A szovjet kényszermunkára elhurcoltakra emlékezett a nemzetiségi önkormányzat
A második világháború után szovjet kényszermunkára tömegesen elhurcolt magyarországi német áldozatokról emlékezett meg a Harkányi Német Nemzetiségi Önkormányzat csütörtök este annak az emléktáblának a felavatásával, melynek a katolikus templom mellett felállított kereszt talapzata ad otthont.
Magyarország az 1944-es német megszállást és a nyilas uralmat követően sem lélegezhetett fel. A háború milliókat érintő pusztításai után a szovjet Vörös Hadsereg újabb megpróbáltatás elé állította a lakosságot.
A világháborúban és azt követően több százezer magyar civil esett szovjet fogságba, és került ki a Szovjetunióba, ahol az elsődleges cél nem a foglyok elpusztítása, hanem a háborúban elpusztított ország újjáépítése volt.
Miután Magyarországra érkezett a Vörös Hadsereg, nyomukban hadifogolygyűjtő-táborok jöttek létre, ahonnan a foglyokat folyamatosan bevagonírozták, majd „kis munka”, azaz malenkij robot felszólítással a Szovjetunió különböző területeire szállították.
A háború következtében megnőtt fogolylétszám miatt a GUPVI, a külföldiek Gulagjaként emlegetett táborok száma is jelentősen több lett. A munkatáborok mindennapjai szigorú szabályok között zajlottak: hajnali ébresztő, órákon át tartó sorakozó és létszámellenőrzés, ételosztás, majd 12-14 óra munka után térhettek csak vissza az emberek. A nők és a férfiak kivétel nélkül mind kemény fizikai munkát végeztek, és napi teljesítményük után kapták meg következő napi fejadagjukat. Az étel mennyisége és minősége, a nehéz munka, valamint a borzasztó higiéniás viszonyok is mind közrejátszottak abban, hogy a táborokban egymást érték a halálesetek. Az embertelen körülmények következtében megközelítőleg 300 ezer magyar veszíthette életét a Szovjetunióban.
A Facebook gombja működik ugyan, de az uniós szabályok miatt nem, vagy csak nagyon ritkán tárolja a megosztások számát.
