el, majd a siklósi polgári iskolába, azután a Pécsi Kereskedelmi Középiskolába járt. Ezt követően a Pécsi Állami Pedagógiai Főiskola magyar szakára iratkozott be, ahol 1954-ben fejezte be tanulmányait kitüntetéses oklevéllel. Abban az időben a diploma átvételére a gyakorlóév teljesítése után kerülhetett sor. A gyakorlóévben, majd az azt követő hat tanévben a mozsgói általános iskolában tanított. Osztályfőnök volt, és a saját szaktárgyán kívül – az ének és a testnevelés kivételével – szinte valamennyi tantárgyat tanított, mivel a szakos ellátás a vidéki kisiskolákban akkoriban egyáltalán nem volt teljes.

 

 

Bár nagyon szerette első munkahelyét, mégis szeretett volna közelebb kerülni szülőfalujához és édesanyjához. 1960-ban saját kérésére Harkányba helyezték, az akkor megépült „új” iskolába, és azt követő 31 évig, nyugdíjba vonulásáig a harkányi általános iskolában dolgozott. Kezdetben magyartanárként és osztályfőnökként tevékenykedett, 1968 és 1973 között a siklósi járás magyar szakos szakfelügyelője majd általános tanulmányi felügyelője is volt. 1973-ban a harkányi Kitaibel Pál Általános Iskola igazgatóhelyettesévé nevezték ki, és nyugdíjazásáig ebben a beosztásban dolgozott. Ezen időszak alatt néhány tanévben megbízott igazgatóként is vezette az iskolát.

 

Magas színvonalú szaktanári munkája mellett vezetőhelyettesként nagy gondot fordított kollégái továbbképzésének szervezésére, az iskolai könyvtár tudatos, tervszerű gyarapítására, a szülők pedagógiai tájékozottságának fejlesztésére. Rendszeresen tartott nevelési értekezleteket, évnyitó, évzáró és félévi értekezleteket. Évek alatt kidolgozta az intézmény mérési-értékelési rendszerét. Szakszerű tanácsaival nemcsak a harkányi, hanem a környékbeli pedagógusok munkáját is segítette.

 

Gondot fordított saját maga továbbképzésére, önképzésére is. Napi munkája mellett érdeklődéssel mélyedt el nyelvtudományi kérdésekben, az anyanyelv tanításának módszertani kérdéseiben és a didaktika egyes területeiben. Megjelent néhány cikke a Magyartanítás, az Audiovizuális közlemények, a Köznevelés, a Pedagógusok Lapja, a Baranyai Művelődés című folyóiratokban. Többször eredményesen vett részt a Minisztérium, a Pedagógus Továbbképző Intézet, illetve a Baranya Megyei Tanács Művelődési Osztálya által meghirdetett pedagógiai pályázaton. Máig előfizetője a Magyar Nyelvőr című folyóiratnak. Munkáját 1964-ben Miniszteri dicsérettel, 1968-ban Kiváló Tanár kitüntetéssel ismerték el – akkoriban csak nagyon kevés pártonkívüli pedagógus kapta meg ezt a kitüntetést.

 

1973 óta Harkány krónikaírója. Több mint négy évtizede lelkiismeretesen gyűjti, dokumentálja a harkányi eseményeket, a településen működő nagyobb intézmények, cégek adatait, az önkormányzat, Harkány társadalmi életének történéseit, a gazdasági, politikai, kulturális élet eseményeit. Gyűjti a Harkányról megjelent újságcikkeket, fényképeket készít a rendezvényeken, összeállítja minden évben a krónika részét képező évkönyvet.

 

1991-ben Pedagógus Szolgálati Emlékéremmel vonult nyugdíjba, de azután is több alkalommal kisegítette az iskolát, ha egy-egy hosszabb ideig távol lévő pedagógust kellett helyettesíteni. 2004-ben vette át Aranydiplomáját, amit a Pécsi Tudományegyetem állított ki. 2015. május 30-án fogja átvenni gyémántdiplomáját a Pécsi tudományegyetem pedagógus napi ünnepségén. 1996-tól a Harkány-Márfa-Terehegy Református Egyházközség gondnoka. 2002 és 2014 között A Baranyai Református Egyházmegye Tanácsának jegyzője, illetve a tanács tagja volt. Több évtizeden keresztül voltahelyi Választási Bizottság tagja, vezetője. 84 évesen is aktív, a helyi közügyek iránt érdeklődő, segítőkész polgára városunknak.

 

Dr. Puskás János

 

Kisújszálláson született és nevelkedett. A helybeli Református Gimnáziumban érettségizett. Gyógyszerészi tanulmányait a Budapesti Orvostudományi Egyetemen végezte. Év közben és nyaranta különböző gyógyszertárakban gyakornokoskodott, aminek később nagy hasznát vette. Baranya megyébe pályázott az egyetem elvégzése után, és Pécsett kezdte gyógyszerészi munkáját. Rövid ideig helyettesítő gyógyszerészként dogozott, majd Mohácsra nevezték ki gyógyszertár-vezetőnek. Ezt követően a Gyógyszertári központban a gyógyszergazdálkodási osztályon dolgozott. Ekkor vállalta el másodállásként a Harkányi Rheuma Kórház gyógyszerészi állását, amit tíz éven keresztül végzett. Bekapcsolódott a kórház gyakorlati és tudományos munkájába, amit kellő felkészüléssel Dr. Barla Szabó Sándor Igazgató úr vezetett. A figyelmük a gyógyvíz egyik elemére a fluorra terelődött.

