Hogyan tovább turizmus?

A hazai turizmus 2008-as válságot követően a kedvező nemzetközi és magyar konjunkturális környezetnek hála az utóbbi 10 évben töretlenül bővült. Városunk évtizedes lemaradásokat görgetve maga előtt a 2010-es 30 százalékos csökkenést követően kezdett észhez térni, és az utóbbi három esztendő távlatában a számokban is látszanak a 2014 után elindult fejlesztések; a múlt évi 222 ezres vendégéjszaka számmal megugrottuk a gazdasági világválság előtti értékeket is.

Ilyen előzmények után jutottunk el 2020 márciusához és az új koronavírus járványhoz, ami sok ezer ember halálát okozza, valamint a gazdaságban egy 2008-ashoz hasonló mélységű, ugyanakkor attól mégis különböző sokkhatást okoz, ami meglátszik ugyanúgy a tőzsdei árfolyamokon, mint a devizák hektikus mozgásán.

A járvány terjedésének lassítása érdekében hozott rendeleteken túl a turisták eltűnése miatt is sorra zárt be minden, ami a turisztikához kapcsolódik, így Harkányban is bezárt – hosszú évtizedek óta először -a település legfontosabb motorja a fürdő is és ezzel együtt a vendégforgalom is nullára redukálódott. A harkányi emberek javarészt otthon ülve várják a változást, várják, hogy véget érjen a pandémiás időszak, ami úgy lelkileg, mint financiálisan megterhelő mindenki számára.

Túl az első pár nap sokkhatásán érdemes értelmezni a történteket, ugyanis az egyértelmű a virológusok beszámolóiból, hogy bár súlyos helyzet, de vélhetően nem ez a járvány lesz az, ami elpusztítja az emberiséget. A saját tapasztalataimra alapozva elmondható, hogy szerencsére a külföldi vendégek körében jellemzőbb a szállás foglalások időpontjának augusztus-szeptemberi időszakra való megváltoztatása, ugyanakkor lemondások is előfordulnak; ebben az évben minden szállásadó erőteljes visszaesésre számíthat a vendégek számában és a bevétel tekintetében is.

Mit lehet tenni ebben a szituációban? A válságkezelés poroszos megoldásain túl – ugyanis a lehetőségeinkhez mérten a jelenlegi összes költséget minimálisra csökkentjük – már most eljött az ideje, hogy terveket alkossunk, hiszen a világ összes turisztikai üdülőhelyét azonos időben és módon érinti a járvány-trauma és hála a világszerte bevezetett intézkedéseknek nagyjából ugyanakkor is fog lecsengeni 1-2 hónapos különbséggel. Az ipar és a gazdasági élet lassan újra beindul majd és arra készülhetünk, hogy az emberek nagyobb részének ezután is lesz munkája.

A korábbi válságokból tudható, hogy biztosan csökken némileg az úgynevezett diszkrecionális jövedelem – azaz a jövedelemből a létfenntartásra fordított összegen felüli összeg -, de a többhónapos bezártságot követően az emberek utazásra-üdülésre biztosan költeni fognak. Nem kell nagy jóstehetségnek sem lenni, hogy belássuk milyen kiélezett verseny indulhat a hazai és a szomszédos országok turistáinak kegyeiért, hiszen valószínűleg elsőként a nem repülős utazások iránt lehet nagyobb a bizalom és a kereslet; ebben a körben pedig az ár-minőség-attrakció elegy és a turisztikai marketing erőssége és minősége határozza majd meg a költéseket.

A helyi szállásadók az árakat figyelembe véve jó helyzetből indulnak, hiszen hazai és nemzetközi viszonylatban is olcsón kínálják a szolgáltatásukat; ugyanakkor a rossz hír, hogy egy időre el is felejthetjük az áremelés gondolatát. A város, a fürdő és a vállalkozások utóbbi években megvalósult és remélhetően a közeljövőben befejeződő infrastrukturális fejlesztései segítenek a minőségi tényező javításán, így az ár-érték arány is határozottan jobb lehet, mint a 2010-es évek elején volt.

Hol mutatkozhat hiátus? Úgy gondolom, hogy bár sokaknak van benne munkája, több dolog miatt mégsem sikerült még újra valódi brandet építeni. Szerintem az egyik legfontosabb teendő, hogy minden eddiginél nagyobb hangsúlyt fektessünk az összehangolt marketingre: gondolva a financiális keretekre, a marketingelemekre és a célzott megjelenésekre is; összefogva a legkisebb szállásadók szintjétől a hoteleken át a fürdőig és a turisztikai attrakciókig minden szereplőt. Itt az ideje, hogy felismerjük, hogy a mostani speciális helyzetben nem csak szavakban kell megjelennie a vállalkozói-települési – térségi összefogásnak, hanem valós tettek és cselekvések szintjén is. Hiszek benne, hogy ez a szituáció megpróbáltatásai mellett egy lehetőség is: együtt könnyebben átvészelhetjük a válságot és aztán megerősödve várhatjuk az újabb konjunkturális időszakot.