Harkányi Választási Hírlevél 2.
Tisztelt harkányi Polgárok!
Mint ígértük, folytatjuk választási hírlevelünket. Sok visszajelzés érkezett az előző számmal kapcsolatban. Sokan nem hiszik, nem merik elhinni azt, amit leírtunk. Ezért nyomatékosan kijelentjük, minden, amit az első számban megfogalmaztunk, a valóságnak megfelel, és vállaljuk érte a felelősséget.
Kizárólag tényeket és tényeken alapuló eseteket közlünk. Ennek ellenére, ha valakit akaratunkon kívül megbántanánk, attól elnézést kérünk. Ezért akkor, amikor Imri Sándorral kapcsolatban 100%-ban bédysta hivatalról beszéltem, természetesen nem a munkájukat becsületesen végző hivatali dolgozókra gondoltam.
Az előző számban részletesen írtam Imri Sándorról, arról, hogyan kezelte pozícióba kerülése után az őt támogató csapatot. Hogyan fordított hátat a harkányiaknak és tért vissza siklósi barátaihoz. Ez azért volt fontos, hogy megértsék, Imri Sándor miért teszi azt, amit tesz. Röviden egy, a közelmúltban történt eset, ami felborzolta a kedélyeket.
Kérdés:
Lemondhat-e a polgármester egy, a város számára stratégiailag fontos földterületről?
Imri Sándor, kihasználva a jogi szabályozás hiányosságait, saját hatáskörben, senkivel sem egyeztetve a közelmúltban lemondott a régi Gépállomáson lévő, Harkány számára kiemelkedően fontos terület elővásárlási jogáról!
Így került ez az ingatlan nevetségesen alacsony áron az önkormányzat helyett, egy harkányi vállalkozó tulajdonába. Tudni kell, hogy ez az ingatlan két önkormányzati terület között húzódik. Megvásárlása esetén, ezekkel együtt Harkány komoly értéket képviselő ipari park vagy bevásárló központ létesítésére is alkalmas területhez jutott volna. Fontos tudni! A szóban forgó ingatlanon található ipari épületek, bérlemények után éves szinten több mint kétmillió forint bérleti díj folyik be a tulajdonosnak jelenleg is. A mellékelt térkép segít megérteni a történetet azok számára is, akik nem ismerik az adott területet.
A feltett kérdésre a válasz véleményem szerint: NEM!
És nagyon érdekelne Imri Sándor miért gondolja, hogy igen?
A fenti sorokat figyelembe véve ajánlom Döme Róbert írását a fürdővel és a „befektetővel” kapcsolatos történetről. Talán most már világossá válik a harkányiak számára, miért fordult szembe hét képviselő is Imri Sándor polgármesterrel.
A magam részéről kizárólag a morális értékekben hiszek és gondolkodom. Most is és a jövőben is bírálni fogom azt, aki felrúgja az alapvető emberi normákat, aki elárulja Harkány érdekeit, legyen az polgármester vagy bárki más.
Barla Szabó Zsolt
Döme Róbert:
Tisztelt Harkányiak!
A fürdővel kapcsolatban annyi téves információ látott napvilágot, hogy ideje végre érthetően, indulatoktól mentesen, a tényekre alapozva tájékoztatást adni. Igyekszem egyszerűen és célratörően fogalmazni, hogy mindenkinek világos legyen, mi is történt az elmúlt két esztendőben.
Amit mindjárt az elején szeretnék nyomatékosan kijelenteni:
Ezt a céget nem Schwarcz Tiborék tették tönkre, hanem elődeik!!!
Schwarcz Tibor pontosan 1/3-ába került havonta a Gyógyfürdő Zrt.-nek, mint elődje, akinek 9 éves regnálása alatt a fürdő elveszítette látogatóinak felét, és teljesen kiírta magát a magyarországi vezető gyógyfürdők névsorából. Hálából Horváth Sándor „remek munkájáért” jelenleg is több tízmillió forintra perli régi cégét elmaradt végkielégítése okán.