 

 

Hosszú évek laboratóriumi és terápiás kísérlete következett, amiről a Tudományos Akadémián az egyik balneológus kongresszuson beszámoló hangzott el, a televízió kisfilmet készített Kővári Péter rendezésében, és a Delta című tudományos magazinban sugárzott. Így született meg az Artrofluor néven szabadalmazott és gyártott gyógyszer.

 

Gyógyszertári munkáját Siklóson, majd Szentlőrincen folytatta. Feleségül vette Vietorisz Ágotát, aki gyógyszerészi diplomáját Szegeden szerezte, és férjének egy életen át volt hivatásában társa. Az Ő segítségével tudott férje rendszeresen részt venni az Orvostovábbképző Intézet hatástani toxikológiai és más továbbképzésein, lépést tartva a szakma új irányaival, fejlődésével. Rövid pesti megszakítás után került vissza a család Baranyába, megpályázta a megüresedett harkányi patika vezetői állását, amit el is nyert. A község életébe sikerült beilleszkednie. A 70-es években elvárás volt, hogy a gyógyszertárvezetők és a patikák dolgozói részt vegyenek a települések egészségnevelő munkája mellett a közéletben is. Ezt a plusz társadalmi munkát munkatársai közreműködésével oldotta meg. Az önállóságát visszanyerő községben számos családi est, hangverseny és jótékony célú megmozdulásban vettek részt.

 

39 év szolgálati időből 25 évig volt városunk gyógyszerésze. Hosszú pályája során többször részesült szakmai elismerésben. 1988-ban egészségügy miniszteri dicséretet, 2004-ben arany, az elmúlt évben gyémánt diplomát kapott. Ez alkalommal a képviselő testület díszoklevelet adományozott részére. Életének ars poétikáját Arany János fogalmazta meg legkifejezőbben Domonkos napra írott versében. Ezt szem előtt tartva igyekezett ember maradni minden körülményben.

 

Tar István

 

Tar Pista, vagy ahogy ma már nevezik az Öreg Tar 1943-ban született a család negyedik gyermekeként Szaporcán, ahol az általános iskolát is járta. A Siklóson elvégzett ipari iskola után a Pécsi Geodézkii Vállalat dolgozója lett. 1964-ben költözött Harkányba, itt alapított családot. 1965-től iparos vállalkozóként a faipari szakmában nyitott feldolgozó műhelyt.

 

Az általa gyártott jó minőségű termékek után nagy volt a kereslet. A nem könnyű de szorgalmas kitartó munka eredményeként egyre növekedtek a megrendelések. Bővíteni kellett a vállalkozást, nagyobb teljesítményű gépek elhelyezésére Új műhelyek építésére volt szükség.

 

Egyre több munkást tudott foglalkoztatni, sok család megélhetését biztosította ezáltal. A 2000-es évek végén bekövetkezett gazdasági válságig Harkány legnagyobb magántulajdonú vállalkozását vezette feleségével. Később fiai is bekapcsolódtak az üzeni irányításába. A minden napos nehéz fizikai munka ellenére, nagy szerepet vállalt településünk társadalmi életében is. Igazi közéleti személyiség volt. 1967-től vezetőségi tagja volt a helyi Kisiparosok Szövetségének. A tanácsi rendszerben tanács tagként vett részt községünk irányításában. Az egy párt rendszer hanyatlásának felismerése során kezdeményezője volt a helyi Polgári Kör és az Egységben Harkányért egyesület megalakításában. 1990-tőt 2006-ig önkormányzati képviselő és bizottsági elnöki tisztséget töltött be.

 

Szakmai tudását, és az általa gyártott építési anyagok a ma is álló és funkcionáló épületek jelzik. Nevéhez fűződik többek között a máriagyűdi Parókia épületének felújítása, a harkányi katolikus és református templom bővítése, felújítása, vásárcsarnokunk és orvosi rendelőnk tetőszerkezetének legyártása és felállítása, de a gyógyfürdő felújítása során legyártott vörösfenyő lambéria elkészítése is. Támogatta az elesett szociálisan hátrányos családokat téli tüzelő gondjuk megoldásában is. A helyi iskolát, óvodát, sportegyesületet sok esetben anyagilag is támogatta.

 

Ha a Zsigmondy sétányon járunk, szemünkbe tűnik Wass Albert faszobra, kicsit távolabb tőle az 1989-ben felállított Hősi emlékmű. Ezek az utódok számára fennmaradó alkotások is nevéhez fűződnek, mivel felállításukban nagy segítséget nyújtott Pista bácsi. A hagyományos májusfa állítás elképzelhetetlen volt nélküle. Ha ideje engedte szeretett szőlő birtokán kikapcsolódni, büszke volt boraira, több borversenyt nyert velük.

 

A családját és települését egyaránt szerető Tar István elfáradt, az egészsége is megromlott, ezért az általa vezetett üzemet fiára Istvánra bízta. Tamás fia a szőlészet és borászat irányába orientálódott. Talán jobb idők járnak majd egyszer felénk is nemsokára, és ők is olyan jó gazdáik lesznek a Tar Műveknek, ahogy édesapjuktól tanulták.

 

Tar Istvánnak sajnos nem állt módjában megjelenni az ünnepségen, őt otthonában keresi fel a testület.