Tombol a PMR-őrület

A 70-es, 80-as években a CB hódított, telefon helyett megannyi lakásban, autóban volt megtalálható. Mára szinte csak a kamionok tartozéka. A technika fejlődésével egy sokkal fejlettebb és használhatóbb rádiózási forma, a PMR tört be a piacra, ami most éli fénykorát: a Tesco biztonsági szolgálatától kezdve katonai felhasználáson át a bébiőr funkcióig mindenhol jelen van.

 

A PMR (Personal Mobile Radio – személyi mobil rádió) elnevezés a bárki számára engedély és díjfizetés nélkül használható rádiót takarja. Egy ilyen 8 csatornás rádió – felhasználásától és kialakításától függően 5.000-300.000 forint között bárki számára megvásárolható. Teljesítménye kicsi, így hatótávolsága városban 300 méter és 1 kilométer között van, míg nyílt terepen ez akár 3-5 kilométer is lehet – természetesen megannyi környezeti változótól függően.

 

Jogi szabályozás

 

Az analóg, hang átvitelére engedélyezett frekvenciatartományban (446-446,1 MHz) a készülékgyártók egységesen 8 kiosztott csatornát határoznak meg egymástól 12,5 kHz távolságra.

 

A 70 centiméter hullámhosszúságú sávban (446,1-446,2 MHz között) digitális szolgáltatás is helyet kapott. Fontos megjegyezni, hogy a jogalkotó korlátot állít: nem csatlakoztatható külső antenna a készülékhez és kimenő teljesítmény legfeljebb 500 mW lehet. Érdekesség, hogy a digitális szegmenshez külön nem határoznak meg teljesítménykorlátozást. A gyártók legtöbbször ennek megfelelően készítik el rádióikat, így azok nem cserélhető módon beépített („gumi”) antennával és előre programozott 8 csatornával rendelkeznek, jellemzően 100 mW teljesítmény mellett. Ugyan némelyikből kisajtolható 2-300 mW, sőt, akár fél Watt is, de az alkalmazható AAA vagy AA méretű elemek kapacitása és a gumiantenna egyébként is kis nyeresége valamint illesztetlensége miatt ez nem gazdaságos és különösebben nem is logikus lépés, nem is beszelve a jogszabály kifejezett tiltásáról.

 

Szimplex, duplex – érjük el a másikat  

 

A rádiók gyári programozása alapvetően szimplex üzemet tesz lehetővé. Ez azt jelenti, hogy mind az adás, mind a vétel ugyanazon frekvencián történik, és egyszerre csak az egyik állomás ad, és addig a másik figyel. Olyan, mintha egy csövön keresztül beszélgetnénk: felesleges lenne egyszerre kiabálni bele. Így egy beszélgetést bárki teljes egészében hallhat, abba bekapcsolódhat.

 

Ennek megfelelően duplex – helyesebben félduplex, hiszen egy időben itt is csak az egyik állomás ad – üzem alatt azt értjük, amikor az „A” állomás adási frekvenciája a „B” állomás vételi frekvenciájával egyezik meg, és a „B” állomás adási frekvenciája az „A” állomás vételi frekvenciájával azonos. Ekkor egy harmadik fél vagy csak az egyik, vagy csak a másik adását hallhatja. Mintha két csövünk lenne: amelyikbe mi beszélünk, az a másik fülénél van, amibe a másik beszél, azt mi hallgatjuk.

 

Átjátszók  

 

Az átjátszó szerepe az, hogy két vagy több, teljesítményéből vagy a rádió és antennájának tulajdonságaiból adódóan egymást elérni nem képes rádió kapcsolatot létesíthessen egymással. Az átjátszót általában olyan helyre telepítik, ahol a legtöbben könnyen elérhetik. Itt kell leszögezni, hogy sajnos átjátszók üzemeltetését ezen a sávon ilyen keretek között több szempontból sem teszi lehetővé a jogszabály.

 

 

 

Nem nekem szól, nem akarom hallani  

 

Rádiónk vevője folyamatosan üzemel, de a szinte mindenki által ismerős vételi fehér zajt, a sistergést mégsem halljuk. Ez azért van, mert egy zajzár áramkör (SQ, squelch) elnémítja a hangfrekvenciás kimenetet, amikor nincs a vevő bemenetén megfelelő nagyságú jel. A minőségibb készülékeken beállíthatjuk, hogy a zajzár hol nyisson, milyen „térerőtől” azaz vételi minőségtől szeretnénk hallani az adást. Általában ki is kapcsolhatjuk a zajzárt, így az egyébként semmiképp sem hallható, de még éppen észlelhető távolságban lévő adóállomásokat is foghatjuk, igaz, valószínű borzasztó rossz minőségben.

