Viharban született – a főszerkesztő jegyzete
Eltelt tizenöt év, hogy egy fideszes polgármester társadalmi haláltusáját kísérő médiumból fél tucat lapot gondozó kiadó vált. Háborúban született, háborúban edzett, volt, ami miatta robbant ki. Lassan az egyetlen, aki emlékszik, hogy milyen is volt a csörte, mindenki más a kényelem árnyékában saját álomképet szőtt saját kis birodalma köré, és van, aki ki sem lát belőle.
Választások előtt hagyomány visszatekinteni az elmúlt időszakok hangulatára, helyesebben azok változására. Ne legyen ez másként idén sem: nehéz olvasmányba burkolt üzenetek, amit az évek teltével egyre kevesebben értenek és társadalmi körkép, kórkép, idén valahogy kicsit slampos merítésben. Véleménycikk.
Épp tizenöt éve jelent meg az első felületünkön az első cikkünk. Tizenöt olyan év telt el, miközben bármelyik polgármesternek, rendőrkapitánynak, iskola- vagy fürdőigazgatónak nyugodtan a szemébe tudtuk mondani, hogy az egyetlen, ami egészen biztos, az az, hogy mi előtte is itt voltunk és utána is itt leszünk. Mert mi vagyunk az egyetlenek, akiknek teljesen mindegy, hogy ki a polgármester, rendőrkapitány, iskola- vagy fürdőigazgató, mi nem vagyunk sem titkárnők, sem úszómesterek, sem kertészek vagy bármilyen beosztottak.
A függetlenség nem mérték. A függetlenség alapérték, ami nélkül a hatalmi törekvések azonnal felemésztenék az élvezőit. Egy folyamatos, felszín alatti harc, ahol mindenki úgy tesz, mintha nem látna a másik álarca alá. De ami valóban fontos, az a szabadság. Az, amikor mi magunk határozzuk meg a korlátainkat, amikor teljesen mindegy, hogy melyik beosztotti vagy választott posztot ki tölti be, mert az nem több, mint egy újabb név. Ezt jelenleg is tartjuk, minden más csak zaj és destabilizációs kísérlet, melynek június 10-én egy csettintésre ismét vége lesz, mint már oly sokszor. A választások eredménye tükrében nyilván lesz, ami öt évig tartó gúnyba fordul, de akkor is méltatlan. Nem csak a városhoz, hanem a résztvevőkhöz is.
Tényszerűen mindig igaz – írtuk tíz éve. Tartjuk. Öt évente nagyon szeretnék néhányan megkérdőjelezni, szeretnék, ha egy-egy szó, vagy frissül felirat nem lenne ott. De ott van. Lehet, hogy néha vitriolos, nem szolgálja senki érdekét és ezért dühítő, de tényszerűen mindig igaz. Akár tetszik, akár nem. A népszerűség nem érték, a népszerűség nem termék. Nem arra keressük a választ, hogy ki mit gondol, mi a véleménye vagy mit szeretne elhitetni, egyszerűen csak választ adunk arra az egyszerű kérdésre, hogy mi történt. Mindegy miről, mindegy kiről, egy biztos, nem függünk tőle, nem számít a befolyása, nem kell attól tartanunk, hogy kiét vitték el a tekesek, vagy hogy ő gázolt-e el valakit.
