Legalább ennyit a rehabilitációról
Rehabilitáció – a Zsigmondy Vilmos Harkányi Gyógyfürdőkórház kapcsán talán legtöbbször elhangzó kifejezésről kevesen tudják, mit is takar pontosan. A rehabilitációs osztály munkájáról dr. Molnár Éva, a Semmelweis-nap alkalmával kitüntetett reumatológus, fizioterápiás, mozgásszervi rehabilitációs osztályvezető főorvos beszél.
A rehabilitáció arra irányul, hogy a betegség, a trauma előtti állapotot visszaállítsuk lehetőleg a legrövidebb időn belül és a legideálisabb körülmények között. Ebben benne van a neurológiai rehabilitáció is – ez nem elsősorban nálunk, de például az agyvérzés másodlagos rehabilitációját már mi végezzük. A harkányi kórház fő profilja a bizonyos traumás állapotokat követően igényelt rehabilitáció, mint bizonyos törések vagy amputációk után.
Nagyon jó kapcsolatokat alakítottunk ki a traumatológiai és az ortopéd klinikával is, ahonnan a betegeket a fém implantátumok beültetése után közvetlenül vesszük át. Szintén itt történik azoknak a betegeknek az elsődleges rehabilitációja, akiknél csípő- vagy térdprotézist ültettek be. Az állapot javulásától függően ez 4-6 hetet vesz igénybe.
Osztályunk is foglalkozik az amputáltak ellátásával is. Ez azt jelenti, hogy a műtét után közvetlenül ide kerül a beteg. Tevékenységünk magába foglalja a sebkezelést, a csonk speciális formázását, azért, hogy alkalmas legyen egy protézis fogadására.
Legtöbbször ezt is mi írjuk fel. Három hónapig általában ideiglenes protézist kap a beteg, azzal megtanítjuk járni, majd a végleges protézissel már minimális segédeszköz igénybevételével élhet teljes életet.
Ezek az amputációk elsősorban diabéteszből – cukorbetegségből – eredőek, de vannak traumás esetek is. Ezek az emberek nagyon sokszor polimorbidok, azaz több betegség is fennáll esetükben, például a súlyos cukorbetegségét is kezelni kell.
Mind az általános érbetegek esetében, mind pedig a traumás – például amputáció vagy törések utáni – esetekben sokszor mentális elváltozások is vannak. Például egy gyógyszeresen nem biztos, hogy befolyásolható poszttraumás stressz is hosszú ideig fennállhat, a betegnek el kell fogadnia az életében bekövetkezett változást, ezért pszichológus is foglalkozik velük, ez is a rehabilitáció részét képezi.
Dr. Molnár Éva 1945. augusztus 30-án született. Édesanyja kívánsága volt, hogy orvos legyen, ezért Kaposmérőben töltött gyermekévei után Kaposváron járt középiskolába, majd 1963-tól a Pécsi Orvostudományi Egyetem hallgatója lett. 1969-ben végzett általános orvosi szakon, rögtön ezt követően kezdett dolgozni a harkányi kórházban, ahol azóta is dolgozik. Mindössze öt évig tevékenykedett máshol, de ekkor sem ment messze: 1970 és 1975 között a gyógyfürdő szakrendelését vezette. A rehabilitációs szakot Keszthely Béla, az akkori kórházigazgató javaslatára végezte el, mert felismerték, hogy ez lesz a jövő gyógyászati iránya. Jelenleg nyugdíj mellett dolgozik kórházunkban, szabadidejét két lányával és hét unokájával tölti.