Amit az új fürdővezetés megbízásáról tudni kell:
Schwarcz Tibort háromfordulós pályázaton bíráló bizottság választotta vezérigazgatónak. Ez azért fontos, mert a köztudatban azt „hintették el”, hogy Markovics János hozta ide. Ebből annyi igaz, hogy ismerték egymást.
Az újonnan megválasztott cégvezetést három fő feladattal bíztuk meg.
1., Pénzügyileg hozzák rendbe a céget.
Ezt teljesítették 100%-ban, hiszen a Zrt. elkerülte a csődöt. 180 M Ft szállítói tartozást faragtak le, és, ha az önkormányzat visszaadná a jelenleg 250 M Ft-on álló tartozását, pénzügyileg stabil állapotban lenne a fürdő.
2., A nyertes pályázatot valósítsák meg.
Az, hogy ez nem sikerült nem az ő hibájuk. Az önerőt nem tudtuk rá előteremteni. Hogy miért nem, ezt részletesen kifejtem az alábbiakban.
-1. A képviselő-testület az önerő megteremtésének lehetőségét elsődlegesen, a bankokkal való megegyezésben látta. Ezt a lehetőséget Imri Sándor hamar eljátszotta, hiszen a bankokkal folytatott tárgyalásokra nem volt képes épkézláb pénzügyi szakembereket magával vinni. Egy hozzáértő, tárgyalóképes, megoldásokat felmutatni tudó gazdasági szakember ilyenkor rendkívül fontos, mert egy bank bizalmát csak így lehet elnyerni. A dilettánsokat a bankok nem veszik komolyan!
Egyszer például, az előző hivatal leszerepelt pénzügyi vezetőjét vitte, a banki szakemberek rögtön kiszúrták, és szóvá is tették. Finoman szólva is, égés volt.
-2. Ezután a testület új alternatívát keresett. Az elképzelés szerint, a kórház és a fürdő egyesülése révén hitelképes új céget hoztunk volna létre, mely könnyen hozzájuthatott volna a szükséges önrészhez.
Ha ez létrejön, már 1 éve egy gazdaságilag stabil cégnek lennénk a többségi tulajdonosai, amely már befejezte volna a Vancsura-terv szellemében a 3-as medence és a 2-es épület fejlesztését, így a téli időszakban is lenne színvonalas családi strandfürdőnk.
Ezt az ötletet, a fúziót Imri Sándor nem támogatta. Kezdetben senki sem értette, miért. Később megértettük, amikor is megjelent a siklósi haverok által patronált György Zoltán.
-3. Kezdetben jó ötletnek tűnt a siklósi fürdőt is üzemeltető vállalkozó. Az öröm korainak bizonyult és azoknak lett igaza, akik gyanúsan fogadták György urat, aki teljesen megváltoztatta a szakmai és műszaki tartalmat, és ehhez kötötte az üzlet létrejöttét. Ez a testület számára elfogadhatatlan volt.
Senkinek ne legyenek illúziói, ha György Zoltán megvalósítja szakmailag nevetséges tervét, ma a harkányi fürdő nem jelentene konkurenciát a siklósinak. Az már csak mellékes, hogy a harkányi vállalkozások azonnal kerítésen kívülre kerültek volna, és 25 évre, a teljesen bizonytalan jövőbe sodortuk volna városunkat.
Ha nincs a képviselő-testület, Imri Sándor feltételek nélkül aláírta volna a Harkány számára bizonyíthatóan előnytelen szerződést!
Jól fémjelzi a polgármesterünk hovatartozását, hogy a Györgyékkel való sokfordulós tárgyalásokon, soha sem a harkányi delegáció oldalán foglalta el a helyét, hanem a vállalkozó és ügyvédje mellé ült. Nem igazán tudtuk eldönteni, az eladót vagy a vevőt képviseli e.
