Befektetők a színfalak mögött
A hónapok óta tartó befektetői huzavona megannyi kérdéses elemet tartalmaz. Mint ismeretes, az elmúlt évben jelentkezett Aquaplus Kft. György Zoltán vezetésével a fürdőrészvények 35 százalékát vette volna meg 25 évre szóló menedzsmentjogokkal. A megállapodás szerint a város elnyert fejlesztési pályázatának fürdőre eső önrészét igazolták volna a vételárból.
Dr. Imri Sándor polgármester lakossági fórumon jelentette be a megállapodást, ahol György Zoltán a fürdőfejlesztésről szőtt elképzeléseit is bemutatta. Az idő múlásával azonban nem történt meg a várva várt átutalás, így az utolsó pillanatokban a képviselő-testület a polgármester aláírási jogát is visszavonta. Ekkor már a Sa-Le Invest Kft. is a kapuban állt, 51 százalék vásárlásának szándékával. Leéb József, a vállalat ügyvezetője az elnyert pályázat önerő igazolásának határidő-módosítását is elérte a projektet irányító hatóságnál, azonban annak újbóli lejárta előtt sem történt releváns pénzügyi tranzakció. Mindeközben, úgy tűnik, a polgármester és a testület két vonalat képviselnek. Azonos eseményekről mindkét fél sokszor különbözőképp számol be. Szóbeszédek szerint Leéb József továbbra is egy kész megállapodást érvényre juttató átutaláson tevékenykedik, melynek nem várt nehézségei támadtak. Dr. Imri Sándort kérdeztem.
Hol tart most a fürdőrészvények eladása? Történt az elmúlt hetekben, napokban valami előrelépés?
A világon semmi fejlemény nincs. Amíg Leéb úr nem tesz le ajánlatot, nincs miről beszélni. A pályázat elúszott, és azt a többségi tulajdont a város egyáltalán nem biztos, hogy el szeretné adni. Nagyon szeretnék látni Leéb úr zsebében az 1,3 milliárdos vételár mellett még 5 milliárd forintot, amit a fürdőfejlesztésre fordít.
Írtak ki további pályázatokat. Részt vesz rajtuk a város?
Beadtuk az 550 millió forintnyi fejlesztésről szóló, Zsigmondy sétányt érintő pályázatot. Ez a megújuló sétány végein két gyönyörű szökőkutat jelent, és a város jó eséllyel vesz részt a pályázaton. Ezen túl van egy 500 milliós attrakciófejlesztésről szóló pályázat, ami ugyan 50 százalékos önrészt igényel, de az is jobb, mint ami volt. Ha ezt a kettőt meg tudnánk nyerni, elmondhatjuk, hogy visszahoztuk a projektet, kedvezőbb feltételekkel és kisebb önrésszel.
Visszaidézve az Aquaplus Kft.-vel kapcsolatos megállapodást, a teljesítés határidejének napján a délelőtti órákban tartott zárt testületi ülésen visszavonta a képviselő-testület a megállapodás aláírására való jogát. A nap során újra lehetett volna tárgyalni ezt a döntést, ha előrelépés történik az ügyben?
Nem volt zárt ülés, de ha az is lett volna, az ott hozott határozat akkor is nyilvános. A döntés megsemmisítéséről a testületet kell kérdezni. Ha valaki pánikszerűen visszavonja az aláírás jogát, és elzavarja a befektetőt, nem gondolom, hogy utána a keblére ölelte volna. Az üzleti életben nagyon szokatlan megoldását választották a képviselők annak, hogy szerződjünk a jövőben György úrral. Az üzleti világ nem úgy működik, hogy több hónapos egyeztetés után, a végleges aláírást megelőzően, kész szerződéseket, amit nyilvánosan elfogad a testület 300 ember előtt, azt nem szokták egyik pillanatról a másikra pánikszerűen visszavonni. Ez a befektetői körökben rossz üzenettel szolgál. Ezáltal megrendül a befektetői bizalom a harkányi önkormányzat és képviselők irányába. György úr is azt mondta, hogy már nem akar kisebbségben fürdőt irányítani, mert úgy tűnik, ez a testület holnap az ellenkezőjét teszi, mint amiben ma megegyeztünk. Ebben a bizonytalan helyzetben nem óhajt a jövőben tárgyalni.
A befektetői színjátékkal kapcsolatban az elmúlt időszakban sok támadást kapott Döme Róbert képviselőt kérdeztem. Milyen álláspontot képviselt a testület az aláírási jog megvonásakor? A befektetői párbeszédek kapcsán sokakban körvonalazódik, mintha a testületről és a polgármesterről külön felekként beszélnénk.
