Mit tud a nagyböjtről?
Hamvazószerda ünnepével idén most szerdán kezdődik a húsvétra felkészítő negyvennapos böjt, amit nagyböjtnek neveznek. Erdő Péter bíboros, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) elnöke ezen a napon az esztergomi bazilikában mutat be szentmisét – közölte Tóth János Csaba, az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye sajtóreferense az MTI-vel.
A keresztények nagyböjt bűnbánati időszakában Jézus Krisztus feltámadásának, a húsvétnak a megünneplésére készülnek, a hitben való elmélyülés, a kiengesztelődés és a lemondás segítségével.
Hozzátette: a hamvazószerda arra az ősi hagyományra vezethető vissza, hogy a hívők a vezeklés részeként hamut szórtak a fejükre. Ennek emlékét a mai napig őrzi a szertartás: az előző évben megszentelt és elégetett barka hamujából a pap ezen a napon – illetve nagyböjt első vasárnapján – keresztet rajzol a hívek homlokára, közben pedig ezt mondja: „Emlékezzél, ember, hogy porból vagy és porrá leszel!” A hamu egyszerre jelképezi az elmúlást és a megtisztulást.
A 7. század óta szerdai nappal kezdődik a nagyböjt, így hamvazószerdától húsvét vasárnapig a böjti napok száma éppen negyvenet tesz ki. (A vasárnapokat az egyház nem tekinti böjti napnak).
A nagyböjt azért tart pontosan negyven napig, mert a Szentírásban és az abból kiinduló keresztény hagyományban a negyvenes szám mindig az egyes események jelentőségét emeli ki. (Jézus Krisztus nyilvános működésének megkezdése előtt negyven napot töltött a pusztában. Negyven napig tartott a vízözön, negyven évig vándorolt a pusztában a zsidó nép, Mózes negyven napig tartózkodott a Sínai-hegyen és Jónás próféta negyvennapos böjtöt hirdetett Ninivében.)
A negyvennapos böjt a 4. századra vált általánossá a keresztény világban. A 11. századig olyannyira szigorú volt, hogy késő délutánig semmit sem ettek, húst, tejterméket és tojást pedig a böjti napokon egyáltalán nem fogyasztottak. Az egyház mára enyhített a böjti szabályokon, de hamvazószerdára és nagypéntekre szigorú böjtöt ír elő: a 18 és 60 év közötti hívek csak háromszor étkezhetnek és egyszer lakhatnak jól. E két napon és nagyböjt többi péntekén 14 évesnél idősebb tagjait arra kéri az egyház, hogy a böjti fegyelem részeként ne fogyasszanak húst.
A nagyböjt liturgikus színe a lila, amely a 13. század óta jelképezi a liturgiában a bűnbánatot. Ugyancsak a bűnbánat jeleként marad el a nagyböjt egész folyamán a szentmisékben az alleluja, amely a liturgiában az öröm legközvetlenebb kifejeződése; a templomot ez időszakban nem díszíti virág. Az egyháznak sajátosan a nagyböjthöz kötődő szertartása a keresztúti ájtatosság, amelyen a hívek mintegy végigkísérik Krisztust a kereszthalála felé vezető úton.
A böjt vallásos gyakorlata a bűnbánat, a megtisztulás, az áldozat és a könyörgés fontosságát állítja középpontba, kifejezi az ember Isten iránt tanúsított szeretetét és az érte való áldozatvállalását. Húsvétra készülve az egyház a böjt mellett az ima és az alamizsnálkodás (a szegények megsegítése) lelkületét ajánlja híveinek.
Miért pont hamvazószerda, miért nem hamvazócsütörtök?
A 40 napos, hamvazószerdával kezdődő nagyböjt „pályafutása” a 4. század óta tart. Azóta rögzült a számítás, miszerint húsvétvasárnaptól vissza kell számlálni hat hetet (42 nap), levonni a nem böjti nap vasárnapokat (36 nap) és vissza kell számlálni még 4 napot, ami a negyvenhez kell (szombat, péntek, csütörtök, szerda).
Mennyire elterjedt ez a szimbolika?
A keleti kereszténység is „tartja” a 40-et, egy műveletet azonban még betold, „odaát” a szombat sem böjti nap. Ezért egy héttel hosszabb a nagyböjt teljes időszaka.
Hamvazkodhatnak-e a nem vallásosok, más vallásúak?
A katolikus egyházban a hamvazkodás egy úgynevezett szentelmény, ami a hit szerint ugyanúgy Isten kegyelmét közvetíti, mint a hét szentség; a különbség annyi, hogy míg a szentségeket Jézus alapította, a szentelményeket az egyház – ilyen a Balázs-áldás is. Mint szentelmény, elsősorban a katolikusoknak „jár” a hamvazás, de mivel nem szentség, megengedett, hogy a Balázs-áldáshoz hasonlóan kiszolgáltassák nem katolikus keresztényeknek, de meg nem keresztelkedetteknek is – utóbbinak azonban vannak feltételei. Aki kéri, annak hittel kell kérnie, tehát ha nem is keresztény, a keresztény hit felé kell fordulnia, hisz a hamvazkodás nem valamiféle babonás cselekmény, folklór, hanem a hit eszköze. Zárójeles megjegyzés: az egyházi temetés is hasonló értelemben vett szentelmény. Az evangélikusoknál egy egyházilag nem szabályozott, úgymond megmaradt szokás csak a hamvazkodás, szent tartalma nincs. A református egyházban nem tartották meg ezt a hagyományt.