 

Szinte minden készüléken található szelektív zajzár, más néven CTCSS (Continuous Tone Coded Squelch System), azaz folyamatos hanggal vezérelt zajzár. Ezt sokszor tévesen alcsatornának hívják, de az elnevezés mindenképpen helytelen, hiszen nem határoz meg további frekvenciát, azaz csatornát. A CTCSS lényege, hogy hiába produkál megfelelő térerőt egy állomás, csak akkor nyit a zajzár, ha a megfelelő kód van beállítva rajta. Itt fontos, hogy az adó adja ugyanazt a CTCSS kódot, mint amit a vevőn beállítottunk, ellenkező esetben nem halljuk az ellenállomást. Ez a kód nem más, mint különböző, fülünk számára nem hallható (vagyis a hangszóró által nem közvetíthető), az adás alatt folyamatosan a jelen lévő hang.

 

Mivel rádiózzak?  

 

Általában a párosával megvehető olcsó készülékek találhatóak meg mindenütt: kamionokban, gyerekfigyelőként, biztonsági szolgálatoknál. Az utóbbi időben a Kínából párezer forintért beszerezhető, 5W teljesítményű kézi adóvevők (Baofeng, Puxxing) is elterjedtek: a kézből állítható frekvenciájú rádióknál fontos, hogy tudják a 6,25 kHz lépésközt, hiszen csak akkor programozhatóak pontosan a megfelelő frekvenciára: dacára a 12,5 kHz-es csatornaköznek a PMR csatornák az egész MHz-től 6,25 kilohertznyire indulva lettek kiosztva.

 

Sok helyen találkozhatunk professzionális készülékekkel: ezek ipari felhasználásra teremtett rádiók, amik működési tartománya átfogja a PMR sávot is és beállíthatóak a kívánt lépésközzel. Az egyik ilyen mobil készülék a megfelelő sorozatú, 25 wattos Motorola GM300 vagy kézi társa a GP300/360.

 

Persze ezek az alkalmazások és felhasználások több ponton is szembe mennek a jogszabályokkal, mint ahogy a hatókört nagyban kibővítő külső antennák használata is.

 

Antennák  

 

Külső antenna mellett akkor dönthetünk, ha rádiónkon cserélhető antenna van. Ezt általában valamilyen szabványos (SMA, BNC,TNC és ezek különböző típusai) csatlakozóval oldják meg, amit aztán kedvünk szerint alakíthatunk különböző adapterekkel a kívánt csatlakozóra.

 

Tudnunk kell, nem mindegy, hogy függőlegesen (vertikálisan) vagy vízszintesen (horizontálisan) polarizált antennát használunk-e, illetve körsugárzót vagy iránysugárzót (itt csak yagiról beszélünk) szerelünk-e fel. Ennek leginkább a sugárzási szög és a nyereség igénye szab határt. Ezt a kérdést itt és most nem taglalom, nyugodjunk bele, hogy PMR sávon nincs sok értelme irányított vagy horizontális antenna használatának. Így az egyetlen eldöntendő kérdés az maradt, hogy mihez veszünk körsugárzót.

 

Felszerelhetünk tetőre, használhatunk autóban nagyobb antennát, vagy kicserélhetjük a készülékhez kapott kicsi gumiantennát valami nagyobb nyereségűre. Mert az antenna minőségét elsősorban ezzel mérik. Az antennák esetében a nyereség, egy decibelben (dB) megadott érték egy ideális antennához viszonyítva van megadva, ami 0dB nyereséggel bír (nem magyarázzuk az izotropikus vagy dipolhoz viszonyított értéket). Értelemszerűen minél nagyobb a nyeresége, annál jobb eredményre számíthatunk.

 

Autóra már kicsit bonyolultabb a helyzet. Itt az első számú szabállyá személyes tapasztalatomat emelném: a vékony és hosszú antennácska menet közben himbálózik, vele a vétel is el-elmegy és az ellenállomás is hasonló problémáról panaszkodik. Ez elsősorban a hajszálvékony, mágnestalpas egybeépített Nagoya típusoknál fordulhat elő. Oka mégpedig az, hogy az antenna sugárzójának merőlegesnek kell lennie az el nem hagyható talpsúlyra, esetünkben a kocsi karosszériájára. Ha ettől eltér, szöget zár be, megváltozik a sugárzási karakterisztikája. Itt jegyezném meg, hogy a Nagoya antennái nem rosszak: rendre a Diamond típusait másolja le, csak lényegesen olcsóbban adja. Anyagában, minőségében nem mondhatok rá rosszat.

 

Komolyabb antenna a mágnestalptól külön kapható PL259 (SO259) csatlakozóval szerelt készlet, ahol a talpat és a sugárzót külön is megválaszthatjuk. Itt már masszívabb és nyilvánvalóan nagyobb nyereségű antennát kapunk.

 

 

 

Akit érdekelnek további részletek a PMR rádiózással kapcsolatban, keresse fel ezt az oldalt!