Kampány zajlik. Nem mocskos, nem kemény, hanem unalmas, kisstílű, ami az érdemi történések, eredmények befolyásoló erejétől félve hazugságokra és személyeskedésre épül. Nincs érdemi vita, nincs érdemi ellenvetés, csak lózungok, félrebeszélések és hangulatkeltés, hátha elég lesz megdönteni egy kilenc éve működő rendszert. Egy olyan kampány, melyben az értelmiség válasza a választásoktól való távolmaradásra most először nyíltan az, hogy méltatlan közegben nem méretteti meg magát. Egy olyan kampány, ahol a jelöltek csak azt bizonygatják, hogy a mandátum kell ahhoz, hogy tegyenek valamit egy közösségért, aminek a problémáit valójában ezüstkanállal a szájukban még csak nem is ismerik. Egy olyan közösségért, melynek nagyrésze öt év múlva már megveti őt, mert valójában nem tett semmit. Mert csak mandátumot kapott, a nagy Óztól semmi mást…
Mint tíz éve, most is azt kérdezném a jelöltektől: ha csúful és megalázóan elbuksz, miután a magánéletedben tiportak, meggyaláztak, minden hibádat felhánytorgatták; akkor is leszel annyira harkányi, mint amennyire most állítod, és a nagy semmitmondóan körbedumált terveidet akkor is végig akarod majd vinni mindenen átütve? Vagy te óh nagy lokálpatrióta akkor is egy szakmai bizottság élére törsz és semmit sem sajnálva teszel a közösségért, mint állításod szerint tennéd azt megválasztott képviselőként is? Öt év múlva választ tudsz majd adni arra a kérdésre, hogy mi lett volna másként, ha más ül a helyeden? Mi a célod, öt év múlva mi kötődik majd a nevedhez? Mondasz konkrétumot, vagy csak húzzuk egymás idejét?
Június 9-én éjjel a legtöbben visszamennek a némaságba, a kövek alá, a mocsárba – ki hova. De ha már itt tartunk: az öt éve elbukottak összeszedték már a gondolataikat, hogy miért kellett volna mandátum nagyszerű terveikhez? Mit is tettek az elmúlt öt évben, hova lettek értékes lokálpatrióta ötleteik, elképzeléseik, próbálták-e megvalósítani őket? Naugye. Nincsenek sehol, már a nevükre sem emlékszünk. Mert igazából így vagy úgy de ők azok, akiknek valójában teljesen mindegy volt, mi történik. És most megint a kapukat döngetik, hátha…
Hát hírem van, mandátumot kaphatsz, de Ózzal bizony nem fogsz találkozni. Hatalom nincs, az elkopott, elkopik. Az adók elvételétől kezdve az oktatás kiszervezésén át a vízművek elkéréséig elfogyott, és nincs vége, úgy tűnik, jön az óvodai nevelés és a közétkeztetés. Lassan az egyetlen amiről önthetsz, az a szociális célú tűzifa, mert – bár központilag nem jár -, az önkormányzat az év során összeszedi a rászorulóknak valót. Már ha vagy olyan szerencsés, hogy képviselheted a saját döntésed.
Azt, hogy a kampány mennyire kicsinyes mi sem jelzi jobban, hogy nincsenek közéleti viták, érdemi ellenfelek, csak lassan beérő piti lejáratások és elferdített féligazságok mindenféle bosszúcsoportokban. Annyira nem kerekedik semmi érdemi társadalmi súrlódás, hogy az egyik hangsúlyos kérdés, hogy ki az, aki épp le van tiltva valamelyik közösségi oldalakon. Elárulok egy titkot: itt senki sem kutatja szabadidejében mások véleményét. Nálunk a 24 órás vagy hosszabb tiltást csakis az kaphatja, aki a lapok működésével kapcsolatban terjeszt ártó szándékú hazugságot azért, hogy a maga véleményének dominanciáját így végső esélyesként érvényre juttassa.
Zajongó kisebbség mindig is volt. A négy- vagy ötévente felerősödő zsibongás bizony velejáró, ebben a szakmában megszokott. Ez a lap háborúban született. Mindig is olyanokat játszott, amire egyesek ötéves ciklust akarnak felfűzni, miközben ő az egyetlen, akinek teljesen mindegy, hogy mi történik, vagy kire nevet rá. Mert ő az egyetlen, aki előtte is itt volt és utána is itt lesz. És aki kőkemény leckét tud adni bármikor arról, hogy független akár tetszik, akár nem.
A Facebook gombja működik ugyan, de az uniós szabályok miatt nem, vagy csak nagyon ritkán tárolja a megosztások számát.
