Emlékművet avattak Dódi bá’ tiszteletére

Emlékmű avatása előzte meg a Harkány Sprint megnyitóját szombat délelőtt. A nemzetközi megmérettetés előtt az emlékversenynek is nevet adó dr. Vlaskovits József sportmedencénél állított emlékművéről hullt le a lepel.

 

 

Dódi mielőtt Harkányba került Pécsett volt úszó versenyző, később sikeres úszóedző, dolgozott külföldön is. A máig is élő külföldi kapcsolatok létrehozása is nevéhez fűződnek – emlékezett Éva Ferenc. Folytatta: 1986-ban poraiból élesztette újjá Harkány úszósportját, ami nem volt egyszerű, mert a körülmények se voltak ideálisak, ráadásul ellenlábas is akadt jó néhány. De ő hitt abban, hogy vidéken is lehet jó és eredményes csapatot építeni, ami később be is bizonyosodott. Több országos vidékbajnokot nevelt, több száz gyereket tanított meg úszni, és más településeken is sikerrel indította be az úszósportot. Nevéhez fűződnek a Harkány Kupa és a Harkány Sprint versenyek. Éveken keresztül volt a magyar Úszó Szövetség Jogi és Ügyrendi Bizottságának tagja.

 

Javaslatára hozták létre a Vidékfejlesztési Tanácsot, kiharcolta, hogy a nyitott uszodával rendelkező egyesületeknek is legyen országos bajnoksága. Évente 30-35 versenyen vett részt csapatával, hazai és nemzetközi versenyeken. Hazai és külföldi edzőtáborakt szervezett. Nagy figyelmet fordított az utánpótlás nevelésre. Igényes és pontos munkát követelt versenyzőitől, ami néha konfliktushelyzetet teremtett edző, versenyző és szülő között.

 

Nem szeretett veszíteni. Szerény volt, egy-egy megnyert pontverseny után átengedte a lehetőséget edzőtársainak hogy ők álljanak a dobogóra a serleget átvenni, míg ő ez idő alatt inkább megmártózott a medence vizében. Mert a vizet nagyon szerette. Feszültségét, fáradtságát a víz mindig enyhítette. Szakmai tudását készségesen átadta edzőtársainak. Nagy öröm volt szára, ha egykori versenyzője úszóedző vizsgát tett. Mindig az járt a fejében, kell az utánpótlás, mert mi lesz a csapattal, ha valami baj történik velem – mondogatta.

 

Miután nyugdíjba vonult Harkányban vett egy kis nyaralót, a reggeli és esti edzések között itt pihente ki magát. Szerette a természetet, a csendet a komolyzenét, valamint a jazzt. Sokat olvasott. A számítógép megjelenésével megtanulta azt is kezelni. Örömmel mondta, hogy van már e-mail címe nyugodtan lehet rá írni. Haladt a korral, mindig voltak újító ötletei, folyton tervezett. Betegsége bekövetkeztével egyre távolabb került tőle Harkány.

 

Többször kértem nyáron, kihozzuk a medencéhez mert tudtam, nagyon vágyott rá hogy lássa a vizet és a gyerekeket – folytatta Éva Ferenc, emlékezve: mindig elhárította a felajánlást. Ne sajnáljon engem senki – mondta, ha meglátnak betegen. Már ebből éreztem, hogy itt nagy lehet a baj. Külföldről haza érve fogadott a fájdalmas hír. Elment, végleg meg pihent. Azt szokták mondani pótolhatatlan ember nincs, ennek ellenére számomra és sokak számára hiányt jelent személyének elvesztése.

 

Legyen felavatásra kerülő kőoszlop egy jelképes rajtkő, hirdesse sokáig dr. Vlaskovits József Dódi emlékét, rápillantva adjon erőt versenyzőnek, edzőnek – zárta szavait Éva Ferenc.

 

 

Milyen hálásak és büszkék lehetünk most, hogy köszönettel emléket emelhetünk egy példaképnek – mondta Szinyei Dalma. Dódi egykori tanítványa hozzátette: mától ez az oszlop itt áll majd a napfényben ragyogva, éjszakában csillogva, hőségben hevülve, hóval belepve, esővel megmosva, széllel betakarva. Úgy áll majd itt, mint dr. Vlaskovits József, Dódi bá’ a medence partján: rendületlenül.

 

Legyen bástyánk ez az oszlop. A gyorsuló időben és az elmosódó szabályok között, tartsa bennünk azt az eredeti tiszta irányt, ami a sportszívünkből jön. Segítsen visszaemlékezni arra a fegyelemre, és rendre, amit ő tartott. Adjon újabb erőt a múltból, hogy soha ne felejtsük azt az eszmeiséget, ami Tőle tanultunk. Nem a mennyiség, hanem a minőség a fontos! Segítsen kötelességünkben és felelősségünkben, hogy példáját tisztelettel és hűen tudjuk továbbadni a következő generációknak! Legyen az öröm jelképe ez az oszlop, mert ismerhettük Dódi bá’t, dolgozhattunk vele, vezetett minket. Olyan alapokat adott át nekünk, melyből most is élünk, nem csak az úszásban, de a mindennapok kihívásaiban is. Emlékeztessen arra az alázatra, melyet az elvégzett munka -szorgalmával, az edzések kitartásával, és a versenyek küzdelmeivel tanultunk a sport felé, versenytársaink felé.

 

Legyen tanú ez az oszlop, annak a hihetetlen elköteleződésnek és önzetlenségnek az emlékére, mellyel dr. Vlaskovits József élt az úszósport iránt. Vezessen minket is ez a szellemiség a sikerek felé vezető fáradtságos, de felemelő úton. Őrizze ez az emlékoszlop az úszás szeretetét – zárta gondolatait Szinyei Dalma.