Nyílt válaszlevél Ronta László esperes-plébánosnak

Harkányiak és közéleti érdeklődéssel megáldott barátaim szíves figyelmébe!

 

Nyílt válaszlevél Ronta László esperes-plébánosnak a harkányi önkormányzat lapjában megjelent A megtagadott vallás c. cikkére

 

Az apropó, amiért – sem semmilyen egyházhoz és párthoz nem tartozó balliberálisként – tollat ragadtam az, hogy az esperes úr megszólított. No, nem személyemben, hanem éppen balliberális voltomban.

 

De menjünk csak sorjában!

 

Az esperes úr a felvilágosodást okolja azért, mert hirtelen megnőtt a „hittagadók” száma. Egy ilyen állításra csak mosolyogni és nagyot rálegyinteni illene, de – úgy tűnik – az esperes úr állítását véresen komolyan gondolja, tehát fölhívnám szíves figyelmét: össze tetszik téveszteni az okot és az okozatot. A felvilágosodást éppen az egyház nem elégséges működése okozta.

 

Mire a finomkodás! A XVII. sz.-i egyház a milliókat nyomorban tartó, abszolút hatalom kiszolgálója: ideológiai támasza. Ő mondja meg a millióknak, hogy hogyan gondolkodjanak a világ és a hit dolgairól, és hát azt is, hogy hogyan cselekedjenek. Immanuel Kant 1784-ben Mi a felvilágosodás? című tanulmányában a következőképpen fogalmaz: „A felvilágosodás az ember kilábalása maga okozta kiskorúságából. Kiskorúság az arra való képtelenség, hogy valaki mások vezetése nélkül gondolkodjék. Magunk okozta ez a kiskorúság, ha oka nem értelmünk fogyatékosságában, hanem az abbeli elhatározás és bátorság hiányában van, hogy mások vezetése nélkül éljünk vele. Sapere aude! Merj a magad értelmére támaszkodni!„- ez tehát a felvilágosodás jelmondata.

 

És tessék, az áthallás egészen erős a mai korra is, hiszen a katolikus egyház segítette hatalomra – és tartja is ott folyamatosan – az éppen regnáló kormányt azzal, hogy megmondja a híveinek, kire/kikre kell szavazni ahhoz, hogy a jó keresztény – Istennek tetsző (?) – státuszukat megtarthassák.

 

A kormány az ideológiai segítséget – láthatóan – busásan meg is hálálja: nemigen kaptak annyi támogatást soha az ún. történelmi egyházak, mint manapság. Pénzt, életteret a hatalom maga kreált törvényeinek segítségével, amelyekkel a kis – alternatív – gyülekezeteket kinyomták a pályáról. És hát iskolát. Ezeket a hatalomhű szavazótábor utánpótlásának biztosítására. Iskolákat, ahol megmondják – mint Votaire-ék, Rousseu-ék, Kanték (stb.) előtt is -, hogy hogyan kell gondolkodni. Persze nem csak vallásról, hanem a világi dolgokról, köztük – és ez a legsúlyosabb – az egyénnek saját magáról is.

 

Kisgyerekek tekintetében ez már valóban súrolja a politikai-ideológiai pedofília …mijét is? Hibáját?

 

Az esperes úr -, aki kinőtte templomát, és láthatóan a harkányi városvezetés politikai tisztjévé lépett elő – megengedi írásában, hogy az egyház sem volt mindig makulátlan. Olvasatomban: voltak hibái, tehát kicsit sérülgetett a makulája, ugye? Mire a finomkodás?! Esperes úr egyházának súlyos, emberellenes bűnei is voltak, nem csak hibái! Hosszú lenne felsorolni, mennyi vér, mennyi – pusztulásba küldött – élet és érték szárad egyházának a „makuláján”.

 

És elérkeztünk a minősítésemhez: „ez csak egy megveszekedett ateista (talán éppen a sátán maga)!”

 

Hát közhírré teszem, hogy hosszú életem egyik leginkább tisztelt/nagyra becsült személyisége egy református tiszteletes volt, aki pontosan a hite, a keresztényi szeretet tanításai szerint élt.

 

Fillérekért adott nyelvórákat a falu rászoruló diákjainak, és nekem – a rendszerváltás előtt már nyugati nyelvet tanulni igyekvő tanárnak – is. (Legendás az is, hogy nehezen mozgó, öreg anyókák utcafrontján a havat is eldobálta kéretlenül és sk.) Ennek a nagyszerű embernek a nevét csak azért nem írom ide (egyébként mindig megteszem), mert nem akarom holtában sem belekeverni ideológiai vitákba. Annak idején se került elő soha a kettőnk közötti, hitbeli különbség: a kölcsönös tisztelet és zavartalan együttműködés értékrendjeink hasonlóságain alapult.

 

Itt a bizonyíték tehát, hogy egészen eltérő világnézetű emberek is élhetnek békében egymás mellett. Egészen addig, amíg a keresztényi szeretet, türelem és megbocsátás hitét feledő hithirdető el nem veti a megosztás, kirekesztés és gyűlölködés magját. Harkány város katolikus plébánosa persze olyan, amilyen: tkp. a híveinek van igazán közük hozzá.

 

Természetesen a városvezetőknek is: egészen addig, amíg a vallásukat privátban gyakorolják.

 

Harkányban azonban más vallásúak, sőt: ateisták is élnek (legalább egy biztosan). Számukra feltűnő, hogy a helyi hatalom – a vonalat hűségesen követve – helyi „államvallást” választott azzal, hogy az esperest komisszár szerephez juttatta, azaz a város főideológusává tette.

 

Csakhogy! És bár ez azért rendkívül kínos lehet: egy városvezetésnek mégis az összes városlakót illene képviselnie! Még azokat a megveszekedett, ateista balliberálisokat is!

 

Csokona Ilona

(a „legalább egy biztosan”)

Harkány, 2015. július 2.