-4. Majd a testület kezdeményezte a fürdőrészvények 25%-ának értékesítését, harkányi vállalkozásoknak. A polgármester ezt komolytalannak tartotta, és nem tett egy lépést sem ez ügyben.
-5. A következő megoldásnak Leéb József vállalkozó befektetési ígéretei látszottak. Ő a képviselő- testületet próbálta elvarázsolni. A mai napig nem tudni miért, de köddé vált.
-6. Született még döntés a város tulajdonát képező fürdőrészvények 25%-ának a Gyógyfürdő Zrt. részére történő átadására az önkormányzati tartozás fejében, de a polgármester, ezt sem hajtotta végre, pedig ezek birtokában a fürdő hitelképessé válhatott volna.
A fentiek ismeretében, remélem, sikerült világossá tennem, miért bukott el a pályázatunk!
Akkor nézzük a következő szempontot.
3., Szakszerű cégvezetés.
Ennek, sajnos, Schwarcz Tibor nem tudott megfelelni. Sajnos, itt elkövettük azt a hibát, hogy sokáig vártunk leváltásával. Ezt azóta is, (jogosan) a szemünkre vetik. Folyamatosan bírált minket a polgármester, de azon kívül, hogy több mint egy évig hajtogatta városszerte, hogy a Schwarczékat le kell váltani, egyszer sem terjesztett elő a megoldásra javaslatot. Négy hónappal ezelőtt a testület önkormányzati biztost akart kinevezni a Zrt. élére, a polgármester ezt elszabotálta. Miért? Minél rosszabb, annál jobb? Új vezérigazgatót azóta sem tudtunk választani, mert a polgármester éppen az adott hangulatának megfelelő új jelölttel állt elő. Eddig öt név ismert, akiket megnevezett fürdő vezérigazgatónak. (Kesjár, Kovacsics, Veres, Hazenauer, Farkas).
A polgármesteri ötletbörzét látva, a képviselő-testület a 2013. január 28.-i testületi ülésen újra a vezérigazgatói pályázat kiírása mellett döntött, valamint a labilis pénzügyi helyzet miatt tulajdonosi biztos kinevezését határozta meg, Kerécz Tamás személyében. Kerécz Tamás elismert pénzügyi szakember, a pénzügyi bizottság tagja, és nem mellesleg kívül belül ismeri a fürdőt, ez stabilitást jentett volna az átmeneti időszakra.
Polgármesterünk, nemmel szavazott mind a két elhatározásra és saját hatáskörben megbízta a műszaki igazgatót a cég vezetésével. Azt állítja, Urbán Józseffel kiváló a munkakapcsolata, az általa irányított cég jó helyzetben van. Ezzel szemben Urbán József azt jelezte az FB ülésen, hogy kb. 15 napra előre látja biztosítva a fürdő zavartalan működését.
Az itt leírtak is jól bizonyítják, hogy Imri Sándor személyében egy hazárdjátékossal állunk szemben, aki ott szerette volna folytatni, ahol elődje, Bédy István abbahagyta, egyszemélyes vezetője lenni a Harkányi Gyógyfürdő Zrt.-nek. Az ilyen fajta ámokfutásnak évekig láthattuk eredménytelenségét, ezért a képviselő-testület minden esetben ragaszkodott a gazdasági törvény szerinti jogszerű működéshez. A polgármester ezen megsértődve közös válságstratégia kidolgozása helyett, az utcai hangulatkeltést választotta.
A fenti történet azért is elgondolkodtató, mert Imri Sándor saját bevallása szerint nem ért rá a fürdővel foglalkozni, annyira lekötötték a város dolgai. Ez a hozzáállás egy felelős vezetőtől elfogadhatatlan.
Még pár mondat magamról, és a kialakult helyzetről.
A névtelen percemberek rágalmaira, – akik közösségünkért még egy szalmaszálat sem tettek keresztbe – soha nem reagáltam és a jövőben sem kívánok. Az én lelkiismeretem tiszta. Soha nem estem különös elbírálás alá. Mindig harcosan küzdöttem az általam képviselt közösség érdekeiért, aminek „bocsánat” én is a tagja vagyok.
