Fejlesztési projekt a gesztor szemszögéből

Helyi - szerző: KT

Az Új Harkányi Hírek előző számában hírt adtunk a beindult fejlesztési projektről és az azzal szorosan összefüggő fúzióról. Azóta felpörögtek az események, és sajnos, úgy tűnik elszabadultak az indulatok is. Mint ismert, a fúzió folyamata megtorpant, felfüggesztésre került. Viszont megjelent a régen várt befektető. Az új helyzet azonban megosztotta a döntéshozókat. Mi is történt, illetve mi nem? Mi várható ezután? Kerécz Tamást, a projekt gesztorát kérdezte Barla Szabó Zsolt.

Sajnos az a helyzet, hogy a megegyezésre készülő felek kölcsönösen, egyáltalán nem bíznak egymásban. Ráadásul, ezt még megfűszerezi az, hogy a képviselő-testületben nem bízik a polgármester, a képviselő-testület egy jelentős része pedig a polgármesterben nem bízik. Én ebben a helyzetben egy meglehetősen sajátos pozícióba kerültem, ugyanis, mint a kórház vezetője abban vagyok érdekelt, hogy mindenáron önerőt igazoljon az önkormányzat és a gyógyfürdő, függetlenül annak rájuk gyakorolt hatásától.

Mint a program vezetője viszont, kicsit már eltérő a helyzetem. Mert erről az oldalról az is fontos, hogy szakmailag, formailag, és tartalmilag is feleljen meg a fürdő és az önkormányzat által képviselt terv. Mint harkányi kötődésű ember, ahhoz fűződik érdekem, hogy kizárólag olyan programhoz adjam a nevemet, ami Harkány, mint gyógyhely jövőjét ténylegesen támogatja.

És ne feledkezzünk meg arról sem, hogy Kerécz Tamás külsős tagja az önkormányzat pénzügyi bizottságának.

Igen. Lesz is itt bajom elég rendesen, amikor ebben az ügyben állást kell foglalni. Megmondom őszintén, nem látom pontosan, hogy ebből a hármasból hogyan lehet emelt fővel, becsülettel kijönni.

Kétségtelen tény, hogy a befektető nem kellően kidolgozott dokumentumokat juttatott el ez idáig a projektvezetéshez. Lehet, hogy vannak ilyenek, de én nem ismerem őket. Végül is nem vagyok tárgyaló, így ebből fakadóan nem kell, hogy mindent tudjak, de, ha nekem a döntésben részt kell vállalni, akkor illene az anyagot részemre is bemutatni. Ezt már csak azért is célszerű a feleknek megtenniük, mert mint említettem, nekem, mint projektvezetőnek ellenőrzési kötelezettségem van.

Nehezíti a helyzetet az a feszültség, ami pillanatnyilag érezhető a képviselő-testület és a vállalkozó, illetve a képviselő-testület és a polgármester között, és ez kifejezetten bizalmi alapú probléma.

Úgy érzem, a gond az, hogy nincs a felek között megfelelő párbeszéd, és hiányzik mindkét részről a kellő információ.

Jórész ez a helyzet. Mint projektgazda és mint kórházigazgató is igyekszem mindent elkövetni annak érdekében, hogy hozzák már egymást helyzetbe, a fölösleges feszültségek csökkenjenek. Induljon meg az információáramlás, mert az is teljesen jogos a képviselők részéről, hogy érteni is akarják azt, amiről szavaznak.

Miben látja az említett feszültség okait?

Engem rettentően zavar az, hogy elsősorban a polgármester úr részéről számos olyan pontatlanság hangzik, illetve hangzott el, – itt most az általa szervezett, a befektetőt bemutatni szándékozó rendezvényre gondolok – ami nem fedi a valóságot. Például elhangzott a polgármester úr szájából, hogy a kórház nem adófizető. Remélem, ennek van jogi megalapozottsága, mert akkor azt a több mint huszonhétmillió iparűzési adót, amit tavaly befizettünk, gyorsan visszaigényeljük, hiszen ez nem jár az önkormányzatnak, mint ahogyan az építmény- a gépjármű- és a társasági adó sem. Egyébként az intézményünk nem közhasznú, cégformája korlátolt felelősségű társaság, azaz röviden kft.

