Nem lesz Tesla utca Harkányban

Nemzeti ikonjuk, Nikola Tesla feltalálóról nevezne el közterületet a harkányi szerb nemzetiség – jelezték kérvényükben az önkormányzat felé. 

 

A kisebbségi önkormányzat konkrét közterület megjelölése nélkül adta be kérvényét, csupán a lehetőséget vetve fel és elvi támogatást kérve.

 

Tesla életének második felét megannyi sötétség lengi körül, melyek reputációját is beárnyékolják – a testület azonban nem ezért utasította el a kezdeményezést, hanem a lehetőségek hiánya miatt. Harkányban minden közterületnek – utcának, köznek és térnek – van már neve, átnevezni pedig semmit sem szeretnének – áll az egyhangúlag elfogadott határozatban.

 

Legalább ennyit Tesláról

 

Az összesen 146 szabadalmat jegyző, szerbiai születésű Tesla Edison alkalmazottja volt Párizsban, mielőtt az európai lehetőségek beszűkülése miatt 1884-ben átköltözött volna Amerikába. Edison nem fizette ki neki munkáját, ezért másnak adta el a váltakozóáram berendezéseinek tervét, és ezzel elkezdődött a legendás harc az egyen- és váltakozó áram között. Tesla nevéhez viszont egy másik háború is fűződik.

 

Tesla összesen 146 szabadalmat nyújtott be, melyek kapcsán Edisonnal és Marconival is pereskedett. Ez utóbbi Tesla asszisztense volt Amerikában, ahol első kézből találkozott kutatásaival, eredményeivel. Jelen volt akkor is, amikor Tesla 1896-ban bemutatta szabadalmaztatott találmányát, a rádiót, amit később saját kísérleteként tálalt. Tesla erre hivatkozva be is perelte Marconit, a vita évekig húzódott. A törvényszék nem egyszer hozott kedvező ítéletet Marconinak is, de az amerikai legfelsőbb bíróság 1943-ban az akkor már halott Teslának ítélte a szabadalom jogát, Marconitól pedig megvonták a rádióért járó Nobelt. A döntés sokak szerint annak tudható be, hogy a Marconi Company nem mást, mint az Egyesült Államokat perelte, aki engedély nélkül használta találmányát az első világháborúban.

 

A Teslának tulajdonított rádió viszont más feltalálók eredményeit is tartalmazza. Marconin kívül David Hughes, Heinrich Hertz, Jagadish Chandra Bose, Karl Ferdinand Braun és Thomas A. Edison is kísérletezett vezetéknélküli kommunikációval, mégis mindössze kettejüknek jutott eszébe levédetni azt, majd perelni találmányuk miatt.

 

Tesla saját bevallása szerint már 1889-ben kezdett az elektromos erő átvitelével foglalkozni. Noha az alapvető célja az energia vezeték nélküli továbbítása volt, hamar rájött a rádiózásban rejlő lehetőségekre, és nem egy kitérőt tett a telegráfia vagy a távvezérlés irányába.

 

Különösen foglalkoztatta a Hertz által megnyitott terület kapcsán az oszcilláció, azaz a csillapítatlan rezgések előállítása, melyhez leginkább mechanikus megoldásokkal közelített a Rhumkorf tekercseket elsöprő oszcillációs transzformátor feltalálásáig. Hertzel még a kilencvenes években találkozott is, de csalódott benne, amit előremutató kísérletei igazoltak is. Mindenesetre ezek a kísérletek vezették arra a felismerésre, hogy a nagyfrekvenciás rezgések a térben, éterben terjednek, valahogy úgy, mint a fény.

 

Noha kísérletei az elektromos árammal való igazi nagy áttörés előtt zajlottak – így korát ebben nem nagyon előzte meg -, néhány korszakalkotó találmány mellett vitathatatlan érdeme, hogy a kutatók és tudósok figyelmét felkeltve a rádiófrekvenciákat – ide értve a váltakozó áramot is – az érdeklődés középpontjába állította.

 

Kétségtelen érdeme fűződik a transzformátor kifejlesztéséhez, mely során a primer és szekunder oldal közti összefüggéseket is feltárta.

 

Miután 1892-ben leírta a rádióját, távirányítású hajókat álmodott meg, sikeres bemutatók után pedig szabadalmaztatta tervüket.

 

A villamos energia átvitelével kapcsolatban 1900-ban volt az első szabadalma. Ezt a kísérletet még sok másik követte hasonló témában, egyebek mellett az 1901-es New Jersey és a portugál partok közötti távírókapcsolat, majd a Marconival kezdődő igazi harc, mely a transzatlanti összeköttetés felállításához vezetett.

 

Néhány évvel szabadalmai cunamija után érkeztek az elektroncsövek. Noha Tesla vezető szerepet töltött be több mérnöki irodában és hivatalban, kísérletei a rádiózással és az elektromos áram mai értelemben vett elektronikai alkalmazásával – így az oszcillátorral – nem igazán folytatódtak és alapvetéseken túl nem sok jelentőséggel bírtak.

 

Méltánytalan lenne az olyan találmányokat nem említeni, mint a lézer, a fluoreszens lámpa, vagy víziója, egy intelligens gépek segítette világ és a Niagara energiájának hasznosítása, miközben kidolgozta a mágneses aknák elleni védekezést is.

 

Öreg korára valami elpattant

 

Életében zseniálisan maga elé tudta képzelni a tárgyakat, megformálva annak legapróbb részleteit is. Működés közben képzelte el a gépeket, melyeket így sikerrel épített meg. Ez a képessége élete második felére elhagyta, és pályája lefelé kezdett ívelni.

 

Kényszerképzetek kezdték gyötörni: nem bírta elviselni a fülbevalót a nőkön, rettegett a bacilusoktól, minden étel térfogatát meg akarta határozni. Fiatalkora óta néha vakító tárgyakat hallucinált, melyet egy idő után nem tudott többé találmányai megformálására használni. Fontos tisztségeket kapott ugyan, de már nem érkezett tőle szabadalom, lehagyta saját kora. Végül mellőzve, magányosan, szegényen halt meg, noha élete végén még volt egy próbálkozása hírnevéről az utolsó bőrt lehúzni – egyben beárnyékolva azt.

 

Korunk legvitatottabb tudósa már évtizedek óta csak eredménytelenül tengődött hotelszobáról hotelszobára, amikor a második világháború előestéjén a semmiből előlépve, bármiféle érdemi bemutató vagy tanulmány nélkül bejelentette egy szuperfegyver, a halálsugár kifejlesztését.

 

A tervekért azonban nem választott hazája, az USA jelentkezett, hanem a szovjeteknek adta el a vázlatos, használhatatlan feljegyzéseket, majd kapcsolatba lépett egy náci ügynökkel is. Később nyíltan felajánlott terveket az amerikaiaknak is, ám ekkor váratlanul meghalt hotelszobájában.

 

Máig nem tudni, meggyilkolták-e, de sokak szerint azért kellett 1943-ban meghalnia, mert a fegyver valójában nem létezett, csak hírnevét használta egy kis – 25 ezer dolláros – vagyonszerzésre. Az összeesküvés-hívők úgy vélik, a németek vagy épp az amerikaiak ölték meg, hogy más nagyhatalom ne juthasson a mindvégig titokban tartott tervekhez.

 

Így vagy úgy, de a halálsugár elve azóta sem nyert létjogosultságot, és végül a második világégésben és azt követően sem használt irányított elektromos energianyalábot senki. A vénségére megkergült feltaláló köré pedig igazi fenoménkultusz épült.