Engedtessék meg – a főszerkesztő jegyzete

Életmód - szerző: Kacsúr Tamás

Újra kiadja az önkormányzat a lapját. Ideje volt, hisz közelednek a választások, a város szavazópolgárainak 1/5 részénél bizony többet kell megnyerni. Feltéve, ha nem ment azóta az is ki. Az impresszumban meg nem jelölt személyek, gmail-nál üzemeltetett postafiók és a beszélgetésben titkos kérdező ugyan arra enged következtetni, hogy a minden aláírást és bármiféle nevet nélkülöző lap meglehetősen egyoldalú közlései aligha lesznek függetlenek és objektívak, de bízunk benne, hogy annál töretlenebb és folyamatos marad, hisz szépre sikerült. A független és befolyásoktól mentes Új Harkányi Hírek és kiadványai (online és a hamarosan megjelenő screen) természetesen továbbra is bejegyzett sajtótermék marad és megjelenik – mint korábban, ezt követően is következtetés nélkül, közvetlenül alátámasztott tényeket közölve. Továbbra is elhatárolódunk még az esetlegesen minket érő támadások ellenére is bármiféle uralom alá hajtástól, befolyásnak való alávetettségtől, így nem szolgálunk ki egyetlen érdeket sem, és nem ontjuk magunkból a féligazságot tartalmazó, mostanában blogokban feltűnő hamiskás örömhírecskéket. Mi továbbra is fontosnak tartjuk és az ésszerűség keretein belül teret adunk véleményüknek. Harkány mi vagyunk, a benne élő emberek. Ha tetszik, ha nem.

 

Szerkesztőségünkhöz több megkeresés érkezett, miszerint egy hasábban megszólíttatták lapunkat. Ezúton is megerősítjük, hogy a harkany.hu városnevet viselő, valóban elmaradott és pontatlanságokat is tartalmazó honlapot nem lapunk kiadója üzemelteti, nem is beszélve az egyéb (harkanyturizmus.hu vagy harkanyszallas.hu és sorolhatnám) részben egyező, sok esetben hiányos, koncepcióvesztett oldalakkal. A város nevét bitorló oldal elmaradottságát figyelembe véve kiadónk hajlandó két rangos webprogramozót és a szükséges 150-200 forint költséget szolgáltatva egy világszínvonalú oldal létrehozásához hozzájárulni.

 

Bízunk benne, hogy az említett hasábokon konkrétumot és realitást nélkülöző kijelentés nem rosszindulatú és ártó szándékú, irányunkba célzott szócséplés, hiszen irreális vagy nem tényszerű, alá nem támasztott hírt aligha olvashat bárki nálunk, még ha szeretné is ezt elmondani. Azontúl a jobboldali érzelmű munkatársaink minden bizonnyal kikérnék maguknak, ha hasonló szubjektivitással vádolná meg őket az egy éve még nagy nyilvánosság előtt másokat becsmérlő majd az autóbalesetben elhunyt, hazug pártpolitikusról viccet mesélő polgármester.

 

Dilemma előtt állunk: az utóbbi időben szembetűnően megszaporodó apró, itt-ott megjelenő örömhírek terjesztése segítik-e városunkat, vagy cáfolatot érdemelnek. Aki benne van az éjszakában látja, hányadán állunk a népességgel és vendégekkel, tudja, mi a harkányi gondja. A többi csak hazugság. Érkezett ide turista úgy, hogy csúszdákat keresett, és távozott azért, mert nem tudott étkezni a fürdőben, de egy közös mindenkiben: más fürdővárosokkal hasonlítanak össze bennünket. A blogokon és mindenféle, általában jelentéktelen oldalacskákon – remélhetőleg nem pénzért – megjelenő írások olykor bizony félrevezetőek, és a bevált csalogatással előfordul, hogy csak csalódást okoznak. Mert a vendéget nem idehozni nehéz, hanem visszacsábítani, sőt, benntartani. Jelen álláspontunk az, hogy sem ezek cáfolatában, sem ezek terjesztésében nem veszünk részt, maradunk az objektív tényeknél. Mint ahogy nem feszegettük eddig azt sem, hogy a kiszámolható vendégéjszakák és a vendégszámok bizony nem mutatnak egymással analógiát, és nem firtatjuk azt a statisztikát sem, ami az ide érkező nemzetiségeket sorolja. Mert ugyan mi sem tudjuk tökéletesen megkülönböztetni az ukránt az orosztól vagy a lengyeltől, a csehet a szlováktól, a németet az osztráktól, nem beszélve a délszláv országok kavalkádját, így hogy kérhetnénk ezt számon a pénztárban naponta több száz nemzetiséget bejelölő nyelvtudótól? Hogy várhatnánk el az ugyanazon formátumú irányítószámokat tároló adatbázistól, hogy tudja, mely ország képviselője diktálta be azt? Hogy várható bárkitől az, amit még a KSH sem mer bevállalni: városra bontani a látogatottságot. Egyszerűbb elhinni, hogy a vendég megszólalása alapján eldönthetjük, honnan jött: legyen mindenki német, és akkor lesz  néhány angol is. Ha ezek a régiók már valóban futnak, a többi irányba érdemes nyitni – vonható le a következtetés.

 

Még egy gondolatébresztőt engedtessék meg: a napokban rebesgetik, hogy az ukrán vendégek száma 300 százalékkal nőtt. Ha ezt halljuk, kérdezzünk rá: mit jelent ez a számok tükrében?

 

Kacsúr Tamás