Átadták a városi kitüntetéseket

A péntek délutáni ünnepi képviselő-testületi ülésen a díszpolgári cím illetve Harkányért érdemérem átadására került sor. A rendezvénynek a Harkányi Pszoriázis Centrum adott otthont.

 

 

Posztumusz díszpolgári címben részesült Kesjár János, posztumusz Harkányért érdemérem elismerésben dr. Manzini Tibor, Harkányért érdemérmet kapott Bédy István, Civilekért emlékéremmel jutalmazták dr. Sárosi Mátyásnét és Kultúráért érdeméremmel tüntették ki Dezső Lászlót.

 

Kesjár János

 

1956. május 21-én egy délalföldi kis faluban, Békéscsaba mellett Gerendáson született, nővérét és bátyját követően harmadik gyermekként, őseit tekintve szlovák-magyar nagybirtokos családba. Viselve és hordozva ennek jó és rossz következményeit élete során, a család kulák megbélyegzését, és az anyaföldhöz való ragaszkodását, a természet iránti végtelen szeretetét, tiszteletét.

 

Iskoláit szülői kérésre Szarvason, mezőgazdasági gimnázium és szakközépiskolában, majd a Kecskeméti Kertészeti Főiskolán folytatta – szülei bíztak abban hogy a családi hagyományokat követve a fiuk folytatja a gazdálkodást szülőfalujukban.

 

Az élet azonban mást hozott, 1980-ban – édesanyja halálát követően, az akkor már a szolnoki ZÖLDÉRT-nél osztályvezetőként dolgozó fiatalember hazaköltözött Gerendásra, édesapja mellé. Az otthoni termelőszövetkezetben helyezkedett el üzemgazdászként. Otthon ismerkedett meg feleségével, akivel 1985-ben házasságot kötöttek.

 

Közben másoddiplomaként 1981-ben kezdte el közgazdasági tanulmányait a pécsi egyetem közgazdasági karán, ahová később, karrierje derekán látogató előadóként is visszatért. Feleségével, aki a Baranya Megyei Gyógyszertári Központ ösztöndíjasa volt, 1986-ban költöztek Harkányba, ahol Mariann a mai napig a harkányi gyógyszertárban dolgozik, illetve 1996 óta vezeti azt. János pedig az önkormányzatnál először mint GAMESZ, majd pénzügyi osztályvezető dolgozott. Harkányban születtek lányai, Réka 1988-ban, Dorka 1990-ben.

 

1991-ben a Baranya megyei APEH élére került, ahonnan majdnem 20 év után távozott, 2011-től az Állami Számvevőszék számvevő tanácsosaként dolgozott Budapesten.

 

Munkáját számos állami elismeréssel jutalmazták, köztük az egyik legrangosabb nemzeti kitüntetéssel, a Magyar Köztársaság Ezüst Érdemkeresztjével. Mindig is harkányinak tartotta magát!

 

Hiába került el munkája kapcsán Pécsre, majd Budapestre, Harkány sorsát folyamatosan nyomon követte, az évek során többször megfordult a fejében, hogy a sokéves, a közigazgatásban felső vezetőként megszerzett értékes tapasztalatait itthon, Harkányban kamatoztassa.

 

Végül 2013-ban, az akkori polgármester kérésére elvállalta a Harkányi Gyógyfürdő ZRT vezérigazgatói posztját. A rájellemző maximalizmussal és lelkiismeretességgel vágott neki az újabb feladatnak. A hosszú évek vezető tapasztalatait felhasználva elkészített egy programot, egy megújult szervezetet vizionált. Harkányért, a harkányiakért, egy fejlődő, szebb fürdőért, fürdővárosért!

 

2014 őszétől az újonnan megválasztott képviselő testület tagjaként: a pénzügyi bizottság és a fürdő felügyelő bizottságának elnökeként folytatta tevékenységét, súlyos, csaknem 2 évig tartó betegsége ellenére, a rá jellemző odaadással és törődéssel, egészen a halála előtti utolsó hónapig.

 

 

Dr. Manzini Tibor

 

Születésétől fogva Pécsett élt. Itt járt általános iskolába, majd a Nagy Lajos gimnáziumban érettségizett 1967-ben. Orvostanhallgatóként a Pécsi Tudományegyetemre járt. Itt szerezte meg diplomáját 1973-ban.

 

A kaposvári kórházban eltöltött egy év után, visszakerült Pécsre. A 400 ágyas klinika intenzív osztályán dolgozott, első szakvizsgáját is itt tette le. Ezt követően továbbra is Pécsett maradt, de 1981 és 1983 között a Fül – Orr Gége klinikán gyógyította a betegeket. Orvosi hivatása további folytatásaként Bajára került, az I. sz. Belgyógyászati Klinikára, itt ismét szakvizsgát tett belgyógyászatból.

