A fogás, melyet alig tudnak leírni

Ki ne ismerné a rántott húsok koronázatlan királyát, a sajttal és sonkával töltött finomságot, a cordon bleu-t? Leírni viszont sokkal kevesebben tudják, legtöbbször ott sem, ahol igazán fontos lenne.

Leírni – vagyis a pontos nevét – viszont már annál kevesebben tudják, a nagyobbnál nagyobb ostobaságokat pedig épp az éttermeknek sikerül táblára firkálniuk vagy étlapba nyomtatni. Nem ritka, hogy a két szó közül egy sem sikerül helyesen.

Az étel egy nagyszabású bankettjeiről híres lovagrendről, helyesebben a jelképükről, a térd alá kötött kék szalagról kapta a nevét, ugyanis a francia társaság volt az, aki 16. századi fogadásain rendre e különlegességgel készült. Érdekesség, hogy a kiváló ételeket később egyaránt kék szalaggal jelölték, majd a legjobb szakács elismerése is a kék szalag lett – de ehhez az ételnek már semmi köze.

A kék szalag franciául cordon bleu – kordon blő -, a húsételt is így írják helyesen, nem pedig Kék Gordon, G-vel, ahogy azzal néhány étteremben mosolyogtatják meg vendégeiket. Az már csak hab a tortán, ha a kéket sem sikerül normálisan leírni. Az, hogy illusztris helyeken nem tudják az étel történetét még hagyján: az viszont érthetetlen, hogy legalább a zacskón miért nem sikerül elolvasni a feliratot?!

Az étel elkészítésének buktatója nagyban hasonlít a kijevi jércemellére: mint a fűszeres vaj esetében sütés közben itt is ügyelni kell rá, hogy a hőtől megolvadt ízletes sajt ne folyjon ki a szeletek közül, az csak akkor gőzölögjön, amikor a tányéron felvágják.