Omega-3 és a depresszió

Az omega-3 nem csodaszer, hanem az evolúciónk során nélkülözhetetlenné vált esszenciális zsírsav. Hiánya az agyműködés zavarán keresztül számos mentális problémát okoz, így szerepe van a hangulatzavarok, de még a schizofrénia kialakulásában is.

 

1991-ben írták le először a depresszió elméletét. A különböző sejtek által kibocsátott cytokinek jellegzetes depressziós tüneteket okoznak, melyet egészséges személyeken cytokinek bevitelével demonstrálni is lehet. Az omega-3 zsírsavak gátolják a sejtek cytokin kibocsátását. Több vizsgálat is kimutatta, hogy depressziós betegek szérumában, vagy vörösvérsejtjeiben csökkent omega-3 tartalom figyelhető meg a depresszió súlyosságának mértékében. A modern társadalmakban megfigyelhető, hogy a magas depressziógyakoriság a csökkent halfogyasztással kapcsolatban állhat.

 

Tajvanon vagy Hong Kongban 10-szer ritkább a depresszió, mint az USA-ban. Japán halászfalvakban pszichiátriai vizsgálatokkal egyetlen depresszióst sem sikerült találni. A depresszió és a kardiovaszkuláris megbetegedés, valamint a myokardiális infarktus közt igen erős összefüggés figyelhető meg. A depresszió manapság az egyik legjobb előrejelzője az infarktusnak. A közös bennük, az omega-3, amely egyaránt csökkenti a koleszterinszintet és a depressziót is. A depresszió monoamin, vagy szerotonin és noradrenalin hipotézise tulajdonképpen összeegyeztethető az omega-3 hipotézissel, ugyanis a megfigyelések szerint az omega-3 szint kölcsönös viszonyban van a szerotonerg és dopaminerg aktivitással.

 

A halat ritkán evő nők körében 2.5-szer nagyobb depresszió kockázatot mutattak ki. Nők körében, mint ismeretes, a depresszió kb. háromszor gyakoribb, így az eredményt azzal magyarázták, hogy a nők érzékenyebbek az omega-3 hiányra, és a két nem eltér a központi idegrendszer biokémiájában is.

 

Siklósi Kórház Egészségfejlesztési Iroda