Baranyai iskola a Vajdaságban, vajdasági Baranyában

Egy évek óta tartó, gyümölcsöző kapcsolatnak köszönhetően idén is a Vajdaságba látogatott egy baranyai iskola. A vendéglátás nem volt viszonzatlan, hiszen a Szerbiában töltött hosszú hétvégét követően a magyarkanizsai diákok látogattak néhány napra Pécsre.

 

 

A budapesti Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt támogatásának köszönhetően 2013.  őszén  harmadik alkalommal újabb csodálatos 8 napot tölthetett együtt a magyarkanizsai Beszédes József Mezőgazdasági és Műszaki Iskolaközpont, valamint a pécsi Bálicsi Integrációs Nevelési – Oktatási Központ 8-8 diákja és 2-2 tanára egy sikeres pályázatnak köszönhetően. A nyert 508.400 Ft támogatást utazásra és szállásköltségre lehetett felhasználni.

 

A pályázat címe „Őseink elfeledett múltja Dél-Dunántúlon és Vajdaságban”, mely a két tájegység néprajzának egy kicsiny részét foglalja magába 2013. október 11 – 18. között – meséli Kissné Gungl Beáta, a pécsi Bálicsi Integrációs Nevelési – Oktatási Központ tanára, majd folytatja: A program Magyarkanizsán egy ebéddel kezdődött 2013. október 11-én. Ebéd után a két iskola diákjai elindultak Kispiacra Kőrösi-Sóti Beáta vezetésével, ahol a falucska tájházát keresték fel, ezután utunkat Hajdújárás felé vettük, ahol a „Rókatanyát” néztük meg.

 

A következő napon a csapat Magyarkanizsán a VIII. Nemzetközi Kukoricafesztivál programjain vett részt. A két iskola diákjai egy közös sátorban bemutatták iskoláik specialitását, kiállították termékeiket. A hazai iskola mezőgazdasági termékeikkel, míg a pécsi diákok kézműves termékeikkel ismertették meg a város lakóit. A diákok aktívan részt vettek a különböző ügyességi játékokon (kukoricafosztás, kukoricamorzsolás,  kukoricalapátolás, stb) is, csodálhatták a különböző országokból érkezett  népviseletben fellépő táncosokat, hallgathattak népi és egyéb zenekarokat. Egy közös ebéd után sétát tettünk a városban, és megcsodálhattuk a Tiszát. A finom vacsora elfogyasztása után a Művészetek Házában megnéztük és meghallgattuk a vajdasgi népzenészek gálaműsorát. 

 

A harmadik napon újabb tájházakat kerestünk fel Kőrösi-Sóti Beáta tanárnők vezetésével. Velebiten egy szerb tájházban a vajdaságban élő szerb népek szokásaival ismerkedhettünk meg, megkóstolhattuk a táj jellegzetes ételét a „prójat” majd Oromban, Oromhegyesen és Völgyesen nézhettük meg a vajdasági magyarok életéről készült kiállításokat. Völgyesen alsó tagozatos  iskolások előadásában hallgathattunk meg egy kis ünnepi műsort, és kínáltak meg bennünket finom pogácsával. A tóthfalusi tájházban ínycsiklandó csörögefánkkal vártak bennünket. 

 

A negyedik nap vezetőnk Győri Viktor tanár úr volt, kit már ismertünk az előző évből, hiszen a történelmi programok szervezője volt a múlt évben. A mai nap is gazdag volt programokban a Bánát népeinek életével foglalkoztunk.  Első állomásunk Szaján volt, ahol szintén egy tájházat néztünk meg, majd Kikindán a „Suvaca” lovas malmot kerestük fel, mely Európában a második fennmaradt ilyen malom.  Novo Milosevon a Zeravica Múzeumban a mezőgazdasági gépekből és a régi korok használati cikkeiből készült kiállítást tekintettük meg. Majd utolsó bánáti állomásunk Mokrin volt, ahol szintén a régi szerb népi kultúrát ismerhettük meg, összehasonlítva a jelenlegivel. 

 

A következő nap programjai már Magyarországon folytatódnak, Pécs felé tartva megnézzük Ópusztaszeren a Nemzeti  Történeti Emlékparkot, majd este egy színházi előadás részesei lehetnek a két iskola diákjai, a pécsi Nemzeti Színházban a Mágnás Miska című operettet fogja megnézni. A magyarországi második napon egy magyarországi emléket fogunk elkészíteni, pontosabban Magyarország címerét, kerámiából, és megfestve, valamint a két iskola címerét fogjuk megszőni. Majd megnézzük Zengővárkonyban a Tojásmúzeumot, Szalmamúzeumot, Ófalun  a  Német Tájházat , Bonyhádon pedig a Székely tájházat.  Másnap vonattal Budapestre utazik a csapat, ahol megnézzük az Országházat, valamint a Néprajzi Múzeumot, Halászbástyát. Utolsó napunkon pedig ismerkedünk Pécs városával, a Zsolnay Negyed látnivalóival. 

 

Szabó Rita