Szia Dódi bá!

Százan állták körbe a medencét, aminek startkövein több száz gyertya gyúlt. Dódi bácsit könnyek között búcsúztatták barátai, sporttársai. Úszói, tanítványai szavaival dr. Szinyei Dalma búcsúzott.

Itt vagyunk és körbeálljuk a medencét. Most nem edzés kezdődik, és nem reménykedünk, hogy nem jössz ma és talán megússzuk, hogy nem úszunk, mert ez szinte sosem következett be.

Most már tudjuk, hogy nem jössz többé, ha kicsit késve is a sietős lépteiddel, a csukott szemmel megismerhető járásoddal, a hatalmas, tekintetet parancsoló termeteddel.

Sokszor álltunk ennek a medencének a partján, fürdőruhában, köpenyben, sapkában, melegítőben, papucsban, gyerekként, felnőttként, úszóként, szülőként, edzőként, versenyzőként, szurkolóként. Álltunk a parton, ültünk a padon, vártunk, siettünk, késtünk, bemelegítettünk, tornáztunk, öltöztünk, ugrottunk, izgultunk, kiabáltunk, hallgattunk, áztunk, fáztunk, napoztunk, célba értünk és szeltük a hullámokat szakadatlan, tavasztól őszig, reggel és este. De így, gyertyafényes csendben még nem álltunk itt Veled.

Ma Miattad jöttünk, hogy elmondjuk mindazt, ami a szívünkben van. Amit talán nem mondtunk elégszer, és hallanod kell. Mert amit ki kell mondani, azt ki kell mondani.

Úszóid nevében köszönet az energiádért, a kitartásodért, azért, hogy hittél bennünk. Azért az áldozatos munkáért, amit évtizedekig végeztél. És hogy minden áldott nap itt voltál, ragyogó napfényben, hóesésben, csattogó viharban. Nem tántorított el semmi. Sem az, hogy karamboloztál az idefele úton, sem az, hogy reggel felrobbant otthon a kávéfőződ.

Köszönjük a közös munkát, az eredményeinket, a csúcsokat, az érmeket, az okleveleket, a serlegeket!

Köszönjük, hogy jó Edzőnk voltál, kiváló Tanító és a hála nem csak az úszásbeli sikereinkért szól, hanem azon értékekért is, amit belénk neveltél, mint a kitartás vagy a céltudatosság.

Te Nevelőnk is voltál, így nem csak a szívünkben élsz tovább, hanem minden cselekedetünkben, amikor kihívás előtt állunk, amikor egy mélyebb hullámba kerülünk, amikor sikereket érünk el, vagy csak tesszük a dolgunk, szépen, csendben, kifogások nélkül.

Köszönjük, hogy megtanítottad, hogy az 1987-ben lejárt aranyér-kenőcs mindenre jó. Enyhíti az összes fájdalmat, darázs- és szúnyogcsípést, a leégést, külsőleg és belsőleg is ajánlott. Hogy megtanítottad, hogy van idő sajnáltatni magunkat, de csak 5 perc naponta, s azt jól be kell osztani az éppen panaszkodóknak. Köszönjük, hogy amikor külföldre utaztunk, gondoskodtál, hogy megismerjük az adott országot is. Köszönjük a C-vitamint a versenyek előtt, a szabad gyökök lekötésére és arra, hogy rávezettél, hogy milyen jól is tud esni hóesésben fekvőtámaszozni, a gyógyvízes medencében leúszott százak közben! Sorolni napestig lehetne a példákat…

Köszönjük, hogy példamutatásra és felelősségre neveltél. Arra, hogy tudásunkat tovább kell adni a kisebbeknek, akik példaként tekintenek majd ránk is és arra, hogy a vízben csak magunkra számíthatunk.

Köszönjük a súrlódásokat, és hogy értünk haragudtál és nem ellenünk – ahogy József Attila is írta. Mi pedig – és ezt tudod jól – magunkra haragudtunk és a vízre, a fáradságra, az éhségre, a sajgó izmokra, a fulladó tüdőre, a nehezedő lábakra és karokra, az időre, a távra és nem Terád. Elnézést kérünk, ha lázadó kamaszként megbántottunk egy-egy visszaszólással, vagy egy-két szemtelen megjegyzéssel, és hidd el, belőlünk is elszálltak az alkalmanként kemény szavaid.

Köszönjük, hogy egészségre és szorgalomra neveltél, és azon dolgoztál, hogy a bennünk rejlő tehetséget kihozd belőlünk. Szembeszálltál velünk, hogy el ne vesszen, amit magunkban hordoztunk.

Köszönjük, hogy kiálltál értünk és elfogadtad az összes korosztályunkat a változó időkben. És köszönjük, hogy némán cinkosunk voltál a csínytevésekben.

Köszönet illet, hogy megnevelted a Szüleinket is!

Köszönjük, hogy megmutattad, hogy folyamatosan fejlődni kell és a legjobbra törekedni, hogy megéri a technikát csiszolni, és nem lehet megelégedni, és még jobban előre kell nyújtani a karunkat gyorson. Így minden karcsapásban ott vagy velünk, akár a vízben, akár a szárazon úszunk a céljaink felé! És az örök mondatod itt cseng a fülünkben: „Nem a mennyiség, hanem a minőség a fontos”.

Köszönjük, hogy büszkék lehetünk arra, hogy a Harkányban úsztunk, és ehhez a közösséghez tartozhattunk, tartozunk, tartoztál és tartozol!

Köszönjük, hogy mindig erősnek mutattad Magad és most már mindig annak látunk. Hiányod fájdalmát enyhíti ez a tudat.

Köszönetkönnyeink az emlékeinkért hullnak, amiket magunkban őrizünk. Ám a legfontosabb, hogy mint sportoló lelkek, igyekszünk sportoló lélekként is élni és örökíteni a Teáltalad tanítottakat.

Szívünkben határtalan tisztelettel és múlhatatlan hálával engedünk most el, pihenj békében Drága Dódi bá!

Úszóid nevében és szavaival,

Dr. Szinyei Dalma