Új hobbink van, ez az FPV Drone Racing

A távirányítású drónok mérnöki gonddal összeállított, nagy teljesítményű típusainak pályaversenye kísértetiesen hasonlít a Csillagok háborúja roncsfutamához. A méregdrága játékszerek erőpróbája a teljesítményről, ügyességről és a gyorsaságról szól.

Az apró, alig egy kilós szerkezetek fedélzeti kamerával vannak szerelve, melynek rádiójellel továbbított képén minden szükséges adat – sebesség, G-erők, műhorizont, fedélzeti adatok, stb. – megtalálható. A monitor mögött ülő vagy kijelzős szemüveget viselő pilóta pedig távolról irányítja az olykor 50-60 kilométeres óránkénti sebességre is képes repülőt, olyan képet nézve, mintha benne ülve. Innen a neve is: FPV, azaz First Person View.

A rendszeresen tartott versenyek pályái eltérőek nehézségűek, a profi és rangos megmérettetések terei pedig a műrepülőket megszégyenítő mutatványokhoz vannak berendezve. A vezetés közben is hasonló kritériumoknak kell megfelelni: nem szabad egy-egy kanyart túl magasan, túl nagy ívben venni, miközben a pálya ideje szorítja a pilótát.

Egy ilyen gép ára a félmillió forintot közelíti, maga a távirányító pedig további százezreket kóstál. Összeszerelésében mégsem a pénz a legnagyobb akadály, hanem az a szerteágazó műszaki – híradástechnikai, elektronikai, mechanikai és gépészeti – tudás, melyhez bizony könyörtelenül szükségünk van, ha legalább annyit el szeretnénk érni, hogy felemelkedjen a drónunk.

Ha kedvet kapott a reptetéshez, kezdésnek félmillióért már egy komolytalan, de üzembiztos drónt kaphat távirányítóval. Ezzel nem fog ugyan akrobatamutatványokat végezni és 20-30 kilométernél nem is megy gyorsabban, de legalább nézheti, merre száll.