Harkányból indult – beszélgetés Vanyúr „Piru” István szobrásszal
Talán kevesen tudják, hogy két köztéri alkotása – Hősi emlékmű, Szent István – is megtalálható a fürdővárosban. Előbbi 1994-ben, míg az utóbbi 2000-ben került felállításra.
Vanyúr „Piru” István eredetileg ötvösnek tanult, ám egy év elteltével a szobrászat felé fordult, mestervizsgát is ezen a szakon szerzett a Magyar Képzőművészeti Főiskolán Vígh Tamás irányításával. 1987 óta foglalkozik rajzpedagógiával, jelenleg Szigetváron él és a kaposvári művészeti szakiskolában oktat. Amikor felhívtam, épp érettségiztetett, kis türelmet kért…
Egyszer egy megyei újságnak nyilatkoztad – mert nem tudták, hol nőttél fel -, hogy minden Harkányhoz köt, tudod, hol lehet gőtét fogni és hol lehet a legjobb csúzliágast vágni. Megjegyezted: fiatalon nem gondoltad volna, hogy valamikor is művész leszel. Aztán még általános iskolásként te is el kezdtél járni Vida Dezső tanár úr szakkörébe. Ő a napokban hunyt el…
Tudom. Sajnos a temetésén nem tudtam részt venni, de másnap lementem Siklósra, voltam a temetőben és vittem egy szál virágot a sírjára.
Mit jelentett számodra?
Mindent. Sokan vagyunk a pályán, akik ha ő nincs, semmire sem visszük. Ő ajánlotta a művészeti gimnáziumot is, ahova elsőre felvettek. Valóban nagyszerű ember, kiváló pedagógus volt. A későbbi időszakban is rendszeresen találkoztunk. Amikor volt egy kisebb alkotói válsága – mindenképp a régi festészetéhez akart visszatérni -, azt ajánlottam neki, hogy forduljon új dolgok felé. Akkor kezdett el a fával foglalkozni. Egyszer, jó pár évvel ezelőtt pedig azon kesergett, hogy nincsenek igazán elismert művei. Mondtam neki, hogy nézzen ránk! Mi vagyunk az ő művei. Hiszen vele, de belőlünk nőtt ki a Siklósi Szalon kezdve a „nagy öreg Kovács Feritől, Rónási Tibin és Manyaszek Pistán át a többiekig…
Családoddal mi újság?
Kisebbik lányom jelenleg a doktorátusára készül, mellette a Balatonnál dolgozik a TDM-ben.
Azt tudod, hogy mikor találkoztam veled utoljára?
Régen.
Dehogy! A napokban szembe jöttél velem a Kossuth Lajos utcán, a buszmegállóban lévő óriásplakát formájában.
A reklámra gondolsz? Az az igazság, hogy amikor a telefontársaság Szigetváron keresett ismertebb embereket, az itteni dolgozók engem ajánlottak, mivel a kezdetektől fogva az ügyfelük vagyok.
Munka? Felkérések?
Jelenleg nincs. Terveim, ötleteim vannak, de komoly megkeresés nincs. Talán majd őszre lesz, hiszen közeleg 1956 hatvan éves évfordulója.
Úgy legyen.
A Facebook gombja működik ugyan, de az uniós szabályok miatt nem, vagy csak nagyon ritkán tárolja a megosztások számát.
