Szeretet és a politika

Helyi - szerző: GR

Mint a közügyek iránt érdeklődő ember, ha nem is mindig szívesen, de rendszeresen olvasom a különböző lapokat nyomtatott formában, meghallgatom a híreket különböző beállítottságú csatornákon, hogy aztán a sok részigazságból kialakíthassam a saját véleményemet.

Az érvek és magyarázatok, valamint különféle elemzések mögött mindig megbújik valamilyen világnézet, pártállás, elfogultság, ahogyan – nem tagadom – bennem is van számtalan előítélet. Például egy rendszeresen hazudozó embertől még az igazságot is nehezen fogadja el az ember, vagyis a politikai képmutatásra és mellébeszélésre már nagyon érzékenyek az emberek.

A politikáról egyébként a legtöbb embernek rossz véleménye van, csak szükséges rossznak tartják és ezt a meggyőződést a diktatúra évtizedei után a demokrácia sem rombolta le, sőt talán erősítette is.

Mindezt azért mondtam el, mert eszembe jutott az általam hallgatott parlamenti vitákban talán még sohasem hangzott el a szó: SZERETET. Mondhatnánk erre, hogy a szeretet, mint fogalom nem is illik a Tisztelt Házba, ahol legfeljebb a közjót és a közérdeket emlegetik és az érzelmi megnyilvánulások többnyire tapsban vagy közbekiabálásokban jelennek meg.

A szeretet magánüggyé vált, a gyengeség jelévé, és ha valaki megpróbálna a szeretetről szólni, valószínűleg gúny tárgya lenne, vagy álszentnek titulálnák. A politika a tények és számok világa, ahol nincs helye az emberségnek. II. János Pál Pápa beszédeinek és írásainak visszatérő kifejezése a szeretet civilizációja volt. Ennek kellene felváltani a mostani folytonos küzdelmet, háborúskodást, kíméletlen politikai és gazdasági versengést.

A szeretet civilizációját Jézus Krisztus hirdette meg, azóta sok „új hívő” jelent meg a templomainkban, de a régi emberek maradtak számszerű fölényben, akikre mindig és mindenféle szituációban számítani lehet. Ők hisznek abban, hogy jobbá tehető a világ, ha szeretetért szeretetet adunk cserébe.

Az is igaz, hogy a szeretet nem azonos a hízelegetéssel: egy politikust nem igazán fontos, hogy szeretnek- e, ha a bölcsesség és az igazság útján jár, ugyanígy a tanárt sem kell igazán szeretni, ha kellő szigorral követeli meg a tudást.

A szeretet nem szavakon múlik, hanem a tetteken. A szeretet mindig jót akar a másiknak, ez olyan, mint a láthatatlan, gyógyító sugárzás melynek forrása a szívben van és kiapadhatatlan.

Mostanában sokat beszélnek szerethető álomról, környezetről, ügyintézésről. Talán nincs messze az a szép idő, amikor a politika is szerethető lesz és az új emberek példát mutatnak a régi embereknek

Ronta László esperes-plébános