Gondoljunk a csontritkulásra

Életmód - szerző: Kacsúr Tamás

A csontritkulás alatt a csontszövet mennyiségének, a csont tömegének olyan mértékű csökkenését értjük mely a csont szilárdságának gyengülése, minőségének romlása révén a csontok törékenységének fokozódását eredményezi. Ezek az elváltozások a csontforgalmi egyensúly eltolódásából adódnak, megbomlik az irányított egyensúly a csontbontás előtérbe kerül a csontépítéssel szemben.

 

Magyarországon az epidemiológiai elemzések 50 éves kor felett több mint 900.000 csontritkulásban szenvedő egyént valószínűsítenek, mintegy kétharmada nő, de a férfiakat sem kerüli el, a nőkhöz képest 5-10 éves késéssel náluk is megjelenik.

 

Az alacsony csontsűrűséghez és a törékenységhez nagyon sok ok vezet polygénes multifaktorialis betegség ahol a genetikai tényezők szerepe mintegy 60-70 %-ra tehető.

 

Az öröklött hajlam mellett (combnyaktörés anyai ágon), korán vagy változókor után kialakult hormon hiány, és az életkor nagy kockázati tényezői, melynek érvényre jutását segítik „egyéb rizikótényezők”. Ilyenek a mozgásszegénység, fizikailag inaktív életkor, a sovány testalkat, erős dohányzás, alkoholfogyasztás, kalciumban és D-vitaminban szegény étrend, a csontritkuláshoz vezető más betegségek és ezekre tartósan szedett gyógyszerek.

 

A csontforgalom egyensúlyának megbomlása a kor előre haladtával előidézi a csontritkulást, mely úgynevezett elsődleges (primer) elváltozás. Két formája van, a változó korban (postmenopausalis) kialakult és az idős korban 65-70 év felett induló (senilis) csontritkulás. A nők jelentős hányadában a bekövetkező hormonhiány a csont mennyiség fogyását, főleg a csontbontó sejtek felszaporodását okozza, miután a hormonvédő funkciója megszűnik. Nagy rizikót jelent egy részüknél a gyors csontvesztés, mely azonnali kezelést igényel.

 

Másodlagos (secunder) csontritkulásról beszélünk amikor a folyamat más betegség miatt jön létre. Leggyakrabban pajzsmirigy rendellenesség, cukorbetegség, felszívódási zavarok, bélgyulladások, krónikus tüdőbetegség, ideggyógyászati kórképek-mozgásszegénység, krónikus vesebetegség, transzplantáció után valamint ezen elváltozások miatt tartósan szedett gyógyszerek mellett.

 

 

Miért hívjuk néma járványnak?

 

A csontritkulás önmagában nem fájdalmas ezért korai stádiumában nehéz felismerni. Későbbiekben helyzetváltoztatáskor fokozódó háti, deréktáji fájdalom léphet fel. Sokszor a betegség különösebb panasza nélkül rosszabbodik és arra csak spontán vagy kisebb trauma hatására bekövetkezett törés hívja fel a figyelmet. Fokozott törési kockázat miatt mielőbbi mozgásszervi szakorvosi kivizsgálás szükséges.

 

 

Milyen vizsgálatok szükségesek?

 

– kórelőzmény felvétele

 

– fizikális

 

– csontsűrűség vizsgálat az osteodenzitometria érzékenyen jelzi a csontvesztést, de okáról nem ad felvilágosítást. Ezért laboratóriumi vizsgálatokat kell végezni a diagnózis felállításához.

 

– laboratóriumi vizsgálat. Az elsődleges csontvesztés esetén a rutin laboratóriumi vizsgálatok nem kórosak. Gyakran a kóros laboratóriumi eredmények mutatják csak, hogy a frissen megállapított csontritkulás hátterében eddig fel nem ismert betegség áll (másodlagos csontritkulás).

 

– hagyományos röntgen felvétel készítése a csontozatunk 30 %-ának nagyobb veszteségét mutatja, így nem elegendő a csontok ásványi anyag tartalmának megítélésére, de nélkülözhetetlen a másodlagos csontbetegségek differenciálásában valamint későbbiekben a terápia követésében.

 

 

Kezelés csontritkulásban?

 

A kezelés alapja az elegendő kalcium és D-vitamin bevitel az úgynevezett bázis terápia, melyet célzott antiporotikus terápiával egészítünk ki. Cél a csontritkulás folyamat gátlása, a csont minőség javítása révén a csonttörési kockázat csökkentése.

 

A gyógyszeres kezelés fontos célkitűzése a fennálló fájdalmak csillapítása, a mozgás képesség fenntartása.

 

A sikeres terápia kulcsa tehát a gyógyszeres kezelés folyamatos alkalmazása mert csak ez biztosítja a csontvesztés ütemének lassítását.

 

 

Mit tehetünk csontjaink védelmében?

 

Maximális csúcs csonttömegünket a 20-as éveink végén elérjük nagyon fontos, hogy már korai gyermekkorban elkezdjük növelni a csont ásványi anyag tartalmát. Ezt elérhetjük naponta megfelelő mennyiségű kalciumot és D-vitamint viszünk a szervezetünkbe.

Későbbi életkorban a lehető legnagyobb csonttömeg megtartása és védelme egyrészt étrenddel és mozgás terápiával érhető el.

 

Amennyiben már kialakult a csontritkulás a megfelelő kalcium és D-vitamin ellátottság nélkül a célzott gyógyszeres terápia hatástalan.

 

Az idős lakosság 65%-a D-vitamin hiányban szenved. A táplálék kis D-vitamin tartalma miatt a D-vitamin ellátottság csak plusz bevitellel pótolható.

 

Magasabb D-vitamin tartalommal bíró ételek: halak, tojás, tejtermékek, máj.

 

A napi bevitel megelőzésben javasolt D3-vitamin dózisok: felnőttek esetében 1500-2000 NE/ nap, elhízott felnőttek esetében ezen adag duplája szükséges.

 

Magasabb kalcium tartalommal bíró ételek: tej és tejtermékek, olajos magvak (mák, mogyoró, mandula, dióbél). A táplálkozással együtt ajánlott kalcium bevitel felnőttkorban 1000-1500 mg/nap.

 

D-vitamin hiány esetén a javasolt kalcium nem tud felszívódni, csontvesztés alakul ki, csontok szerkezete előnytelenül változik, csonttörések kockázata fokozódik, az elesések száma nő. Az elesések megelőzése a törés prevenció szempontjából kulcsfontosságú. A társbetegségek kezelése is szükséges (látás-, hallás romlás).

 

Javasolt egészség tudatos életmód, táplálkozási szokások megváltoztatása, az életkornak megfelelő célzott mozgásterápia, a már kialakult csontritkulásban szükséges gyógyszerek szedése.

 

A cél az, hogy idős korban is –a törési kockázat csökkentésével- képesek legyünk az önálló életvitelre és az életminőség megtartására.

 

Készült a Siklósi Kórház Nonprofit Kft. által

a TÁMOP -6.1.2. -11/3-2012-0052

Tenkes Egészségkert projekt keretében