Ha a puszta tényeknél maradunk, az Aquaplus nem tudott semmiféle pénzt felmutatni a határidő lejártáig, ezzel felrúgta a megállapodást. Az utolsó szemfényvesztő lakossági fórumon az ügyvédnő a közösen kialkudott szerződéstervezetet a lakosság elé tárta. Úgy váltunk el egymástól, hogy ezt az ügyvédek végső formába öntik, és jöhet az aláírás. Az aláírás előtti utolsó testületi ülésen György úr teljesen új feltételt szabott, amely azt tartalmazta, hogy ha az általa preferált műszaki tartalom (kerítésfestés és egyebek) nem valósul meg, eláll a projekt megvalósítási szándékától, de a részvényeket akkor is hajlandó megvásárolni. Mivel a részvényeladás a projekt megvalósítása miatt jött létre, ezért ez alapjaiban rengette meg a testület bizalmát. Természetesen mindez már nem a nyilvánosság előtt történt. Az előre kitervelt nyilvánosság-színjáték olyan nyomás alá helyezte a testületet, hogy a képviselők még ezek után is úgy döntöttek – ugyan már nem teljes egységben – hogy a város nagyon nehéz pénzügyi helyzete miatt értékesíti az Aquaplusnak a részvények 35 százalékát a 851 milliós vételárért. Mivel az aláírás napjáig semmiféle szerződést nem küldtek a testület számára, senki nem gondolhatta komolyan azt, hogy a polgármestert olyan biankó aláírására hatalmazzuk fel, amely 25 évre meghatározza a város sorsát. Ez felelőtlenség lett volna. Sajnos a polgármester idealizálta Györgyéket, mondván, aki 851 milliót elkölt, annak érdeke, hogy jól működjön a befektetése. Többünknek ez nem ennyire fekete-fehér, hiszen láttunk már karón varjút – nem is kell messzire menni, csak Siklósig. A képviselőtestület ebben a végjátszmában összerázódott, de Harkányban most olyan munkára van szükség, ahol valamennyi fél jelen van.
Kifutottunk a pályázat önerő-igazolásának határidejéből, mert nem utalt a második befektetőjelölt, Leéb József sem. Több mendemonda terjengett erről, többek között bolíviai értékpapírok kapcsán is. Mire várunk most?
Leéb úr kiváltotta a pályázat anyagát, de a tranzakció ügyének intézése egy hosszadalmasabb folyamat, melynek részleteit nem kívánta megosztani sem most, sem korábban. Az pedig magáért beszél, hogy a pályázat irányítója a bemutatott igazolások kapcsán újabb határidőt adott. Leéb úr mindig is azt mondta, hogy befektetési szándéka van, ez a mai napig sem változott. Véleményem szerint ez a hónap a legvégső időszak, amikor valaminek történnie kell.
Mi a különbség a két befektetői szándék között?
Leéb József azt mondta, szeretnék Harkányban befektetni. Azt mondta, harkányinak tartja magát, itt van házuk, itt nevelődik a kisfia. György Zoltán első mondatának szó szerinti idézete merőben mást sugall, megtalálható a korábbi lapban (márciusi szám, 8. oldal vagy honlapunk – a szerk). Az Aquaplust bemutató lakossági fórum a tüzépes felszólalásával és a tapsokkal egy szándékosan megszervezett népmanipuláció volt, nem több. Furcsa eljárás, hogy az első fórumra a képviselőtestület meg sem volt hívva. Megszólítottak bennünket, ott volt közülünk mindenki, de a nézők köreiben. Leéb úr nem szeretné a tárgyalásokat és az üzleti részt nyilvánosság előtt folytatni, de nyilvánvaló, hogy amíg nem láttunk szerződést és nem láttunk utalást, hiába a fennköltebb tárgyalási hang. Ennek az is az oka, hogy más sorrendiséget követ. Előbb a számára is nehezebb utalási feltételeket biztosítja, majd utána beszélhetünk csak műszaki tartalomról vagy a pályázat megmentéséről illetve új elnyeréséről.
A fórumhozzászólások között rengeteg személyes támadás, bírálat érte a testület több tagját. Milyen érdekek köthetőek a fürdőben lévő üzlethelyiségekhez?
Harkány nagyon nehéz helyzetben van. A testületi tagok valamennyien itt élnek és itt dolgoznak, itt nevelkednek gyermekeik. Ha most nem történik semmi, a fürdő elsorvad, mindenki földönfutó lesz. Aki itt él, elveszti az élete munkáját. Harkány jövője az a fejlesztés, ami a küszöbön van, és ami mindannyiunk érdeke. Ennek érdekében minden erőfeszítésre hajlandóak vagyunk.
Személyeskedjünk.
Sokan azért támadnak, mert megmondom a véleményem. Így nevelődtem, így szocializálódtam. Első az Isten, utána a haza, így pártpolitikai hovatartozástól függetlenül elfogadhatatlan, hogy megmondják, mit gondolunk. Tudjuk, hogy nekünk, harányiaknak, a közösségnek, családjainknak mi a jó, nem másoknak kell azt megmondani. Nem kampányban vagyunk, most már ténylegesen tenni kell mindenkinek a saját dolgát. Felfoghatatlan, hogy miért gondolják, hogy rosszat akarunk. Érdekeltség? Pedagógusként kell másodállás. A strandon üzemeltetett vendéglátó helyiség bérleti jogát huszonkét éve nyerte versenytárgyaláson a feleségem, amit azóta is üzemeltetünk. Érdekünk a fürdő fejlesztése, minél több vendég idecsábítása. Nem hiszem, hogy ez bármely harkányi érdekét sértené. Olyan nincs, hogy csak a Dömének lesz jó, észre kellene már venni, hogy ugyanabban a csónakban evezünk.
Mikor nyugodhatunk meg Harkány jövőjét illetően?
Egy barátom szavait idézve: amikor a jövőnket jelentő fürdőben bent lesz az első toronydaru.