Ezek tények, tisztelt harkányiak. Mi sem voltunk megelégedve a fürdő vezetésével, csak válság- helyzetben az ember fölösleges beszéddel nem kelt bizonytalanságot, hanem cselekszik. Ezt a szabályt betartottuk a polgármesterrel szemben is, nyíltan sosem támadtuk, hogy megőrizzük a város tárgyaló- és hitelképességét. Így azonban nem lehetett hatékonyan dolgozni. Az országgyűlési képviselővel szemben is korrekt tárgyalási stílust kellett volna felvenni, nem a dörgölőzködés politikáját választani. Polgármesterünk szerint, a jó politikus képes akár utcalány módjára is viselkedni. Szerintem, a jó politikus emelt fővel, férfiként tárgyal, mert különben utcalánynak nézik, és úgy is kezelik.
Imri Sándor elzárkózott minden olyan hivatalos levéltől, delegáció szervezéstől, amely felsőbb, akár kormány vagy miniszterelnöki szinten kért volna segítséget Harkány, mint nemzeti kincsünk megmentéséhez. Félt attól, hogy mit szól majd a képviselő úr! Ilyen szervilis politikával semmit nem lehetett, és a jövőben sem lehet elérni.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Harkány nincs messze a megoldástól. Vancsura Miklós és csapata a kilábalási tervet elkészítette. Összes, eddig gyógyfürdőkben szerzett tapasztalatukat felhasználva, gazdasági számításokkal alátámasztva. Ha kételkednek, nézzék meg Hévízt és Sárvárt! A fürdő fejlesztése ugrásra kész.
Kitartó tárgyalásokat kell folytatni, hogy az adósság átvállalás 100%-on történjen meg, hogy a város és a fürdő el tudja indítani fejlesztéseit. Egy húsz éve Fideszes város, és egy nemzeti kinccsel rendelkező gyógyfürdő nem csődölhet be a Fidesz kormányzása alatt, és nem kerülhet „hiénák kezére ”. Ha ezt az alsó szinten nem értik rendesen, akkor el kell jutni a legfelső szintekre, nem megijedve semmilyen eszköztől sem. Ehhez azonban olyan városvezetőre van szükség, aki nem „utcalány”, hanem férfi módjára képes ezt a várost vezetni, és megvédeni az itt élő emberek érdekeit.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket!
Horváth Tamás:
„Azt hiszem, hogy Harkányban is le kell számolni az elmúlt húsz évvel, ez pedig azt jelenti, hogy akik abban bármi módon részt vettek és haszonélvezői voltak, azok most engedjék a tisztességes, tiszta harkányiakat egy új Harkányt építeni.”
Az idézet Imri Sándornak a Siklósi Híradóban megjelent riportjából való. Az az Imri Sándor oktatja ki Harkányt az elmúlt húsz évből, aki a mai napig Siklóson él, siklósi a baráti köre és siklósiakkal töltötte fel a hivatalt.
Ő lenne a tisztességes, tiszta harkányi!?
(A riportot nem mellesleg, az a Mészáros József készítette aki Bédy Istvánt is fényezte annak idején.)
Én pedig azt mondom:
Semmiképp nem szeretném „eltörölni az elmúlt húsz esztendőt”, meg a „huszonkettőt” sem, mert a harkányi ember – meg minden magyar ember – múltjában minden gyötrelme, szenvedése és kínja benne van. Ebből merít erőt, tart önvizsgálatot, jó esetben lelkiismeretvizsgálatot. Sőt ezek után arra is képes, hogy beismerje nem tévedhetetlen, nem tökéletes, olykor hibázik.
Nem szeretném „eltörölni az elmúlt húsz esztendő” egyetlen képviselő-testületét sem, mert abban emberek, harkányi hölgyek és urak dolgoztak tehetségükhöz mérten, olykor hibázva, de felelősséget vállalva a közösségért. Azt gondolom, ezért mindannyiukat tisztelet és megbecsülés illeti. Mint ahogy az elmúlt 20 esztendő minden harkányi polgárát, aki tudott velük, a közösséggel együtt gondolkodni, érezni, örülni és bánkódni.
