Gerincpanaszok és kezelésük gyógytornász módra: az ischias-syndroma

Életmód - szerző: Kacsúr Tamás

Napjainkban az emberiség nagy százaléka él együtt olyan fájdalommal, melynek hátterében a gerinc rendellenessége áll. Bátran mondhatjuk, hogy népbetegségről van szó, ami minden korosztályban megjelenhet, éppen ezért fontos a tünetek és a betegvizsgálat alapján a helyes diagnózis felállítása és a minél korábbi, egyénre szabott terápia.

 

A probléma súlyosságát, társadalmi jelentőségét azt hiszem, nagyon jól tükrözik azon felmérések eredményei is, melyek rámutatnak a gerincproblémák miatti munkából kiesők számára, legyen szó akár táppénz akár megváltozott munka-és keresőképesség tényéről. A probléma megoldása illetve a prevencióra fordított nagyobb figyelem mind a munkáltató mind a munkavállaló szempontjából meghatározó volna.

 

De nem csupán a középkorosztályról van szó, hiszen a gerinc betegségei, deformitásai olykor gyermekkorból, sőt babakorból eredeztethetőek. Biztosan sokan emlékszünk vissza, mikor kisiskolásként az éves orvosi ellenőrzésen megállapítják a gerincferdülés tényét, esetlegesen elküldenek gyógytornára illetve javasolják nekünk az úszást. Ilyenkor a tudatos szülő elküldi gyermekét a kezelésre, viszont amikor az önálló gyakorlásra kerülne sor, bizony keveseknek marad ideje kontrollálni a gyermeket. Akinek pedig kezeletlenül marad a gerince, váljék belőle sportoló vagy izomtani szempontból mozgásszegény életvitelt folytató egyén, előbb-utóbb kiütköznek a problémák és jelentkezik a fájdalom. Pedig higgyék el, idősebb korunkra sem kell a tv reklámokból ismert derékfájós, unokáért lehajolni nem tudó emberré válnunk, ha tudatosan élünk, megelőzzük, felismerjük és megfelelően kezeljük a kialakult állapotot.

 

Véleményem szerint számos mozgásszervi eredetű panasznál a leghatékonyabb és költségvetés szempontjából is legmegfelelőbb gyógymód a megelőzés. Prevenció terén több külföldi országban tették például ingyenessé az állampolgárok számára az évi egyszeri, teljes átvizsgáláson való részvételt, ami vonatkozhat az esetleges gerincelváltozások képalkotó vizsgálaton történő kimutatására vagy egy reumatológiai, ortopédiai kivizsgálásra. Remélem, hazánk is követő példaként áll majd sorba és egyre elterjedtebbé válik, a megelőzés, mint hatékony szemléletmód!

 

Napjainkban a gerincproblémák szűrése már perinatális (méhen belüli) időszakban elkezdődik az ultrahangos vizsgálatokkal, folytatódik születéskor a csípők illetve az egyes ízületek mozgásvizsgálataival, óvodai illetve serdülőkorban az iskolai szűrővizsgálatokkal. Ezekkel a legfontosabb gerincfejlődési zavarok, tartási és statikai problémák (scoliosis/gerincferdülés, hanyagtartás, nyitott gerinc, izomgyengeség) illetve a gerinc elváltozásaiban közvetetten szerepet játszó végtagi eltérések (hosszkülönbség, lúdtalp) kimutathatóak, korai kezelésükkel pedig megelőzhető a degeneratív, maradandó elváltozások kialakulása.

 

A megelőzés terén viszont nem csupán orvosi vizsgálatokra kell gondolnunk, mert ide tartoznak a felvilágosító, egészségtudatos életmódra nevelő tanácsadások, melyeket egészségügyi intézményekben, óvodákban, iskolákban, munkahelyen vagy akár idősellátó intézményekben is elérhetünk. Nagyon fontosnak tartom a munkahelyi környezet egészségmegőrző kialakítását. A helytelen ülés, gerincet terhelő szerepének hangsúlyozását, a tartós statikai megerőltetést elkerülő munkamódszerek előnybe részesítését és annak lehetőségét, hogy a munkavállaló tehessen saját egészségének megőrzéséért. Gondolok itt egy ék alakú ülőpárna, esetleg fizioball irodai használatának engedélyezésére vagy állómunka esetén a megfelelő lábbeli viselésére.

