Alapmű a hétre: 1984

A héten nem filmezünk, hanem egy igazi klasszikust emelünk le a polcról. Egy alapművet, melyet sokan szeretnek emlegetni, de mint Coelho prostituáltját ábrázoló 11 percéről, erről is csak kevesen tudják, valójában miről is szól.

Az Orwelli negatív utópia legismertebb műve az 1984. A regény olyannyira beépült a mindennapi tudatunkba, hogy szinte nincs ember, aki ne hallott volna a Nagy Testvérről (bizony, innen származik), a teleképről (televízióba épített kamera), a Gondolatrendőrségről vagy a 101-es szobáról. A negatív utópia – ellentétben az utópiával, nem azt mutatja be, milyen szép és ígéretes lehet a jövő, hanem az elkövetkező időket rosszabbnak, reménytelennek mutatja be.

A megfigyelésről, totális ellenőrzésről és elnyomásról szóló mű egy olyan világban játszódik, ahol már csak három szuperállam, Óceánia, Eurázsia és Kelet-Ázsia létezik, melyek társadalmi szerkezete nagyon is hasonló, mégis állandó háborúban állnak egymással.

A regény tere Óceánia, melynek uralkodója a Nagy Testvér, az egyetlen párt egyetlen vezetője, akit totális személyiségkultusz övez, bár még senki nem látta. Az ország működéséért az hírszolgálatot, a szórakoztatást, az oktatást és a szépművészeteket átölelő Igazság-minisztérium, a háborús ügyekért felelős Béke-minisztérium, a törvénykezést és a rendet intéző Szeretet-minisztérium, valamint a Bőség-minisztérium felel, amely a gazdasági ügyeket fedi le. Ezek valójában egészen másért felelősek: a kínzásokért, az elnyomásért, az éhinségért, valamint a hazugságokért.

Óceánia nyelve is átalakulóban van: az újbeszél nyelvet állításuk szerint fejlesztik és pontosítják, hogy az angszoc – angol szocializmus – igényeit minél jobban kielégíthesse. Valójában a politika egyik eszköze, hogy egyes szavakat kiragadnak és új, öncélú jelentéssel vezetik vissza a köztudatba…