Kitartottak együtt jóban, rosszban

Idén ünnepli gyémántlakodalmát Kormányos József és felesége, Tősmagi Rozália, akik hatvan évvel ezelőtt esküdtek egymásnak örök hűséget. Az Alföldről származó házaspárral terehegyi otthonukban beszélgettünk.

 

 

Gyerekkori szerelem volt?

 

Nem mondhatnám, igaz gyerekként már járt az eszemben, de mikor legény lettem akkor nem, csak később – meséli Józsi bácsi.

 

Miként jöttek össze?

 

Mint a fiatalok. Bálban. Azután ’56-ban megkértem a kezét.

 

Egyből igent mondott?

 

Igencsak! – neveti el magát.

 

Azóta együtt jóban-rosszban?

 

Azóta mindig.

 

Mivel foglalkoztak?

 

Amikor idekerültünk a feleségem a téeszben dolgozott, én pedig a szénbányában voltam elővájáson. Tudja mi az?

 

Nem.

 

Irányvágatokat meg keresztvágatokat csináltunk. Legjobban irányvágatokat, vizes fúrással. Amikor sietni kellett, akkor száraz fúrással.

 

Mindez mikor volt?

 

Mikor költöztünk ide? – fordul a feleségéhez.

 

Ötvenkilencben – mondja Rozi néni. Akkor már saját házunk volt.

 

Nem tartottam én ezt számon! Elég az hozzá, hogy ő a téeszben én meg a bányában dolgoztam. Amikor a bányát otthagytam, akkor a szövetkezetben lettem traktoros.

 

Terehegyre mikor költöztek?

 

’75-ben – mondja Rozi néni -, amikor elcseréltük a Munkácsy utcai házat.

 

Akkor postásként dolgoztam – veszi vissza a szót Józsi bácsi. És traktoroztam, mert volt egy sajátom.

 

Gyerekek?

 

Kettő. És kilenc unoka, meg nyolc dédunoka – nevet.

 

Milyen a nyugdíjas élet?

 

Én meg vagyok elégedve.

 

Úgy értettem, hogy tevékenykedik-e még a ház körül?

 

Most már nem nagyon megy a munka. Májusban betöltöm a nyolcvanhármat. Azelőtt még ment, de most már nagyon lefelé…

 

De azért 10 méter fát még kézzel összefűrészelt! – veti közbe a lánya.

 

Hát, adta az isten még azt az erőt…