 

Baján töltött évei alatt 1991-ben pályázat útján fél éves ösztöndíjat nyert Belgiumba. Visszatérése után 1992-ig továbbra is Baján dolgozott. Amint az előzőekben hallhattuk, a diploma megszerzésétől 1992-ig az orvostudomány több területén dolgozott, szakvizsgákat szerzett, s mellette igen nagy tapasztalatot. Ebben az évben Harkányban háziorvosra lett szükség, mert elődje Hajdu doktor nyugdíjba vonult. Jelentkezett az állás lehetőségre, azt meg is kapta.

 

Az I sz. körzet háziorvosa lett. Harkányhoz tartozó társközségek betegei mellett üzemorvosi teendőket is ellátott, háziorvosi és üzemorvosi foglalkozás egészségügyi szakorvosi vizsgát is tett. A 24 órás orvosi ügyelet vezetőjeként orvos társaival biztosította a rendelésen kívüli beteg ellátást. Önkormányzati képviselőséget is vállalt. 2011-ben jogosult lett volna nyugdíjba vonulni, de tovább is dolgozott. Viszont az élet közbe szólt, egészségi állapota egyre romlott.

 

2015-ben hozta meg a nagy elhatározást, hogy végleg abba kell hagynia azt a hivatást, amire diplomájának átvételekor felesküdött. A minden napos fárasztó és felelőség teljes munkavégzés mellett mindig sikerült időt szakítania családjára, kedvenc hobbijára a sportra. Teniszezett asztalon és salakon, úszott, síelt, igyekezett jó kondícióban maradni. A betegség az orvosnál is nagyobb úr, 2017 február 10-én győzött a gyógyító felett.

 

Tisztelt Doktor úr! Ezen az ünnepélyes napon is köszönjük értünk tett fáradozását.

 

 

Bédy István

 

Mohácson született. Szüleivel és testvéreivel Sombereken laktak. Édesapját aki tanító volt Adorjásra helyezték, így a család is oda költözött. Az iskolát is itt kezdte. 1964-ben visszaköltöztek Somberekre, itt fejezte be az általános iskolát. A mohácsi Marek József Mezőgazdasági Szakközép Iskola elvégzése után a Kaposvári Mezőgazdasági Főiskolán tanult, első diplomáját itt szerezte. A Bólyi Mezőgazdasági Kombinát dolgozója lett 1977-től 1982-ig. Közben tanulmányait folytatva a Pécsi Tudományegyetem Közgazdasági Tudományi Karának lett a hallgatója. Sikeres államvizsga után a Drávaszabolcsi Mezőgazdasági Termelő Szövetkezetbe került. Először a közgazdasági csoport vezetőjeként tevékenykedett, majd 1990-ig a szövetkezet főkönyvelői tisztségét látta el.

 

Családot alapított, három lány és egy fiúgyermek édesapja. A rendszerváltozás első szabad helyhatósági választása után Harkány Nagyközség polgármesterévé választották. Polgármestersége ideje alatt az alábbi főbb fejlesztések valósultak meg: Majd 15 — éves pereskedés után 2006 szeptemberében 100 százalékban Harkány visszaszerezte a kormány segítségével a Gyógyfürdőt.

 

Az Általános Iskola új szárnnyal bővült. Átadásra került az új óvoda, és Egészségház, felépült a Sportcsarnok. Kerékpárút hálózat, elkerülő út, a Víkend telep kivételével kiépült a szennyvíz hálózat, a gázhálózat teljes mértékben kivitelezésre került. Új utcaszakasz közművesítése után gomba módra épültek fel a szebbnél szebb családi házak a Szent István utcában.

 

Tagja volt a Baranya Megyei közgyűlésnek, a harkányi Zsigmondy Vilmos Kórház Felügyelő Bizottságának, és számtalan tisztséget töltött még be mindennapos munkája mellett. Szerette és támogatta a sportot. Ma is létező testvérvárosi kapcsolatok kötődtek regnálása alatt. Az egyre terjeszkedő és fejlődő települést az akkori kormány is figyelemmel kísérte. A minden apróságra kiterjedő tanulmányok elkészítése és beadása után méltónak találta a Bíráló Bizottság a beadott pályázatot, ezért 1999-ben városi rangra emelték településünket.

 

A polgármestersége alatt eltelt 20 év során sok siker, de kudarc is érte volt polgármesterünket. A 2010. évi helyhatósági választások után visszavonult, és éli a nyugdíjasok minden napi életét. Ehhez kívánunk jó erőt egészséget, és gratulálunk az elismeréshez.

 

 

 

Dr. Sárosi Mátyásné, született Kovács Katalin Anna

 

Pécsett született. A Siklóson eltöltött gyermekévek és az általános iskola elvégzése után Budapestre került. A Testnevelési Gimnáziumban kezdte középiskolai tanulmányait. A honvágy annyira elhatalmasodott benne, hogy kénytelen volt feladni elkezdett tanulmányit, és visszatért Baranyába. A Pécsi Óvónő Képző Iskolát választotta és ott szerezte meg diplomáját 1954-ben. Első vezető óvónői kinevezése Harkányba három hónapig szólt, innen Vajszlóra került vezető óvónőnek. Az itt eltöltött tíz év után visszatért Harkányba 1966-ig.