Lehet-e „kétszer” hamvazkodni? Aki szerdán eljut a templomba, vasárnap is beállhat-e a sorba?
Mivel egyik pap ezt mondja, a másik azt, és nincsen kőbe vésett, kötelező érvényű szabály vagy engedékeny megfogalmazás, Török Csaba tévéreferens pap az ügyben a józan ész logikája felé irányított bennünket: mivel nem szentség, hanem szentelmény a hamvazkodás, nem okoz problémát, ha valaki többször járul ehhez. Viszont mivel a hamvazkodás a bűnbánatnak egy radikális formája, illetve momentuma, nincsen sok értelme egy szerda óta tartó folyamatot vasárnap egy „újbóli kezdettel” úgymond megerősíteni, hisz maga a radikális döntés a bűnbánat mellett szerdán megtörtént.
Most jön a neheze, mármint hamvazószerda után. Hogyan kell „helyesen” böjtölni, nem „csak fogyózni”?
A 11. századig olyan szigorú volt a böjt, hogy késő délutánig semmit sem szabadott enni, húst, tojást és tejtermékeket pedig – a vasárnapok kivételével – egyáltalán nem. Az előíráson az egyház mára enyhített. De az étkezési szokásokkal kapcsolatban kissé tévesen terjed, hogy „háromszor ehet és egyszer lakhat jól” a 18 és 60 év közötti felnőtt hívő hamvazószerdán és nagypénteken. Az előírás úgy szól pontosan, hogy egyszer lehet étkezni, és még legfeljebb kétszer valamit magunkhoz vehetünk. A péntekenkénti hústilalomban nincs félreértés. Ma már így is szabadabb a rend, régen minden, állati zsiradékkal kapcsolatos eledel fogyasztása tilos volt; a mostani „liberalizáció” arra szolgál, hogy az ember nagyon tudatosan értse meg, hogy nem méregtelenítő vagy fogyókúra a böjt, hanem aszkézis, amely során az akaratunkat tesszük próbára. A tavaszi böjtölés lehet, hogy még jól is esik valakinek, ilyenkor viszont valami mást (is) ki kell találni, amiről lemondunk. Gondoljunk bele, aki amúgy sem fogyaszt húst, a nagyböjt nem nyújtana a lemondás értelmében „pluszt”; neki a lelki karakterének megfelelően lehet mást is találnia.
A nagyböjtbe mintha belerondítana a torkos csütörtök, amiről sokan azt gondolják, egyszerűen arcul üti az előző napi szigorú böjtöt… Hogy is van ez?
Ez a nap, amikor féláron „zabál” az ország egy sereg étteremben, egy praktikus népi hagyományon alapszik: a farsangkeddről (húshagyó keddről) megmaradó húsételeket nem dobjuk ki, valamikor el kell fogyasztani, de pénteken ugye nem lehet, hát marad a csütörtök. De ez semmi esetre sem jelenti, hogy hamvazószerda után még neki lehet állni főzőcskézni. A torkos csütörtök voltaképpen egy tőről metszett népi „morzsabál”. Tavaly ezért külön pikáns volt, hogy a torkos csütörtököt előrébb hozták a Valentin nap miatt, ne legyen fogyasztói szempontból a kettő egymás konkurenciája: két nap, kétszeres profit.
Ez az év a magyarok számára különösen is hangos a három választással és az azokat megelőző kampányidőszakokkal. Hogyan lehet mégis megtartani a belső elcsöndesedés törekvését ilyen felfokozott állapotban?
Válaszért ezúttal is Török Csaba atyához fordultunk, aki amondó, szánjunk egy pici időt a múlt vasárnapi evangélium (Máté 6,24–34) szavain való elgondolkodásra: „Ti elsősorban az Isten országát és annak igazságát keressétek!” Az intelem szerint ebben a hangulatban is bennünk kell, hogy legyen a törekvés: száz dolog helyett csak egyre figyelni, böjtölni a tévé, a rádió, a mobil és az internetezés terén, minden téren, ami túlterhel; aki nem olvas naponta híreket, az is pontosan tudhatja, mi van a világban; a minket érő ingereknek nem mesterségeseknek, hanem személyeseknek kell lenniük – mindettől pedig a böjt az életstíluson történő változást fog eredményezni, amikor is megtanulhatja az ember szeretni a csöndet.
A Facebook gombja működik ugyan, de az uniós szabályok miatt nem, vagy csak nagyon ritkán tárolja a megosztások számát.
