Hol (ne) együnk az Ördögkatlanon? 1. rész

Életmód - szerző: Kacsúr Tamás

Avagy a Nagyharsányba kitelepült gasztrók kivégzése esetleg mennybe emelése. Kevés az egy hét mindent végigjárni, és mindenhova csak egyszer nézünk be. Az ötnapos ünnep alatt nincs idő pillanatnyi rossz formára, az ítélet azonnal megszületik.

 

Fesztiválozók, katlanlakók véleménye alapján látogattuk meg a közszájon forgó étkezdéket. Ha jót mondtatok róla a rosszat kerestük, ha leírjátok a helyet, a jóra vagyunk kíváncsiak. Van, aki így is elvérzik.

 

Ajánlott kategória a kolbászocskás bodega középtájt, a focikapu mögött. Magos tölcsérben kapod a kis kolbászokat, ráadásul nem is maradsz éhen és kimondottan finom. Zsebbe kell nyúlni, az ezres mellé némi apró is kell, de azért ajánlott, igaz úgy tűnik, későn nyit.

 

A nap kétségtelen győztese a Nappali standja a focipályán. Itt nem meleget eszünk, viszont a pénztárcába sem kell mélyen belenyúlni. Fesztiválokon a pályaudvarok szendvicseit várja az ember, főleg ennyiért.

 

Az első meglepetés a minőségi zsemlénél ért. Nem vasútállomás módra a megmetszett zsemle széléhez igazgatott belevalócafatokból áll a szendvics, az anyagból nem spóroltak. Ráadásul a hely akkor is nyitva tart, amikor a többek üresen állnak. Katlanlakók, kötelező. A szenyót viszont kézben eszitek meg, mert pad az ott nincs.

 

Annyira nem jött be a kemping bejárata melletti nagy fehér sátor. A koncert alatt rendelt hamburgerek húsaira még ráfért volna némi sütés, kiváltképp, hogy 150 forintot kaptunk vissza fejenként az ezresből. Mindenesetre a hely mellett szól, hogy a kiszolgálás hangulata kétségtelenül a legjobb és sátor van a padok felett.