Jelképek kavalkádja: a húsvét hétfői locsolkodás

Jézus pénteken meghalt, vasárnap feltámadt, hétfőn pedig locsolkodunk és tojást gyűjtünk egy nyúl előtt tisztelegve. De miért is van ez?

A locsolkodásról, mint a termékenységet fokozó szokásról a 17. századból is találhatunk feljegyzéseket. Eredete valójában meglehetősen zavaros, ellentmondásokkal teli. Az egyik néphit szerint onnan ered, hogy Krisztus – akkor már köztudottan üres, felfedett – sírját mégis katonák őrizték, akik vízzel leöntve zavarták el a feltámadás hírére odaérkező asszonyokat. A locsolkodás intézményét később a víznek tulajdonított megtisztító erőnek is tulajdonították, ám – szerencsére – a kútvizet idővel felváltotta az illatos kölni.

A hétfői, azaz a húsvét másnapjának időpontja egész egyszerűen a magyarok körében terjedt el, e napon semmi más jelentős ünnepünk vagy egyházi eseményünk sincs. A húsvét nyolcadába eső nap nem parancsolt ünnep a keresztényeknél, X. Piusz pápa 1911-i rendeletéig munkaszünetes, nyilvános ünnep volt.

A tojás az élet, a születés jelképe, a piros színnek pedig védő erőt tulajdonítottak, bár egyesek szerint Jézus vérét jelképezi. A szapora nyúl is a termékenység mintája. Az egyes szimbólumok ötvözete a magyaroktól ered, igaz, egyebek mellett németek is ezt állítják magukról.

A korai szokásokkal kapcsolatban érdemes megjegyezni, hogy nem a hétfő délután volt, amikor az asszonyok öntöttek vizet a férfiak nyakába, ennek ugyanis a kedd volt a napja.