 

A siklósi II.sz. Óvoda és Bölcsőde vezetőjeként 1968-ig látta el a megbízást. Férje, dr. Sárosi Mátyás tanácselnökként dolgozott, az összeférhetetlenségi törvények miatt Kati néninek fel kellett adnia a vezetői pozíciót. Így került kicsit távolabb hivatásától, és 1968-tól lett vezetője a harkányi Bolgár Múzeumnak. Feladatának érezte, hogy a harkányi Bolgár Temetőben nyugvó hősök emlékét megtartsa, és tartotta a kapcsolatot a hazánktól távol élő hozzátartozókkal.

 

Két estben tanulmány úton vehetett részt Bulgáriában. A településünkön nyíló rózsatöveket is Bulgáriából kaptuk ajándékba, amire ma is nagyon büszke. Mindig is szeretett az emberekkel foglalkozni, közéleti ember volt, sokan ismerték szerették, és ezért nyugdíjba vonulása után vállalta a helyi Nyugdíjas Klub vezetését. Mindig arra törekedett, hogy a klubtagok jól érezzék magukat egymás között. Utazásokat, előadásokat, műsorokat szemezett, a városi ünnepségek rendszeres résztvevői voltak a klub tagjai.

 

Hiszonöt éven keresztül fáradhatatlanul dolgozott a közösségért. Két éve úgy gondolta, hogy eljött az idő, át kell adni helyét egy fiatalabb nyugdíjas társának aki tovább vezeti a klubot, s ez meg is történt.

 

Pedagógusi munkája elismeréseként 2015-ben gyémánt diplomás kitüntetésben részesítették. Kedves férjével 60- éve házas, lánya családjával, két unokájával és egy dédunokájával boldogan él harkányi lakásában. Isten éltesse, és további jó erőt és egészséget kívánunk, maradjon még sokáig köztünk.

 

 

 

Dezső László

 

Kevesen mondhatják el magukról akik Harkányban, vagy Terehegyen élnek, hogy tősgyökeres ide valósiak. Dezső László elmondhatja magáról, hogy ő ilyen ember. Terehegyen látta meg a napvilágot 73 évvel ezelött. Itt cseperedett fel, általános iskolába Terehegyre és Harkányba járt. Autószerelő szakmát tanult Pécsen, 1961-ben végzett. A mai VOLÁN elődjénél kapott állást. A munka mellett folyamatosan képezte magát 1973-ban gépjárműtechnikusi végzettséget szerzett, 1978-ban érettségizett, majd elvégezte a műszaki tiszti iskolát is.

 

Egészségi állapotában bekövetkezett változás miatt a fizikai munkát kénytelen volt abba hagyni, de munka adójától nem vált meg. Idő közben a MÁVAUT társaság át alakult Volán társasággá, akinek Harkányban volt egy társas üdülője. Feleségével Marikával végezték a gondnoki teendőket, addig amíg Laci Bácsi elérte a nyugdíj korhatárt. 46 év és 96 napi szolgálati idő után végleg búcsúzott a VOLÁN-tól. Már gyermek korában érdekelte a helytörténet, a rég múlt kutatása. Érdeklődéssel hallgatta az idős rokonok ismerősök által elmondottakat, és gyűjtötte a régi korból származó képeket, írásokat, használati tárgyakat. Ha valaki betér Petőfi utcai lakásába és Laci bácsi bevezeti féltve őrzött magán múzeumába, hát tátva marad a szája.

 

A római kortól napjainkig láthat eredeti kiállítási tárgyakat, hihetetlen mennyiségben. Elmondása szerint most még csak 70 százalékos készültségben van, még nincs kész.

 

Amire legbüszkébb: A terehegyi temetőben közel ötven éve fedezte fel, a sírokat benövő buja növényzet alatt Kovács Antal 48-as honvéd hadnagy síremlékét. Nagyon sok munkával sikerült megtisztítani, láthatóvá tenni. Viszont 1990-ig nem merte senki hangoztatni ott létét, mert féltek, hogy az akkori hatalom lerombolja. Az első nyilvános megemlékezésre 1996-ban kerülhetett sor, ma már természetes, hogy március 15-én ott tartunk megemlékezést. Laci Bácsi féltve őrzött erekjéit bizonyos alkalmakra ki szokta állítani a nagyközönség felé is. Most jelenleg az I. Világháború emlékére kiírt pályázaton dolgozik, nagyon bízik a sikerben. Kijelentette: a magánmúzeumának egyben kell maradni, nem osztható fel.

 

Az otthoni munka mellett nyugdíjas napjait boldogan tölti felesége, három gyermeke, kilenc unokája és egy dédunokája körében. További tervei megvalósításához kívánunk kitartást, és jó egészséget!