A harkányi múlt nyomában: szenvedéllyé, hivatássá vált az ereklyék gyűjtése

A harkányi múlt nyomában: szenvedéllyé, hivatássá vált az ereklyék gyűjtése

Helyi - szerző: Kacsúr Tamás

Kevés városnak van akkora kulturális öröksége, mint Harkánynak. Erre tanúbizonyság az a hihetetlen helytörténeti gyűjtemény és ismeretanyag, mely egy helyi házban bújik meg, gyarapodik.

 

Czene Zoltán harkányi otthonában nem a közösségi oldalakra hetente feltolt  képek az igazi kincsek: ezernyi ajándéktárgy mellett az olyan relikviákat gyűjti, ami a város egy-egy korszakának meghatározó jelképe. Gyűjteményét 2013-ban a helyi értéktár felsorolásába is felvették.

 

 

Minden tárgy mesél. Persze a gyűjtemény egésze is lenyűgöző, de bármely darabjánál érdemes elidőzni: a fürdő, a Napsugár, a Bányász, a mozi vagy számos rendezvény, esemény és megannyi ikonikus hely jellegzetes, az évek, évtizedek alatt elfeledett szimbóluma, vagy épp fejlődésének története pihen a polcokon, szekrényekben. Mindez gondosan rendszerezve, miközben Zoltán mindennek jól ismeri a hátterét, történetét.

 

Azt leszögezhetjük, hogy kevés városnak van akkora helytörténeti gyűjteménye, mint amit Czene Zoltán őriz és gyarapít ma is Harkányról. Már többször jártunk nála, de mindig újabb és újabb darabról újságolja, hogy a legutóbbi gyűjtemény épp a világ mely területéről érkezett. Mint számon tartja, legalább negyven országból jutott már hozzá relikviákhoz, időt, pénzt és fáradtságot nem kímélve. Mindig újabb és újabb darabnál ámulunk el, hogy mi is őrzi még Harkány régi fényét; a hamutartó és képeslapok, százezernyi fénykép, pohár- vagy teáskészlet, gyűszűk, emléktárgyak, vagy a harkányi patika száz éve kézzel festett gyógyszeres üvegei, és megannyi különlegesség, melyek zöme nem is a nagyközönség számára lett áruba bocsátva.

 

 

Zoltán nem céltalanul kutat régiségek után: Harkány egyik, ha nem a legnagyobb tudósaként nagyon is jól tudja, mit akar megszerezni. Mint mondja, a most kiszemelt kuriózumról nem árul el semmit, csak azt, hogy folyamatban van a megszerzése, a régiségek ugyanis óriási figyelemnek örvendenek, szinte maffiaszerűen kutatnak utánuk. Ez néha nehezíti is a gyűjtést, példaként említve a szódásüvegek gyűjtői vagy a futballzászlók szerelmesei elől megszerezni egy licitre bocsátott ritkaságot nem egyszerű, mivel őket nem a Harkány, hanem maga az üveg vagy a zászló érdekli.

 

 

Elmesélte, nemrég jutott hozzá egy évek óta célzottan kutatott kiadványhoz, Harkány gyakorlatilag első sajtómegjelenéséhez, az 1825-ben írt 13 oldalas bemutatót tartalmazó füzethez (szerk: a gyógyvizet 1823-ban írták le először). A gyűjtőt kérdeztük.

 

 

Hogy indult a gyűjtés? Van első darab?

 

Határozottan van. Úgy tizenkét éve Pécsen egy vásáron pillantottam meg egy régi képeslapot, és ráismertem, hogy az Harkány. Akkor találtam még néhányat, a gyűjtemény azóta több tízezres.

 

Honnan szerzed be a tárgyakat? Kényes kérdés, de mennyit költesz rájuk? Miként lehet – a már több mint egy szenvedélyt, hivatást – finanszírozni?

 

A fő forrás természetesen az internet. Aukciók, hirdetések. Nagyon sokan segítenek a gyűjtésben, sokszor árverés előtt sikerül hozzájutni egy-egy ritkasághoz.

 

Rengeteget dolgozom, az esetenként százezres tételeket máshogy nem lehetne finanszírozni. Sok segítséget kapok, így padlásokról, régi bőröndök mélyéről nem egyszer kerül hozzám kalandos úton ritkaság, különlegesség. Őrzöm a Benyovszky-szálló egyik fa lépcsőjét, amit bontásból szereztem meg, de itt van Harkány nem egy régi szobra, kerámia műemléke, melyből a Zsolnay gyár sem csinált többet. A polcon van nem egy rózsaszín korszakból származó harkányi váza. Néha elképzelni is nehéz, milyen helyzetekben jutok hozzá egy-egy új darabhoz.

 

A teljes gyűjteménybe több tízmillió forintot fektettem, nem egy tétel tíz és százezres nagyságrendű. Én őrzöm egyebek mellett a természetvizsgálók harkányi gyűlését ábrázoló rézmetszet eredeti példányát, melyről sokan azt hiszik, csak kitalált helyszínt ábrázol. Pedig nagyon is valós az 1845-ös esemény környezete. A Kossuth-fürdő épületét is ábrázoló tájat hasonló nézőpontból több más kép is őrzi. Egyes leírásokból azt is lehet tudni, hogy a társaságnak humorérzéke is volt: a gyűlés estéjén tüzet raktak a nagyharsányi hegyen, mintha egy vulkán törne épp ki.

 

 

Melyik a legértékesebb darab számodra?

 

Mindig a legutoljára szerzett – nevet. Most épp a harkányi gyógyerő első írásos említése, a gyógyvíznek emléket állító érmek, a postaládába dobott relikviák, mind-mind felbecsülhetetlen értéket jelentenek számomra. Sorolhatnám. Harkány várossá avatásának alkalmával kiadott sorszámozott borok, az akkori polgármester aláírásával, a hivatali táblák, vagy egy tizenhetedik századból őrzött térkép a környékről, ami a nagyharsányi csata előtt a török tábor elhelyezkedését ábrázolja, ahogy azt feltérképezték és lerajzolták. Ugyanis Villányról és Siklósról is nagy gyűjteményem van, de Harkány és a harkányi emlékek a szívem csücske.

 

 

Itthon miként tolerálják a szenvedélyt?

 

Lassan a ház felső emelete, a pince, a faház is tele van tárgyakkal, és sok pénzt felemészt a beszerzésük. Rengeteget köszönhetek páromnak, családomnak. Nélkülük ez nem menne.

 

Eltávolodva a gyűjteménytől. Harkány történetéből mit sajnálsz leginkább?

 

A Kosstuh-fürdő lebontását a hetvenes évek közepén. A rossz szellőzés következtében tönkrement szerkezet miatt úgy gondolták, az a legjobb, ha lebontják. Emlékszem, gyermekként arra jártam a buszhoz, felvettem egy darab márványt és eltettem. Ma is őrzöm.