Mi fán terem a marketing eszköze?

Életmód - szerző: GR

Magyarországon kevés kisvállalkozás lát még perspektívát a helymeghatározás-alapú reklámok tudatos illetve egyáltalán bármilyen szintű használatában, helyi szinten pedig szintén nem térünk el a magyar modelltől. Pedig az utcán sétáló gyanútlan turistát megszólító reklámnak már nem kéne science fiction kategóriába esni, főleg ha egy turisztikai régióról van szó.  

 

A világ “fejlettebb” tájain (lásd Amerika) már a hirdetési piac egy külön szegmensét jelentik a csekkolásos reklámok, idehaza viszont már az is csoda, ha egy kisvállalkozás-mikrovállalkozás keresőoptimalizálásra vagy internetes reklámra költ. Ennek tükrében ha Harkányban sétálunk már az is érdekes lehet, hogy a vállalkozók jó része sokszor a külső kinézetre  – kirakat, reklámtábla – se ad és ha a hirdetés szót valaki megemlíti, akkor még mindig csak a hirdetési újságok ugranak be a tulajdonosoknak, pedig szép lassan ugyan, de más irányba indultunk Baranyában is. Manapság már mindennaposnak számít az otthoni internet, a mobilnet meg az okostelefon, és azon sem lepődünk meg annyira, ha a nagyapánk ismerősnek jelöl a facebookon.  

 

A helyi vonatkozás problematikája  

 

Minderre rátesz egy lapáttal Harkány túlontúli szezonalitása is, ami az utóbbi tizenpár év mellékterméke és annyit takar, hogy 5 hónap turizmusából egy egész település még 7 hónapig élni próbál, hogy eljusson a következő öthavi ciklushoz. Ez a túlélési mechanizmus tartalékoláshoz vezet, mondhatni folyamatos recesszióhoz. Így ne csodálkozzunk, ha a vállalkozók nem szívesen költenek reklámra. Pedig nem lenne utolsó szempont, hiszen a városi és TDM-es sikerpropagandával ellentétben: “nem élünk jobban, mint négy éve!”- ezt bátran kijelenthetjük.  

 

Azért még a témánál maradva  

 

De visszatérve: Az egyik legolcsóbb és legcélzottabb reklám a bejelentkezéseken vagy a nyomkövetésen alapuló marketing, melyet ötvözni lehet és kell a keresőben megjelenő kattintós reklámokkal és “voilá” nem egy sötét folt leszünk az internet nagy szénakazlában. Persze az olyan alapvető dolgokat itt már nem is említettem, mint a többnyelvű weboldal (lehetőleg a többségében megjelenő turisták nyelvének megfelelően, mert egy cseh nem érti meg az oroszt, bármennyire is szeretnénk), a facebook oldal valamint a tisztességes külső megjelenés, úgymint a kirakat- és reklámtábla, molinó és a többi.  

 

Mégis csapongva  

 

Jogosan kérdezhetnénk vissza: Minek ez nekem? Miért nem elég a “jólismerthirdetőújságban” egy rublika? Miért nem jobb a szórólap- ide úgyis csak nyugdíjasok érkeznek?  

 

A felvetéseknek persze van alapjuk, viszont -állítólag – több vendéget és változást szeretnénk, de a dolog nem fog úgy működni, hogy először több vendég jön, aztán pedig majd hozzá alakítjuk a marketinget, a kinézetet, a szolgáltatásokat és a kínálatot. Ellenkezőleg! Először a feltételeit kell megteremteni a változásnak, hogy utána megtörténjen a változás. Az utóbbi években a TDM is amolyan “róka fogta csuka” játékot játszva költött el 100 milliókat (erről még biztos beszélünk egyszer), hangoztatott szlogeneket meg összefogást (ez baloldalon amúgy is népszerű szólam) a változás mégsem jött el. Tehát azt is kijelenthetjük, hogy nem csak a marketingre és reklámra költött pénz mennyisége számít, hanem a felhasználás módja is. Ha ez valakik számára kioktatásnak hangzik, azt nagyon sajnálom, de az eredményeik magukért beszélnek. Tovább csökkenő vendégforgalom, elmaradó fürdőfejlesztések, bezárt éttermek és boltok, külföldre vándorolt fiatalok.  

 

És mielőtt valaki mentegetőzne, Bédy-Baksai érázna és narancsosgatyázna, előbb tessék már letenni valamit az asztalra, mert a tényekre rácáfolni lehetetlen. De mindenekelőtt megnézni, kik a releváns vállalataink marketingSZAKemberei. Mi megdöbbentünk.