Harkányban az eredeti ’48-as zászló

Fodor Miklós üknagyapja kapta még emlékbe azt az 1848-as csapatzászlót, amely sok mindent megélt a történelem viharai közepette. Az idő vasfoga mára a lobogón is tette kötelességét, mint Miklós mondja, kicsit avétos…

Az üknagyapám eredetileg papnak tanult, de jött az 1848-as szabadságharc, és ő is bevonult. Őrmesteri rangig vitte, a csapatzászló pedig a birtokába került, melyet a végén örökségbe is megkapott egy pisztoly és egy kard kíséretében. Mindezeket hűen őrizte a család egészen 1945-ig, amikor is a pisztolyt felfedezték a katonák – nem akarom mondani, hogy kik – és elkobozták. A kardból meg a nagybátyám kést készített, mert kiváló anyagból készült. Én könyörögtem, hogy a zászlót kaphassam meg, amit végül a nagymama nekem ajándékozott. Én Kiskunmajsán születtem, ott nagy divat volt, hogy házasságkötések, illetve egy komolyabb összejövetel alkalmával ezt a zászlót magukkal vitték, melyet mindenki nagy tiszteletben tartott. Most már kicsit avétos állapotú, van egy-két szakadás rajta, de ez is jelzi, hogy eredeti.

Amivel itt Harkányban akadt némi problémád, mert…

Amikor az amerikaiaktól visszakaptuk a nemzeti ereklyéket – melyeket Cyrus Vance egykori külügyminiszter adott át ünnepélyes keretek között -, akkor Kádár tartott egy hegyi beszédet, hogy mindenki próbálja méltósággal megünnepelni a relikviák visszaadását.

Mondta, hogy akinek van, lobogózza fel a házát március 15-én. Tar Pista barátom kirakott egy hatalmas, két és fél méteres zászlót, s akkor jutott nekem eszembe, hogy nekem van ez az eredeti. Azt kitettem a műhely falára. Még szerencse, hogy nem az utcafrontra, mert akkor nem tudom mi lett volna, ugyanis jött a hegyről egy rendőr, aki ezt látta. Elment a restibe, onnan hívták az illetékeseket, akik egy órán belül állig fegyverben, géppisztollyal kijöttek hozzánk, bejöttek a műhelybe és kérdezték, ki tette ki ezt a zászlót. Mondtam, hogy én. Erre ők: azonnal vegyem le, mert ez egy Horthy zászló, s ennek nagyon komoly súlya lesz, mert én lázítom, izgatom ezzel a népet, nagyon meg fogom ütni a bokámat. Levettem. Összecsomagolták, elvitték… Kihallgatás kihallgatást követett, nagyon úgy nézett ki, hogy rám rozsdásodik a lakat…

Szerencsédre ez másképp alakult.

Az akkori siklósi rendőrkapitány kiállt mellettem, mondta, hogy szorgalmas kisiparos vagyok, ő felelősséget vállal értem, mert ez csak egy emberi tévedés volt – esetleg. Én a kihallgatások alkalmával is elmondtam, hogy Horthy még nem is élt, amikor ez már zászló volt, de nem osztották a véleményemet. A zászlót elvették, és jó ideig csend volt…

Majd ezután jöttek a kilencvenes évek és akkor olvastam az újságban, hogy van egy ember, Belénessy Csaba, aki kézbe vette ezeket a dolgokat. Kértem időpontot, elmondtam a problémámat, ő ígéretet tett, amit be is tartott. A rendőrségen mosták kezüket, senki sem tudott róla, majd azután súgta meg neki egy illető, hogy hol találja, amit az iratokban nem lelt… Személyesen hozta ki hozzám. Azóta ez a zászló itt van Harkányban, az utóbbi években a Szabadegyetem díszeként.