Ecettől a jégakkuig – egy reggel a sorban

A csúszdapark megnyitása, az őrült hőség és a LED-falas foci EB is megdobta a fürdő hétvégi látogatószámát. A pénztárak előtt délelőttönként hosszú sorok kígyóznak. Ennyi embert vagy kikerülünk, vagy beszélgetünk velük. Vasárnap reggel ez utóbbit választottuk.

 

 

Megnézzük a csúszdaparkot, úgyis nagy a meleg – mondta egy pécsi család apukája. Ez a szemlélet sok máséval egybevágott, úgy tűnik, a hétvége irányát a családosok körében ez határozta meg – noha sokan nem tudtak a külön megváltandó csúszdajegyről és bérletről.

 

Akadt háziasszony, aki a sorban állva sem tette le kötényét: nem értem, miért nem mossák le a sárga ponyvákat – mutatott a valóban fekete mocsokkal borított kihajtható, zártszelvényekből összetákolt napellenzőkre.

 

Ecetet – döbbentett meg egy másik. Ecetes vízzel és egy szivaccsal újjá lehet varázsolni a vörös téglákat is, ez talán nem kerül sokba se – magyarázta házi praktikáját a pénztárak falát nyálas ujjával dörzsölgetve.

 

Ventilátor ezekre az oszlopokra, olyan párafújókkal. Vagy csak simán néhány nagy ventilátor, meg nagy tévék, mert sokat állunk itt és addig is megtudnánk, amit a pénztárban kell kérdezni, hogy mi van bent és hova kell még jegy – hangzott a nap költségdíjas javaslata a pénztári negyed óra hasznos eltöltésére.

 

Azért Harkány, mert meleg a medencék vize – magyarázza egy komlói fiatal pár. Azt mondják, Kaposvárra is szoktak járni, az más, most ilyen kedvük volt. Mamának nyaralója volt Harkányban.

 

Osztogathatnának ásványvizet, mint a piros lámpánál Pécsen. Harminc fok van és mióta itt állunk – küzd verejtékével egy férfi, megjegyezve, nagyon reméli, hogy a versenymedence felé az illemhelyen kívül van már valami másik is, mert – idézzük – akkor inkább a medence… Ő most tudta meg, hogy a medence felé találja a másikat.

 

Nem tehetünk róla, hogy senki sem képes mobilterminált kérni, ez így egy időutazás. A pénzemet meg most hova tegyem? – alkudozott két srác a kapuban álló hölgyikével, mivel szemmel láthatóan nem érték el a rácson keresztül a kinti bankautomatát. Mint mondták, egy éttermen kívül sehol sem találtak fagyist, üdítőst vagy sütödét, ahol kártyával tudtak volna fizetni. Egyetlen érintés, nincs visszajáró és lassan már a koldusok is azzal kéregetnek – zsörtölődtek, és valóban: a kártyás fizetés lehetősége nemhogy nem előírás az árusoknál, de valahogy be sem tört a kerítések mögé, virágoztatva az évtizedek óta változatlan dizájnú nyakbaakasztók piacát. Egyébként pedig két helyen fizethetnek kártyával.

 

Olvastuk a csúszdákat és most megnézzük. Itt van nyaralónk – mondja egy őszülő bácsi, hozzátéve: nem maradnak sokáig, máskor inkább csak délutánra jönnek, mert délelőtt lehet a kertben dolgozni.

 

A LED-fal jó. Nem tudjuk, az este 9-kor kezdődő bolgár-magyar meccset is végig lehet nézni? – mutogat rossz irányba egy szekszárdi srác. Később a kerítés mögül vadul lájkol, valószínűleg megtudták a kapuőrtől.

 

Hogy a parkolójegyet beszámítsák a belépőbe – mutatja fel sajátját egy férfi. Kérdésünkre, miszerint az autója szélvédője mögött is hagyott-e egyet, azt felelte nem. Különösebb feladatot ezt követően sem érzett a magával hozott egész napos parkolójeggyel kapcsolatban.

 

Üdítő meg szendvics, ez meg ilyen felfújható szék csak nem tudtuk hova tenni – mutatja meg egy középkorú házaspár, mit rejt a hűtőtáskájuk. Mint a diktafon bemutatásáért cserébe elárulták, a jégakkuk közé rejtik az autójuk kulcsát is.

 

Szóljon már valami zene. Vagy szól már? Nem tudom. Szól bent? – szeretné egy mosolygós hölgyike, akiből többet nem lehetett kihúzni.

 

Gombák vagy mi. Olyan árnyékháló, köves talppal – próbálja dadogva magyarázni egy ifjú hölgy, mire a pécsi Színház térre hajazva kiderül: a napos területekre szeretne oszlopok közé feszített háromszög alakú árnyékoló vitorlákat.

 

Lehessen egy alkalomra szóló jegyet venni a csúszdánál, mert nem tudtuk, hogy külön kell – mondja egy anyuka, hozzátéve, a negyed órája nyafogó gyerek egy csúszástól is megnyugodna.

 

Harkányiaknak legyen ingyenes – tapint rá a legdekoratívabb sorban álló a mindig is kínos, megoldással valószínűleg soha nem kecsegtető kérdésre, miközben a néger lét és a brazil bőrszín közé barnult tetkós fiúja egy hűtőtáskával a sorból kiállva várja a jeggyel érkező párját.

 

A parkolódíj azért durva, legalább a fürdőnél ne kelljen vagy számítsák be a belépőbe, vagy csúszhassuk le, bár akkor meg a műszerfalon nem lesz – szorongatja VW kulcsát egy fiatal. Mint mondja, hétvégén nem tartja igazságosnak a teljes árú díjat, legközelebb a kinti Spar parkolójában áll meg. Mi már tudjuk, hogy még annál is egy kicsit távolabb.

 

Nincsenek bogarak meg darazsak és tiszta a víz – mutat rá egy fiatal fiú, barátja kontrázik: nyugodtan lehet mezítláb járkálni a füvön. Ők nem akarnak költeni és nem a biztonsági törölközőre bízzák telefonjaikat sem. Minden a zsebükben van – magyarázzák keserűen mutatva a marék aprót, amit egyikőjük visszajáróként kapott. A másik csak a ruhatár krotáliáját nem tudja hova tenni. Majd beköti a gatyája madzagjába, mint a nyugdíjasok.