Nem szeretném „eltörölni”, hogy csak néhányat említsek: a sportcsarnokot. Nem szeretnék kitörölni az emlékezetemből egyetlen négyzetméter térkövet, járdát, vagy kerékpárutat, hiszen mind-mind emberek vannak mögötte. Az elmúlt húsz esztendőben folyamatosan bővülő és megújuló óvodát és iskolát, és legfőképpen nem szeretném kitörölni ezen intézmények egykori és mai vezetőit, pedagógusait az emlékezetemből, mert az illető hölgyek és urak, ugyancsak felelősséget vállaltak a közösségükért. Többükre, sokakra a mai napig felnézek, ez minden bizonnyal az „alkalmatlan gondolkodásmódomból és szakmaiatlanságomból adódik”
Szóval a város elmúlt húsz esztendejét én meghagynám, merthogy a múltat, azt mindig a gyökértelenek, az ateisták, a kommunisták, meg a diktátorok akarták eltörölni!
A tisztelt „patkányozó, semmirekellő bagázsozó” (Balogh Gábor) urat sem szeretném eltörölni. De megkérem, ne patkányozzon meg bagázsozzon egy olyan ember, aki ezért a városért, ezért a közösségért nemhogy egy kavicsot, hanem egy homokszemet sem tolt ötről hat centiméterre. Sőt a magam részéről elvárom, hogy a következő közmeghallgatáson elnézést kérjen. Ellenkező esetben minősíti önmagát, és kiírja nevét a civilizált emberek névsorából.
Mindent eltörölni kívánó urak!
Jómagam, sőt hiszem a társaim hasonlóképpen, nem valami vagy valakik ellen, hanem valakikért, és valamiért, közösségünk jövőjéért vállalták a képviselőséget.
Mégis, azóta is nagyon sokan tették fel és teszik fel a kérdést, miért oszlott fel a testület?
A válasz a magam részéről egyszerű és egyértelmű. 1998 óta vagyok képviselő, veszek részt a közéletben, s azt kell leírnom, ennyi indulat, rosszindulat, szorongás, szomorúság, megosztottság, félelem még nem jellemezte ezt a közösséget. Minden túlzás nélkül egy olyan világot érzékeltem magam körül, amelyben az ellentétek sokkal inkább felszínre törtek, mint az hogy összetartozunk és egymás mellett élünk. Ezt az időszakot egyszer és mindenkorra valóban le kellett zárni!
Helyre kell hát állítani az igazi kapcsolatrendszert, s ebben óriási felelőssége van minden véleményformálónak, vezetőnek, sőt harkányi polgárnak. Meggyőződésem, jöhet ide akármennyi milliárd forint, – félreértés ne essék, szükség van rá, és a város hitelezői, meg a bankok fognak is nagyon örülni, – de amíg csupán ez, és csak ez a fontos, nos, akkor ebben a városban továbbra is a bankárok, meg olcsó befektetők evangéliuma visszhangzik, perc-emberkék dáridója, a szellemi és erkölcsi züllés az öncélú hatalom tébolyában. Miközben a közösség észre sem veszi, hogy belülről pusztítja el önmagát. Mert a történelem örök igazsága, s a Jóisten azért adta, hogy tanuljunk belőle: „nagy civilizáció, nemzet, közösség nem hódítható meg kívülről, amíg belülről nem pusztítja el önmagát.”
Végezetül az elmúlt időszakot illetően köszönöm sokaknak az emberséget, az emberi szót, az egymás szemébe néző, a feltételek nélküli egyenes beszédet és a szeretetteljes támogatást!
A Facebook gombja működik ugyan, de az uniós szabályok miatt nem, vagy csak nagyon ritkán tárolja a megosztások számát.
