Kecskeméthy Pál: együtt még erősebbek leszünk

Helyi - szerző: BB

Az elért eredmények mellett a külföldi kapcsolatokra is visszatekintett Kecskeméthy Pál alpolgármester az év végi beszélgetés során. 

 

Hogyan értékeli a 2017-es évet?

 

Mikor felkértek erre az interjúra, egy dal jutott eszembe Sztevanovity Dusán szövegírótól, amit szeretnék megosztani az olvasókkal: „Én harcoltam már eleget, de látod, abbahagyni nem lehet. Ha kiütnek, ha én nyerek, már indul is az új menet, s így átverekszünk éveket, csak egyszerre lehetünk vesztesek, s győztesek.” Dióhéjban az idézetben benne van a válasz. Komolyra fordítva a szót: büszkék lehetünk, mi harkányiak.

 

A városvezetést kritizáló negatív vélemények sem tudták megállítani azt a lendületet, amely immár három éve tart. Az eredményekhez sok tényező kell: kis városunk lakói (akik bíznak bennünk), egységes és tenni akaró testület, egy szakmailag felkészült polgármester, és persze a jó Isten segítsége. Képviselőtársaimat nem szeretném ismételni, ezért más oldalról közelíteném meg az általam, és reményeim szerint mások által is sikeresnek vélt munkánkat. Az, hogy egy négyezer lakosú kisvároshoz arányaiban ilyen mértékű anyagi támogatás kerüljön, nagyon szép eredmény. Fontos tudni: ez korántsem arról szól, hogy a polgármesterünk kap egy kitöltött csekket, amelyet máris beválthat bármire, amire csak szüksége lehet a településnek. Hiszen, ha ez így lenne, az összes település tudna élni ezzel a lehetőséggel. Rengeteg megbeszélés, tervezés, szakmai előkészítés, számítás, utazás, időbefektetés, energia kell az elért eredményekhez. Ha valaki ebben ügyes, fáradhatatlan, jó kapcsolatokkal rendelkezik, és természetesen jók a városa lakóinak referenciái, akkor kézzelfoghatóvá válhat a befektetett munka. Hozzáteszem, képviselőjelöltségem előtt nekem sem volt információm arról, hogy az egyik település miért részesül kormánytámogatásban és a másik miért nem. Az úgynevezett ellenzék, az a 6-8 ember –  ahogy erre egy másfél éve írt cikkben is utaltam – csak kárt okoz azzal, hogy Harkányról, a fürdőnkről és a vezetésről rossz képet vetítve nyilatkozik, negatív kampányt folytat. Ez a vendégtaszító magatartás sok-sok ezer forintot húz ki a vendéglátók, vállalkozók zsebéből, nem beszélve az alaptalan rosszhírkeltésről. Lehet, hogy ők úgy gondolják, a negatív kampány – amelyre érezhetően rengeteg energiát fordítanak – is reklám, de sajnos ennek főként kártékony hatása van, ami a városon csapódik le. Gondolom, az imént mondottakat a tájékozottabb helyi lakosoknak meg sem kellett volna említenem, és azzal is tisztában vagyok, hogy az elmondottak miatt én kerülök majd valami mondvacsinált ürüggyel a célkeresztjükbe. Lépjünk túl ezen, és legyünk nagyon büszkék, kedves harkányiak! Nézzünk csak körbe nyugodtan az országban, hogy egy főre vetítve micsoda nagy eredmény az, amit eddig számottevően elértünk – és itt még nem állunk meg.  A pályázatok beadását rengeteg előkészítő munka, egyeztetés, tervezés, az önerő mérlegelése (belefér a költségvetésünkbe, vagy nem) előzi meg. A pályázati kiírások kötöttsége miatt csak konkrét dolgokra lehet az elnyert összegeket költeni, sőt vannak olyan dolgok is, amit nem is igazán szeretnénk, de muszáj beletenni, mert így szól a felhívás. A nyertes pályázatokat 3-5, de akár 10 évig is utómunkák követik, amik nagyon megterhelik a hivatali apparátust, a folyamatban lévő, már beadott, megnyert pályázatokon valamint a napi feladatokon túl. Mindezekkel a nehézségekkel együtt is roppant elégedett vagyok.

 

Harkánynak a régmúltból adódóan több testvérvárosi kapcsolata is van. Mennyire sikeresek ezek, és a testületi delegációk látogatásán kívül milyen eredményekről tud beszámolni?

 

Köztudott, hogy a testvérvárosi kapcsolatainkat egy kivételével örököltük. Természetesen fenntartjuk a jó viszonyt, és igyekszünk tartalommal megtölteni ezeket a kapcsolatokat, több-kevesebb sikerrel. A kurcsatovi megállapodás is most kezd beérni, hogy a zászlók jó szélbe álltak. A kínai Xingyi városánál már óvatosabbak voltunk, csak egy szándéknyilatkozatot írtunk alá, és ha a gazdasági érdekek úgy kívánják, akkor írjuk alá a végleges szerződést (pedig Xingyi egy 3,8 millió lakosú város Guizhou tartományban). Hajdúböszörménnyel pár hónapja közös pályázatot adtunk be. Bízunk a pozitív elbírálásban, amely többmillió forintot jelenthet településünknek. Ottani LEADER-kiírás, nélkülük erre nem lett volna lehetőség. Szóval nyitott szemmel járunk, keressük a lehetőségeket és építjük a kapcsolatokat.

 

Kína, Brüsszel, Oroszország, csak pár utazás, ami nem éppen a közelben van. Milyen kapcsolatokat sikerült itt létesíteni, milyen hasznot remél ezektől a város?

 

Egy részét már említettem. Az eredményekhez befektetések is kellenek. Ki kell használnunk a nem várt lehetőségeket is. Idén például a nyár elején egy budapesti kiállításon meghívást kaptunk a fürdő igazgatósági elnökével a kínai Guiyang városába. Természetesen elfogadtuk, de kemény menet volt a nyár végi kint tartózkodás, ami alatt a sok megbeszélést és tárgyalássorozatot értem. Ennek során egy nagy interregionális, határon átnyúló, úgynevezett akvakultúra program konzorciumi megállapodását készítettük elő. Kézzel fogható közvetett eredménnyel, reményeink szerint már 2018-ban találkozunk, a pályázattól függetlenül is. A számos tárgyalás miatt egyébként emlékezetes maradt a kínai utazás, már azért is, mert hat nap alatt összesen mindössze 16 órát tudtunk aludni. Brüsszelben december elején jártunk képviselőtársammal egy díjátadón. Még a tavasszal nyertük, Siklóssal és négy horvát településsel közösen: Európa Sportközössége – 2018. Ez a díj is közvetve kapcsolódik a nagy Interreg-pályázathoz, amit az előbb említettem. Szóval, sokat megyünk és dolgozunk. Félre ne értsék, szeretem, amit csinálok, de azért fárasztó és néha hálátlan feladat. A habitusomból adódóan viszont tudom ezt vidáman, szeretettel, szívvel-lélekkel tenni.

 

Mit vár 2018-tól?

 

A második versszakkal válaszolok. „Ha elhordom a köveket, máris újra nőnek még nagyobb hegyek. De viszem, mint a többiek, és káromkodok vagy nevetek, és azt akarom, amit nem lehet, érted, ellened, veled és nélkületek.” Együtt még erősebbek leszünk, kedves harkányiak!