A védőoltások fontossága

Életmód - 2021. április 29. csütörtök szerző: |X|

A védőoltások használata a 18. századig nyúlik vissza, Edward Jenner angol sebész megfigyelte, hogy a tehénfejő nők nem fertőződnek meg fekete himlővel. Elmélete szerint ez azért lehetett, mert ezek a nők már korábban átestek a sokkal enyhébb tünetekkel járó tehénhimlő fertőzésen, ami védettséget nyújtott a fekete himlővel szemben.

Az oltások védetté teszik (immunizálják) a szervezetet a különböző kórokozókkal szemben. Ez az immunizáció történhet passzív és aktív módon is. A passzív immunizációnál immunglobulinokat juttatunk be a szervezetbe, ezeket előzőleg más élőlényekben termeltettük meg, emberek véréből nyertük ki. Ezen esetben a szervezet készen kapja az immunglobulinokat, így ezt passzív immunizációnak nevezzük.

Aktív immunizálás során magát az antigént juttatjuk be, ennek hatására antitest termelődik, és immunmemória alakul ki. Ez hosszú távú védettséget biztosít, aktív immunizálással leutánozzuk azt a folyamatot, ami egy természetes fertőzés során zajlik, azzal a különbséggel, hogy ebben az esetben a betegség nem alakul ki. Ezt használjuk ki például a gyermekkori védőoltások során (pl. BCG, DTP, MMR).

Oltások típusai:

• Élő attenuált: ezek az oltások legyengített kórokozókat tartalmaznak. Ezek olyan mesterségesen előállított mikroorganizmusok, melyek az emberi szervezetben csak lassan képesek szaporodni, és betegség kialakítására nem képesek (elvesztették megbetegítő képességüket az előállítás során). Egészséges immunrendszerű emberek kaphatják (MMR: kanyaró, mumpsz, rubeola), (bárányhimlő).

• Elölt, vagy inaktív: az egész kórokozót tartalmazza az oltás, de az már nem tud betegséget okozni. Például: influenza, veszettség, szamárköhögés.

• Alegység vakcina: nem a teljes kórokozót adják be, hanem annak csak egy részét. Például: Pneumococcus elleni oltás.

• Toxoid vakcina: léteznek toxint termelő baktériumok, ezekben az esetekben nem maga a baktérium okozza a problémát, hanem az általa termelt toxinok. Például: tetanusz, diphteria.

• Harmadik generációs vakcinák: a kulcsfehérje vagy kulcsfehérjék elkészítését a szervezet végzi, mivel csupán a fehérje előállításához szükséges nukleinsav-molekulát (pl. mRNS) juttatják be a szervezetbe. Vektorvakcinák: a vektorként felhasznált, betegséget nem okozó vírus juttatja be a kifejezni kívánt célgént.

Az oltások alkalmazása:

• Életkorhoz kötött kötelező oltások, kampányoltások: kötelező oltások azok, amiket már a szülőszobából kilépve (BCG = TBC oltás) folyamatos időközönként életkorhoz kötötten kapunk. Kampányoltásnak nevezzük azokat az emlékeztető oltásokat, amelyeket az iskolaorvostól kapunk meghatározott időközönként.

• Önkéntes oltások: ezeket az oltásokat önkéntes alapon lehet megkapni. Ilyen például a HPV és az éves influenzaoltás.

• Megbetegedés veszélye esetén, foglalkozáshoz, utazáshoz kötött oltások: Foglalkozáshoz kötött oltások érinthetik az állatokkal foglalkozó munkakörben dolgozókat (veszettség elleni oltás). Az utazáshoz kötött oltások általában nem kötelezőek, de ajánlottak, bizonyos országokba abban az esetben lehet beutazni, ha valaki védőoltásban részesült.

• Megbetegedés veszélye esetén kötelező oltani, ilyen például a veszettség elleni oltás vagy a tetanusz vakcina.

Védőoltások célja:

• Fertőzések és járványok megelőzése

• Betegség lefolyásának enyhítése

• Nyájimmunitás létrehozása

Miért?

• A fertőzés halálos lehet

• A járványok nagy terhet rónak a társadalomra

• Egyes fertőzések maradandó károsodásokat okoznak

• Nem oltható egyének védelmére (=nyájimmunitás)

Siklósi Kórház Egészségfejlesztési Iroda