Szempont a baleset: így működik a fekete doboz

Légikatasztrófa esetén egyből a fekete dobozokat keresik. No de mi is ez, és miért kell belőle kettő? Miért nem egyformák? Miből vannak? Hogy működnek, hogy találják meg az óceán fenekén is, hogy nyernek adatot belőlük, főleg miket? Mindent megmutatunk, mérnökileg.

A beszélgetést rögzítő CVR – ő a kisebb, mindössze 32 centi – általában ezt találják meg.

A fekete doboz a könnyebb megtalálhatóság érdekében igazából narancssárga. Ha repülési adatrögzítőt találnak, a bejelentést mindig kiegészítik azzal, hogy a folyamatában rögzített repülési adatokat, vagy a pilótafülke beszélgetését tudják kinyerni belőle, ugyanis nem egy darab szerkezetről, hanem két, funkciójában azonos, de más-más adatot rögzítő berendezésről kell beszélni.

A pilótafülkében elhangzottakat rögzítő készüléket (CVR – Cockpit Voice Recorder) a gép első részében helyezik el, míg a repülési adatokat rögzítő dobozt (FDR – Flight Data Recorder) a farokrészben. Ennek az az oka, hogy a repülő sérülése a legkisebb valószínűséggel következik be azonos mértékben mindkét helyen, és így a legnagyobb valószínűsége annak, hogy az egyik doboz a lehető legjobb épségben megmarad.

Repülési adatok tára, az FDR – 50 centi, ez a különbség elég ahhoz, hogy szinte soha ne maradjon épen.

Az, hogy a két különböző helyen különböző tulajdonságú adatokat rögzítenek, tovább növeli a katasztrófa rekonstrukciójához szükséges értékes adatok beszerzésének valószínűségét. Sajnos a rögzítés módja miatt az azonos, mindkét funkciót egyaránt ellátó fekete dobozok túl nagyok lennének ahhoz, hogy megközelítően nagy valószínűséggel épségben maradjanak egy fatális katasztrófa esetén.

A 4-5 kilogrammos készülékekek alapvetően a számítógépekhez hasonlóan egy központi vezérlést végző alaplapra (1) csatlakozó modulokból állnak. Ilyen kártya formájú egység a repülő központi buszáról érkező adatokat tárolható adattá alakító interfész (7) és a fedélzettől független tápellátást biztosító valamint hangdigitalizáló elektronika (6).

Csak a memóriapanelek védelme a fontos, a külső egységek sérülése csupán apró kellemetlenség.

Ezeket természetesen erős fém házba szerelik, légmentesen szigetelve. Ennek sérülése nem jelent problémát, mivel a perifériák csak a rögzítés során aktívak, utána le is lehet választani őket a fő egységtől, a memóriáról (4). Ha az alaplap és burkolata épen marad, az azon lévő szabványos csatlakozófelület megkönnyíti a mérnökök dolgát. Egy katasztrófa esetén ennek a részegységnek nincs is más feladata, mint az egyszerű csatlakoztatás, a műanyag csatlakozó pedig amúgy sem áll ellen tartósan a nagy hőnek. Nem úgy, mint a memóriapaneleket óvó, jóval erősebb burkolattal és komoly hőszigeteléssel (3) is felszerelt memória tokozat (2). Ennek ívelt kialakítása is azt a célt szolgálja, hogy a legnagyobb erőhatásnak is ellenálljon.

Ez a kupola rejti magában a memóriapaneleket (4). Ugyan a mindig csak az utolsó fél órát rögzítő hangcsipekből négy panelnyi is van, azok mindegyike teljesen ugyanazt az adatot rögzíti. A párhuzamosan összekötött (5) egységeknek – redundanciának – köszönhetően ha bármelyik meg is sérül, a többiből még értékes adat nyerhető ki.

A fekete doboz legsérülékenyebb része kis valószínűséggel rongálódik meg akkor, amikor szükség van rá, ez ugyanis az ULB (Underwater Locator Beacon), a víz alatti helyzetjelző adó (8). Akkor lép működésbe, ha a szerkezet elmerül, és ezzel a két végén található érintkezőt a víz rövidre zárja. Az alig 10 centi hosszú henger nem tud sokat, csak egy nagyon alacsony frekvencián periodikusan ismétlődő jelet ad. Az ULB akár 6 kilométer mélységben s működőképes, a 37,5 kHz-es jelét pedig 3 kilométer távolságból lehet fogni. A rögzítők – vagy roncsok – megtalálását legfeljebb 30 napig segíti, ugyanis ennyit bír a belső akkumulátora.

Egyedül az ilyen, a rádiókhoz és tévékhez képest borzasztóan alacsony frekvencia rendelkezik azzal a tulajdonsággal, hogy a víz alatt is nagy távolságból lehet fogni. Érdekesség, hogy az ULB azonos hullámhosszon üzemel a tengeralattjárók rádiós rendszereivel és teljesítménye akkora, mint az autó központi zárját nyitó távirányítóé vagy a vezeték nélküli csengőé.

A laborba szállított fekete doboz úgy működik, mint egy MP3 lejátszó és a benne lévő memóriakártya. Ha az alaplap épen maradt, csak csatlakoztatni kell a repülő tápellátását is helyettesítve egy illesztőn keresztül a számítógéphez, majd lejátszani a hangot vagy a megfelelő programba betölteni az adatokat és megnézni, hogy viselkedett a repülő az utolsó fél órában.

képek: ATSB

Ehhez egy teljesen szimulált felületet kapnak a szakértők, ahol valós időben látják a legfontosabb adatokat és egymással összefüggésben álló történéseket. Ha az alaplap sérült, a memóriát kiszerelve – mint a lejátszóból a kártyát – egy speciális, erre a célra kialakított eszközbe illesztve – mint egy kártyaolvasóba – nyerik ki az adatokat. Gyakorlatban ha csak egyetlen egy néhány milliméteres memória chip is épen maradt, hozzájuthatnak az értékes információhoz.