Az őskorról is mesél a harkányi föld mélye

Egész biztos, hogy Harkány nem lesz híres a régészeti lelőhelyeiről, de azt mindenképp érdemes megjegyezni, hogy nap mint nap megyünk el avar kori temető, középkori templom vagy őskori sírok mellett. A minap még talán régészekkel is találkoztunk.

Harkány számos helyen őrzi a múltat. Kultúrájában, történelmében éppúgy, mint a föld alatt. Városunkban öt helyen tartanak nyilván régészeti lelőhelyet, melyről a Magyar Nemzeti Múzeum régészeti adatbázisában és a Kulturális Örökségvédelemért Felelős Helyettes Államtitkárságánál érdeklődtünk.

A terehegyi Templomdombon található lelőhelyen először 1975-ben volt terepbejárás, majd és 1980-ban ismét visszatértek a régészek, de ásatás akkor sem volt. A legutóbbi helyszíni szemlét és adatgyűjtést 2017-ben végezték. A dombon késő középkori vagy kora újkori nemesi udvarház téglafalainak alapját találták, valamint egy ismeretlen korú sánc és árok húzódik a templomhegy keleti és déli oldalán. A leletanyaga 14-16. századi kerámiából és kályhaszemdarabokból áll. Úgy tudni, az udvarház a 14. század végéig a Becse-Gergely nemesé, majd a 15. századtól a Bika család tulajdona volt.

A Kossuth utcában is nyilvántartanak egy lelőhelyet. A mostani számozás szerint 71. házszám – illetve a mellette található üres telek – mögött húzódó terület 1958 és 59-ből jegyez ásatási dokumentációkat, valamint egy revíziós tevékenységről jelentést 2004-ből. Itt középkori temetőt és egy templom maradványait, valamint kora újkori törmelékeket találtak a 15-16. századból. A kilenc sír egy részét a falakon belül találták, az első ásatáskor amit tudtak, kimentettek.

A Márfa felé található Dögkút elnevezésű lelőhely késő avarkori (7-8. század) temetőt rejt. Az első feljegyzés 1899 decemberéből való, de csak 1961-ben történt ásatás, míg a nyilvántartásban 1977, 1979, 1982, 2003, és 2006. évekből is találni jelentéseket régészeti tevékenységről. Az innen származó leletek a Baranya megye története az őskortól a honfoglalásig című könyvben is megtalálhatóak. Az avar kori temető első sírja a dögkút ásása során került elő 1899-ben. Ezt követően kezdtek a az ásatáshoz 1962-ben, összesen kilenc további sírt tártak fel. Az elporhadt halottak hanyattfektetett helyzetben voltak, nyugati és keleti tájolással, az egyik sírban ló és lovasa is benn feküdt. Negyven centi mélységben egy szájával lefelé fordított avar edény is előkerült.

Szilágy városrészről elnevezett lelőhelyen nincs dokumentum ásatásról, a körárok és az ismeretlen korú, de feltehetően őskorból származó dunántúli vonaldíszes kerámia titkát még a föld rejti. 2005-ben és 2006-ban jártak itt régészek.

Régészeti lelőhelyként tartották számon Lulu pusztát és a mai új víkendtelep területének egy részét, de ezek dokumentációja archiválásra került, így a hatósági adatbázisnak nem része.