Elhunyt Kiss József

Elhunyt Kiss József. Harkány krónikaírója, a pedagógus, a Kitaibel Pál Általános Iskola egykori igazgatója 88 éves volt.

1931-ben született Drávaszabolcson, földműves család gyermekeként. Az elemi iskolát a falujában végezte el, majd a siklósi polgári iskolába, azután a Pécsi Kereskedelmi Középiskolába járt. Ezt követően a Pécsi Állami Pedagógiai Főiskola magyar szakára iratkozott be, ahol 1954-ben fejezte be tanulmányait kitüntetéses oklevéllel. Abban az időben a diploma átvételére a gyakorlóév teljesítése után kerülhetett sor. A gyakorlóévben, majd az azt követő hat tanévben a mozsgói általános iskolában tanított. Osztályfőnök volt, és a saját szaktárgyán kívül – az ének és a testnevelés kivételével – szinte valamennyi tantárgyat tanított, mivel a szakos ellátás a vidéki kisiskolákban akkoriban egyáltalán nem volt teljes.

Bár nagyon szerette első munkahelyét, mégis szeretett volna közelebb kerülni szülőfalujához és édesanyjához. 1960-ban saját kérésére Harkányba helyezték, az akkor megépült „új” iskolába, és azt követő 31 évig, nyugdíjba vonulásáig a harkányi általános iskolában dolgozott. Kezdetben magyartanárként és osztályfőnökként tevékenykedett, 1968 és 1973 között a siklósi járás magyar szakos szakfelügyelője majd általános tanulmányi felügyelője is volt. 1973-ban a harkányi Kitaibel Pál Általános Iskola igazgatóhelyettesévé nevezték ki, és nyugdíjazásáig ebben a beosztásban dolgozott. Ezen időszak alatt néhány tanévben megbízott igazgatóként is vezette az iskolát.

Magas színvonalú szaktanári munkája mellett vezetőhelyettesként nagy gondot fordított kollégái továbbképzésének szervezésére, az iskolai könyvtár tudatos, tervszerű gyarapítására, a szülők pedagógiai tájékozottságának fejlesztésére. Rendszeresen tartott nevelési értekezleteket, évnyitó, évzáró és félévi értekezleteket. Évek alatt kidolgozta az intézmény mérési-értékelési rendszerét. Szakszerű tanácsaival nemcsak a harkányi, hanem a környékbeli pedagógusok munkáját is segítette.

Gondot fordított saját maga továbbképzésére, önképzésére is. Napi munkája mellett érdeklődéssel mélyedt el nyelvtudományi kérdésekben, az anyanyelv tanításának módszertani kérdéseiben és a didaktika egyes területeiben. Megjelent néhány cikke a Magyartanítás, az Audiovizuális közlemények, a Köznevelés, a Pedagógusok Lapja, a Baranyai Művelődés című folyóiratokban. Többször eredményesen vett részt a Minisztérium, a Pedagógus Továbbképző Intézet, illetve a Baranya Megyei Tanács Művelődési Osztálya által meghirdetett pedagógiai pályázaton. Máig előfizetője a Magyar Nyelvőr című folyóiratnak. Munkáját 1964-ben Miniszteri dicsérettel, 1968-ban Kiváló Tanár kitüntetéssel ismerték el – akkoriban csak nagyon kevés pártonkívüli pedagógus kapta meg ezt a kitüntetést.

1973 óta Harkány krónikaírója. Több mint négy évtizede lelkiismeretesen gyűjti, dokumentálja a harkányi eseményeket, a településen működő nagyobb intézmények, cégek adatait, az önkormányzat, Harkány társadalmi életének történéseit, a gazdasági, politikai, kulturális élet eseményeit. Gyűjti a Harkányról megjelent újságcikkeket, fényképeket készít a rendezvényeken, összeállítja minden évben a krónika részét képező évkönyvet.

1991-ben Pedagógus Szolgálati Emlékéremmel vonult nyugdíjba, de azután is több alkalommal kisegítette az iskolát, ha egy-egy hosszabb ideig távol lévő pedagógust kellett helyettesíteni. 2004-ben vette át Aranydiplomáját, amit a Pécsi Tudományegyetem állított ki. Átvette gyémántdiplomáját a Pécsi tudományegyetem pedagógus napi ünnepségén. 1996-tól a Harkány-Márfa-Terehegy Református Egyházközség gondnoka. 2002 és 2014 között a Baranyai Református Egyházmegye Tanácsának jegyzője, illetve a tanács tagja volt. Több évtizeden keresztül volt a helyi Választási Bizottság tagja, vezetője.

2015-ben a város képviselő-testülete Harkányért Érdemérmet adományozott neki.