A harkányi, akiről utcát neveztek el

Ki volt az a Járó József, akiről Harkányban utcát neveztek el? A történelmi személy körül lengő homályra egy ott lakó mutatott szerkesztőségünknek írt levelében rá, hát utánajártunk.

^,, T. Szerkesztőség!

Négy éve vagyunk egy kis lakrész boldog tulajdonosai Harkányban, a Járó József utcában. Életünk egyik legjobb ötlete volt itt megvetni a lábunkat, most igyekszünk állandó lakossá lenni, ami nem megy éppen könnyen, mivel ebben az utcában kaotikus a házszámozás és – habár épp most zajlik ennek rendezése – májusig (a választás miatt lezárt rendszer okán) a kormányhivatal nem tud számunkra lakcímet létesíteni. Hanem nem elsősorban emiatt jelentkezünk, hanem azért, mert még mindig nem tudjuk, ki volt Járó József?

Miután megvettük az apartmant és sehol sem (internet, etc.) találtunk információt utcánk névadójáról az önkormányzat e-mail címére küldünk egy kérdést e tárgyban, de válaszra sem méltattak. Azóta több harkányi őslakost kérdezgettünk, legutóbb (a lakcím-próbálkozáskor) a hivatalban is igyekeztünk „nyomozni”, de Járó József kilétét – legalábbis előttünk – még mindig homály fedi.

Arra már találtunk utalást a neten, hogy az egyik máriagyűdi utca névadója, bizonyos Járó Péter egy harkányi illetőségű parasztvezér volt, de ez a József… Talán rokon és szintén rebellis? Reménykedünk, hogy a Harkányi Hírek Szerkesztősége esetleg útmutatást tud adni e tárgyban, nekünk, tévelygőknek.

név a szerkesztőségben

Halálra ítélték

A XVIII. században a szabad költözködés jogának kivívása után a rossz életkörülményeket nehezen viselvén a kis jobbágyfalvakban is nőttön nőtt az elégedetlenség, végül 1766. augusztus 31-én Járó József harkányi jobbágybíró hatszáz ormánsági, mindössze botokkal felfegyverzett jobbágyot vezetett Siklósra, hogy kiköveteljék terheik mérséklését.

A tömeg másnapra kilencezer főre duzzadt, de Járóékat ahelyett, hogy meghallgatták volna, a felkelést Pécsről és Eszékről segítségül hívott katonákkal vérbe fojtották, Járó Józsefet pedig Varga István harkányi lakossal és Pápai János gyűdi jobbággyal együtt halálra ítélték és kivégezték. Lázadásuk nem múlt el nyom nélkül, ugyanis közrejátszott Mária Terézia úrbéri rendeletének 1767-es kiadásában, mely a termés felméréséről és az adóztatás szabályozásáról szólt.