A szemüket meg behunyják – a főszerkesztő jegyzete

Véget ért a nyár. Tartalmas és ritka jó hangulatú volt, vitathatatlan, sok év után talán először érezhettük, hogy Harkányban lakunk. Eddig a leader, most következzék egy csapongó jegyzet, amolyan emlékeztető későbbre, amit megint csak páran értenek, és amiből mindenki mást szűr le. Írásomat senkinek sem ajánlom.

Az elmúlt időszakban valahogy csak az ellentétek tűntek fel: Koós, akinek a hangja már nem a régi, lekutyázta néhány rajongóját, míg Majka bebizonyította, hogy kedves barátként tekint a sajátjaira, Aradszky pedig megmutatta, hogy számai örök érvényűek. Dér Heni nálunk koncertezett utoljára a Sugarloaffal, nem könnyek nélkül. Rendezzük újra kedvenceinket.

A kórházban az utóbbi időben nem egyediek az elbocsátások vagy a negyvennapos, lehetetlen állásba helyezések, az önkormányzat pedig egyesek szerint agyra-főbe veszi fel a baloldali érdekeltségűeket parkolóőri vagy művezetői állásba – megint csak egyesek meglátása szerint indokolatlanul. Ezek azok a véleménynyilvánító okosok, akik azt hiszik, felesleges nyolc parkolóőr vagy öt főnök a startosoknak. Utánajárunk igaz-e, politika, szakmai féltékenység, vagy vélt ellenség üldözése folyik a háttérben. Kiszámoljuk mi éri meg és közzétesszük, kinek mit súgtak. Addig is gondoljuk újra, ki a barátunk.

700 ezer forint plusz áfáért üríttetjük ki a főutcát? Van nekünk rendezvényszervezőnk, nem is akármilyen, hagyjuk végre dolgozni! Addig is gondoljuk már meg, kit hívunk fellépni.

Gyógyturisták ezres kapacitásnak megfelelő fogadása vagy szórakozók százezres áradata? A mai napig vita folyik, ki a célközönség. A feladatot megfogalmazták és kimondták, az eszközökre elköltötték a normál vételár többszörösét, a többi valahol elveszett. Köszönjük a beküldőknek, megnézzük a számlákat. Beszéljünk már szezonalitásról!

Vidéki cégekre bízzuk a PR-t, vidékről rendelünk helyben is kapható szolgáltatást, vidékieket hozunk ide dolgozni, amíg a sajátjaink vidékre járnak? Legyünk már ésszerűek és lokálpatrióták! Pénzért küldetünk szét örömhírt? Tegyünk már mögé valós teljesítményt!

Viharos tél lesz, avagy most leszűrhetik, miről fogunk írni

Kérdezni kell, most már biztos. Az is biztos, hogy Harkány lassan újra a régi, de hát ezt megígérték a szlogenben is. Munkavacsorás egyeztetések, semmitmondó, korábban szétküldött tájékoztatókra hivatkozó jegyzőkönyvek, érdekérvényesítés mindenek előtt. Mert hát az ülések jegyzőkönyveiből aligha derül ki bármi releváns információ, sokszor csak előre kiküldött értesítésekre hivatkoznak a jegyzőkönyvezett napirendi pontok. Már ha van jegyzőkönyv, mert a törvényileg a közzétételre meghatározott 15 napot bizony rendre nem sikerül betartani: szinte kivétel nélkül csak közadat kikérésre a Kormányhivatal szolgáltatja azokat, harkányi vonatkozásban csak ezt követően lát napvilágot az anyag. Már ha van, és nem lett „véletlenül” zártnak nyilvánítva az egyébként igen releváns anyagot hordozó dokumentum. Szerencsére a Hivatal jól működik és figyel, szabályoz, felszólít, figyelmeztet, mint ahogy tette is. A jegyzőkönyv hamarosan a Dokumentumtárunkban.

