Röviden a csődről

A csődeljárás egyfajta adósságrendezési metódus. Joggal vetődhetne fel a kérdés, miért nem választja városunk a vagyonának feláldozását különböző tartozások rendezése érdekében. Nos, a kérdés nem ilyen egyszerű. Javaink csődbiztos szerinti értékesítése nem megoldást jelentene a fennálló tartozások kiegyenlítésére, csupán elkótyavetyélését és a gazdálkodás lehetőségének elvesztését eredményezné. A témával kapcsolatban kérdeztem dr. Vida Ernő képviselő urat.

Hogy indul egy csődeljárás? Mi a célja? Miként folyik?
A 2009-ben módosult csődeljárással kapcsolatos jogszabályok könnyítéseket tartalmaznak egy vállalkozás számára. Az eljárást kezdeményezheti valamely hitelező, akinek egy meghatározott időszakon túlmutató tartozásból adódó követelése van, vagy indíthatja maga a vállalkozó. Az önkormányzat esetében hasonló a helyzet. Maradjunk egy vállalkozás példájánál. Ha a vállalkozó jelenti a fizetésképtelenséget be, 90 nap moratóriumot, azaz fizetési haladékot kap, ami nem teljeskörű. Az eljárás megindításával a tulajdonos rendelkezési jogai teljesen megszűnnek, amit ezentúl a kijelölt felszámolóbiztos teljes mértékben gyakorol. Feladata és az eljárás célja szerint a cég érdekeit kell összhangba hozni a hitelezők érdekeivel úgy, hogy a cég visszanyerje fizetőképességét és egyezségek keretében egyenlítse a tartozásokat. A csődbiztosnak jogában áll valamennyi szerződést megismerni, revideálni, sőt, felbontani is. A racionalizálás érdekében leépítésekre, bércsökkentésekre tehet intézkedéseket. Legvégső esetben, ha a racionális működés sem vezet eredményre, a vállalat működését is megszüntetheti, hogy az értékesítéséből fizessen ki tartozásokat. Az adósságok kifizetésének kötött sorrendje van. Elsők között szerepel maga a csődbiztos, aki a saját illetékére jogosult. Őt követik a jelzálogjoggal rendelkező bankok, majd az APEH, a járulékok és munkabérek, legvégén pedig a beszállítók. A csődeljárás egy egyezségi megállapodás köré épül. A vállalat ennek a tervezetében határozza meg, hogy melyik hitelezőt, milyen mértékben elégíti ki. Gyakorlat szerint a bank és az APEH nem köt egyezséget 100 százalék kifizetés alatt, de A-tól F kategóriába sorolva más követelő eltérő hányaddal kell, hogy megelégedjen. Ha a hitelezők döntő többsége vagy az adósságállományt döntő többségében birtoklók megszavazzák az egyezséget, könnyen lehet, hogy az, aki indította az egész eljárást, csupán 5 százalékot kap vissza a tartozásból. Ha az adósság miatt a bank egyedül képviseli ezt a többséget, egyedül is dönthet a megállapodásról. Ekkor a többiek úgynevezett kényszermegállapodásba kerülnek. Ez az oka, hogy nem a kisvállalkozók indítanak csődeljárást, hiszen nem az ő érdeküket szolgálná. Sajnos fennáll a lehetősége annak, hogy a többségiek szabotálják a megállapodás létrejöttét, így a csődbiztos azonnal megkezdi a vagyon értékesítését. Ennek két módja lehetséges. A pályáztatás a becsületesebb eljárás, míg az árverés a leginkább képlékeny. Itt a meghatározott érték töredékéért is elkelhet bármi.

Miért nem teljes körű a moratórium?
A moratórium nem érvényes semmiféle köztartozásra, például APEH, TB, adók. Nem érvényes energiaszolgáltatásokra, mint a gáz és a villany. Emiatt nincs értelme csődöt jelentenünk. Ha bejelentjük a csődöt magunk ellen, az önkormányzatnak ugyanúgy fizetni kell majd az elmaradásait. Az eljárás rendkívül kártékony. Egyik vonzata például, hogy az öt évig nem pályázhatunk, a bankok pedig a meglévő hitelszerződéseket azonnal felbontják – fel kell bontaniuk. Jómagam, és bízom benne valamennyi képviselőtársam valamint a polgármester úr azon vagyunk, hogy ezt a helyzetet, ezt az állapotot elkerüljük.

KT