A Parkinson-kór világnapja: április
1919-ben Constantin Tretiakoff ismerte fel, hogy a betegség az agy bizonyos idegsejtjei degenerációjának vagy károsodásának a következménye. Kiváltó okát még ma sem tudják, azt azonban igen, hogy mi az, ami másképp megy végbe a beteg agyában, mint normális esetben.
Az agy fontos idegdúcaiban bizonyos sejtek két egymással ellentétes hatású vegyületet, dopamint és acetilkolint termelnek. A dopamin arról gondoskodik, hogy csökkenjen az izmok feszülése. Az ellentétes hatású acetilkolin gátolja a dopamin tompító, mérséklő hatását. A két vegyület tehát a mozgásfolyamatok szabályozásában vesz részt.
A Parkinson-betegségben szenvedőknél az agy bizonyos területén kevés a dopamin. E dopaminhiány következtében az agy idegdúcai nem tudják az izmok összehúzódását mérséklően befolyásolni, kiegyensúlyozottá tenni, s az izmok erősen feszült állapotba kerülnek.
A Parkinson-betegséget ma még nem tudják gyógyítani. A betegség előrehaladását és súlyosbodását fékező gyógyszeres kezelés mellett nagyon fontos szerepe van a gyógytornának.