 

A mozgásra, sportos életmódra való nevelés talán elkezdődni látszik az iskolai testnevelés órák számának növelésével. De legyünk elővigyázatosak, hiszen egy gerincproblémás gyermeknek ki kell választani azt a megfelelő mozgásformát, mely az állapotán javít, nem pedig ront!

 

Nézzük, valójában mivel is állunk szemben.

 

A gerincünk egy nagyon precízen kialakított, fiziológiás helyzetben „S” alakhoz hasonló görbületekkel rendelkező, rendkívül nagy teherbírású komplex. 33-35 csigolya alkotja a köztük lévő porckorongokkal, melyek a struktúra rugalmasságát adják. A gerinc magába foglalja és védi a gerincvelőt, mely a koponyaalaptól egészen a medencéig ér és biztosítja az érző- és mozgató beidegzést az izomzat felé. Gerincünk alakjának megőrzéséért a csigolyák alkotta kisízületek, az őket összekötő szalagok illetve izmok felelősek. Ezek együttes munkájában rejlik a gerinc rugalmas és egyben feszes mivolta.

 

Ha bármelyik komponensben elváltozás lép fel, legyen ennek oka csontozati probléma, veleszületett csigolyafejlődési rendellenesség, izomtani eltérés vagy traumás eredetű sérülés a rendszer egysége megbomlik. Kezelés nélkül pedig megindul egy ördögi kör, melynek összetevői egymást generálják. Szemléltetésként vegyünk példának egy egyoldalú terhelés okozta izomspazmust(izomfeszülés)à keringési nehezítettségàsalakanyag el-és oxigén odaszállítási nehézség az adott területenà fájdalomàújabb védekező izomspazmusàdegeneratív elváltozás.

 

Az ischias-ideg eredetű gerincpanaszok háttere is hasonlóképp fogható fel. Ennél a kórképnél a nervus ischiadicus (ülőideg) gyulladása, leszorítottsága okozza a páciensnél megjelenő tüneteket, melyek leggyakrabban a következők:

 

– Derékfájdalom

– Izomfeszülés a farizom, a comb – illetve a vádli hátsó szegmensében

– Az egyik vagy mindkét alsó végtagba sugárzó fájdalom

– Érzéskiesés, zsibbadás az ideg lefutásának megfelelően

– Súlyosabb esetben bénulásos tünetek.

 

Az ideg lefutásának kiindulási pontja az alsó derék csigolyák és a felső keresztcsonti csigolyák szakaszára tehető majd a medencén keresztül a csípő-fartájon át fut le a combokban. A térdhajlatban két ágra oszlik, számos izmot mozgatva és gondoskodva a combok, lábszárak és lábak érző beidegzéséről. Egészséges gerinc és normál tónusú izomzat esetén, az idegszál szabadon fut a számára kijelölt helyen, viszont pl. csigolyadegeneráció, porckorongsérv, helytelen tartás generálta izomspazmus az ideg leszorítottságát, gyulladását okozhatja.

 

Mit tehetünk, ha ezen tünetek valamelyikét tapasztaljuk?

 

Első sorban szakorvoshoz – neurológus, reumatológus- kell fordulni. Ő az, aki megállapítja a konkrét diagnózist és küldi a megfelelő kezelésre a beteget. Ischias-syndroma kezelése fájdalomcsillapító ill. gyulladáscsökkentő gyógyszerekkel, pihenéssel, súlyosabb tüneteknél ágynyugalommal kezdődik. A gyulladásos, akut fázis lezajlásával találkozik a páciens először a gyógytornásszal. A gyógytornász már a beteg vizsgálóba történő belépésekor tájékozódik a páciens állapotáról, anélkül, hogy a beteg ennek tudatában volna. Sok mindent elárul a fájdalmas arctekintet, az antalgiás/kímélő testtartás és tehermentesített járás. Ezt követően speciális teszttel, ízületi mozgásvizsgálattal és a beteg kikérdezésével megállapítjuk a kórképet. Fontos kihangsúlyozni, hogy szakmai tanács nélkül senki ne kezdjen önálló kezelésbe, mert pl. akut stádiumban egyes gyakorlatokkal többet árthatunk, mint használunk!