Pereltünk közadatért, sima ügy volt. Pereltünk szerzői jogokért, sima ügy volt. Nem pereltünk jó hírnév megsértéséért, pedig nagy nyilvánosság előtt sima ügy volt. Nem felejtünk, és nem feledjük, hogy ha itt a baj, bírót befolyásolni nem biztos, hogy egyszerű dolog. Megtanultuk, hogy az információt forintban mérik.

Kérdezni kell, most már biztos. És ha nincs válasz, az is válasz. Egy örömöm, hogy kezdődik a kampányidőszak és meghallgathatjuk majd minden testületi ülés után, hogy minden rendben, hisz hamarosan láthatunk (talán negyedmilláért havonta) az újgazdás tévében beszámolókat. Hisz még van jónéhány háztartás, aki előfizet. Néhányan nosztalgikus kábeltévészámlát kapunk, visszaidézve azokat az öt évvel ezelőtti régi szép időket, amikor még a valós előfizetői darabszám mutatta hívogató statisztikát gyarapítottuk. Utánajárunk, ki, miként és miért jutott személyes adatainkhoz.

[pullquote]Hogy nagymama egy boszorkány, azt nem mondhatom. De hogy nagymamát boszorkánynak hívják az emberek, azt igen.

(Erick Aufderheyde)[/pullquote]

Apropó darabszám: megszaporodtak az állások, már ahol nincs politikai indíttatású bosszúelbocsátás vagy képtelen állásba kényszerítés: utánajárunk, mi is van a nyáron felvetett, összeférhetetlenség vizsgálatára is sanszot adó álláshalmozással. Megkérdezzük, hogy is vannak azok a párttagsági viszonyok, visszanyalt-e a fagyi, amikor a balos szavazóbázisra építve jobbra húzott nagyreményű végül mégis elfordult – mit elfordult, hátat fordított – és az álfüggetlenség remegőlábú de hiú védelme mögött keresett passzív menedéket. Megnézzük, ki mivel fizetett a választási eredményekért. Megnézzük, megy-e, amire vállalkoztak a városvezetőink, mert hát ugye előre szóltunk, hogy senki se feledje ígéretét. És ha már kanyargunk, kitérünk arra is, hogy egy balos kegyelt mégis hogy a jó francba gyakorolhatott nyomást egy jobbos kegyeltre? Majd’ elfelejtettem, lesz matek, és kis kézzel fogható meglepetéssel is kedveskedünk. Nem foglalkoztunk eddig helyi politikával, ilyen jellegű cikket aligha olvashattak hasábjainkon, ez most nyilván változni fog.

Elismerünk: sok vezető mögött hatalmas munka, megemlítendő teljesítmény és helytállás van, amit nem szabad szó nélkül hagyni. Más vezetőknek pedig sikerült tökéletesen esemény nélkül átlapulni a nyarat, ezt sem szabad szó nélkül hagyni. Egyes vezetők vezetőknek mutatkoznak be, majd letagadják, amikor számon kérik rajtuk. Nem hagyjuk szó nélkül, kiváltképp, hogy a felvételen is érthetően többször rákérdeztünk az előreláthatóan sarkalatos és támadható tényekre – ennek is hangot adunk, hiszen ami nem használható, nem is szükséges.

[pullquote]Tudta? Baranya legfejlettebb internetes statisztikai rendszerét kiadónk üzemelteti.[/pullquote]

Statisztikázunk: bemutatjuk bonyolult rendszerét, számokkal ismertetjük hányan olvassák sorainkat, nézik képeinket nap mint nap. Bemutatjuk, mire hányan szavaztak, miben hányan csaltak! Meglepő és tanulságos eredmények születtek. Büszkélkedünk: számszakilag Magyarország teljes lakossága kattintott egyet-egyet oldalainkon, ezzel élete végére juttatva ötszáz átlagos minőségű számítógépes egeret.

Tanultam ma valamit Goebbels elvtárs világából is, mégpedig hogy aki az elvtársunk és már most egyet ért velünk, jól fog járni. De a többieknek is megígérjük, hogy előbb vagy utóbb jól fognak járni.

Akár tetszik, akár nem.

A Facebook gombja működik ugyan, de az uniós szabályok miatt nem, vagy csak nagyon ritkán tárolja a megosztások számát.