 

A gyógytorna mindig egyénre szabottan történik, mert bár a diagnózis ugyanaz, minden ember más és más. A gyakorlatokkal igyekszünk az izmok, lehetőség szerinti fiziológiás vagy ahhoz közeli tónusát illetve funkcióját visszaállítani, sok nyújtó és ízületeket átmozgató gyakorlattal. Fontos a derékgerinc szakasz és a medence élettanihoz legjobban közelítő helyzetének, homorulatának a visszaállítása gerincmobilizációval, tartásjavítással és megfelelő izomerősítéssel. Ha van rá lehetőség, térjünk ki a test, fájdalom által megváltozott egyéb problémáinak kezelésére is! Gondolok itt egy esetleges funkcionális alsóvégtagi hosszkülönbségre, amely egy gerincferdülés talaján kialakult ülőideg-szindróma miatt jöhet létre. Befolyásolja a járást és ezáltal a térd ill. bokaízület stabilitását, funkcióját, a test egyensúly érzékelését is. Itt pedig visszakanyarodhatnék az előző oldalon már említett ördögi körre, melyet az izmok spazmusa válthat ki.

 

Tehát a szervezetben kialakult problémát, véleményem szerint próbáljuk holisztikusan kezelni, ne válasszunk az oki és tüneti kezelés között, mert a kettő együtt vagy egymást követően lesz igazán hatékony!

 

A nyújtó gyakorlatok nagyon fontos szerepet játszanak az ischias-syndroma kezelésében. Ezért úgy gondoltam, néhány gyakorlattal szeretnék segítséget nyújtani az otthoni torna kiegészítésében.

 

Javaslat a feladatvégzéskor:

 

– Egy-egy nyújtást a véghelyzetben 8-10 másodpercig célszerű megtartani rugózás nélkül!

– Kezdetben elég a gyakorlatokat ötször elvégezni és a napok előrehaladtával, ahogy csökken az izmok feszülése, emelhetjük az ismétlésszámot tízre.

– Az itt megjelenített illusztrációk mindegyikénél bal oldali ischiadicus-ideg érintettséget vettünk alapul, a képeken a gyakorlatok tehát csak ezen oldal nyújtására történnek. Ha Önnek jobb oldali panaszai vannak, értelemszerűen ellenoldalra végezze!

– Szeretném kihangsúlyozni, hogy mielőtt bárminek nekiállnánk, feltétlen kérjük ki kezelőorvosunk vagy gyógytornászunk véleményét!

 

     

 

Az 1. gyakorlat véghelyzeténél (3. képkocka) törzsünket a bal alsóvégtagra döntjük, fenekünkkel igyekszünk balra lefelé tolással nyújtózni. Fokozhatjuk a nyújtás mértékét, ha kezeinkkel kissé jobbra előre nyújtózunk.

 

     

 

A 2. gyakorlat véghelyzeténél tenyereinket kicsit csúsztatjuk jobbra, fenekünket, csípőnket a talaj fölé engedjük.

 

     

 

A 3. gyakorlat véghelyzeténél figyeljünk arra, hogy a bal térdünk teljes nyújtott helyzetbe kerüljön és a sarkunkkal nyújtózzunk felfelé, lábujjainkat húzzuk lefelé.

 

     

 

A 4. gyakorlat véghelyzeténél bal karunkkal teljes törzsből felfelé, bal lábunkkal, sarkunkkal erőteljesen lefelé nyújtózunk, megnyújtva ezzel a teljes bal testfelet.

 

     

 

Az 5. gyakorlat véghelyzeténél a hajlított bal térdünket a jobb karhoz közelítjük, ezzel szinte a hátunk közepéig nyújtó hatást tudunk elérni.

 

   


 

A 6. gyakorlatnál alkalmazzunk törölközőt, melynek segítségével a térdek nyújtott helyzete mellett lábfejhátrahúzást végzünk. Az alsó végtag hátsó izomapparátusát (comb, vádli) nyújtjuk. Aki eléri kezeivel az ujjait, törölköző nélkül is végezheti.

 

   


 

A 7. gyakorlat véghelyzeténél támadóállásban előre lépünk jobb lábbal majd folyamatosan, lassan toljuk előre a medencénket mindaddig, míg a bal vádliban hátul nyújtást nem érzünk. Fontos!- a sarkunknak végig a talajon kell maradnia!

 

Most pedig következzen néhány kiegészítő kezelés, melyek igénybevételével szintén csökkenthetőek a panaszok:

 

– Gyógymasszázs: az akut szakasz lezajlását követően alkalmazható, az izomzat fellazítása révén éri el fájdalomcsillapító, tónusnormalizáló hatását.

– Elektromos kezelések: elektromos áram felhasználásával történő fájdalomcsillapító, gyulladáscsökkentő terápia.

– Kinesio Tape: Képzeljünk el, egy rugalmas szálakból álló, pamut anyagból készült, a normál sebtapasztól szélesebb és igény szerint formára vágható szalagot. A terapeuta, anatómiai ismereteit felhasználva, izomlefutásnak megfelelően a fájdalmas területre ragasztja a szalagot, mely szabad mozgást enged, aktiválja a szervezet önregeneráló folyamatát és csökkenti a fájdalomérzetet. Nagy előnye, hogy 5-8 napig is a bőrön marad, fürdeni lehet vele.

 

A leírt kezelésekkel az esetek túlnyomó hányadában a betegség sikeresen kezelhető. Műtétre olyankor kerül csak sor, ha bénulásos tünet is társul a panaszokhoz vagy gerincsérv áll a háttérben, melynek konzervatív kezelése eredménytelen volt.

 

Sajnos igen gyakori a betegségre való hajlam öröklődése, ezért ha szüleinknél tapasztaltunk már hasonló tüneteket, javasolt a megelőzésre nagyobb figyelmet fordítani.

 

Az isiász-szindróma nem mindig előzhető meg, de bizonyos életmódbeli tanácsok betartásával csökkenthetjük a kialakulásának vagy kiújulásának veszélyét.

 

– Rendszeres testmozgás: a legfőbb célja a gerincet támasztó hosszú hátizmok megerősítése, a porckorongok tehermentesítése. Különösen hasznosak azok a mozgásformák, amelyeknél nem kell tartanunk a saját testsúlyunkat (úszás, kerékpározás, lovaglás).

– Helyes ülésmód: rendkívül fontos. A jó szék megtámasztja a deréktáji hajlatot, nem nyomja a combot és a térdeket. A helyes testtartás része, hogy ülés közben mindkét talp a földön helyezkedjen el, a lábszár a combbal, a comb a törzzsel derékszöget zárjon be. A dolgozóasztal magassága az alkarok magasságába, a számítógép pedig lehetőleg szemmagasságba kerüljön.

– Figyeljünk a helyes testtartás megőrzésére nehéz tárgyak emelésénél, cipelésénél is. Az emelést minden esetben egyenes gerinccel, guggolásból végezzük, ne törzsből dőljünk előre nyújtott térdekkel. A terhet próbáljuk minél közelebb tartani magunkhoz. Fontos, hogy mindkét kar egyenletesen legyen leterhelve, mert az aszimmetrikus terhelés a csigolyatestek közötti réseket egyenetlenül befolyásolja.

– Alvás: az ágyunk lehetőleg legyen kemény és egyenletes. A besüppedés a csigolyák közötti réseket különbözőképpen terheli. Ágyból felkeléskor igyekezzünk az oldalunkra fordulni, enyhén hajlított térdekkel a lábakat az ágyról leengedni és karunk segítségével feltolni magunkat ülő helyzetbe.

 

Ha igyekszünk ezen javaslatokat betartani, odafigyelünk gerincünk terhelésére és a megfelelő mozgásforma kiválasztásával képesek vagyunk szinten tartani az elért, fájdalommentes állapotot, azt hiszem már sokat tettünk egészségünkért, testünkért, közérzetünkért. A rendszeres mozgás segítségével pedig javult, mozgékonyabb ízületekkel rendelkező testben folytathatjuk mindennapjainkat.

 

Kívánom, hogy legyen ereje és kellő kitartása mindenkinek ahhoz, hogy betegsége kapcsán elérje céljait! Higgyen saját magában és akkor se tántorodjon el, ha egy nehéz nap után semmi kedvet nem érez a tornához! A nap 24 órájából minimum fél órát mindenki megérdemel, hogy saját magára fordítson!

 

Remélem, cikkemmel hozzájárulhatok egy egészségesebb, vidámabb, fájdalommentesebb élethez!

 

Bármilyen kérdéssel kapcsolatosan szívesen állunk rendelkezésünkre a Siklósi Kórház Egészségfejlesztési Irodájában, ahol személyreszabott életmód- mozgás- és táplálkozástanácsokkal szeretnénk hozzájárulni az egészségtudatos szemléletmód kialakításához!

 

Készült a Siklósi Kórház Nonprofit Kft. által

a TÁMOP -6.1.2. -11/3-2012-0052

Tenkes Egészségkert projekt keretében