A másik csúsztatás, ami zavart, az a kórház eladósodottságáról szóló téves információ, amit szintén a fúzió elleni érvként adott elő. Ezzel szemben a valóság az, hogy a kórház számláján közel nyolcszázmillió forint áll rendelkezésre. Az is igaz, valóban létezik egy 1,6 milliárdos hitel, mely viszont teljes egészében finanszírozható, ami azt jelenti, hogy a hiteltörlesztés ellenére a kórház folyamatosan nyereséges.

Ezeket csak azért hoztam fel példának, mert ilyen pontatlanságot egy polgármester nyilvánosan nem engedhet meg magának. Ez a magatartás üzleti körökben bizalmatlanságot szül, ezzel lejáratja magát, és akkor ne csodálkozzon, ha az általa képviselt álláspontot gyanakvással fogadják. Ha ezt nem ismeri fel, akkor ez nagyon súlyos hiba.

Ezek szerint a fúzió ellen hozott érvek sántikálnak?

Igen, akkor beszéljünk a fúzióról. Szeretik ezt a történetet teljes egészében az én nyakamba varrni. Hangsúlyozom, ez egy lehetőség volt a megoldásra, aminek egyébként komoly szakmai és gazdasági racionalitása van hosszú távon. Meggyőződésem, mint ahogy a gyógy-idegenforgalomban dolgozó szakemberek kilencvenöt százalékának is, hogy stratégiai értelemben egy fürdő és egy kórház integrációja a legstabilabb gazdasági formációt eredményezi ebben az ágazatban. Ámde Harkányban a fürdő olyan katasztrofális pénzügyi állapotban van, hogy rövid és középtávon a kórház nagyon súlyosan megsínylené a saját gazdasági előmeneteléhez képest, ha egy ilyen konstrukció létrejönne. Ezért, mint jelenlegi vezető pillanatnyilag semmilyen érdekem nem fűződik az egyesüléshez sőt, ezért, ha van más megoldás, én azt üdvözlöm, de ha nincs, akkor természetesen a közös cél érdekében – amennyiben ez napirenden van – a fúziót támogatom. Nyilván ekkor mindent elkövetek, hogy ne vesztesként jöjjek ki folyamatból, még, ha ez előre így is látszik. Úgy érzem, ez így korrekt és így kerek.

Akkor most Önnek is felteszem a kérdést, hogyan tovább, Harkány.

Ebben a helyzetben minden szereplőnek, a befektetőnek, a képviselő-testületnek és a véleményt alkotni kívánóknak is csak azt tudom ajánlani, picit gondolkodjanak el azon, mi az, amit a másik részéről még elfogadhatónak tartanak. Mert mindannyian a saját érdekünket akarjuk érvényesíteni. A képviselő-testület nyilván védeni akarja a város érdekeit, mint ahogy a helyi vállalkozók is a sajátjukat. A befektetőt elsősorban a megtérülés és a profit érdekli, ami megint csak rendben van. Ezért ne ellenséges aknatűznek véljük, hogy mindenki a saját helyén teljesen normálisan viselkedve, a saját érdekeit próbálja védeni. Keressük azt a mindenki számára legkevésbé rossz közös megoldást, ami az értékekből a lehető legtöbbet hagyja meg. Ez alatt itt gazdasági, műszaki, esztétikai, funkcionális és turisztikai értékeket kell érteni. Ez az, amikor mind a két fél nyer. Persze ez olyan is, mint a félig telt pohár. A pesszimistának félig üres, az optimistának félig teli.

Ha nem gondolkodik el valamennyi szereplő ezen a dilemmán, és nem törekszik a közös, legkevésbé rossz megoldás elfogadására, akkor nem lesz egyezség, mert a bizalmatlanság óriási.

Én a magam részéről azt szeretném elősegíteni, hogy találják meg a közös hangot a felek. Nem örülnék annak, ha a város járna rosszul, bármilyen hihetetlen, de annak sem örülnék, ha a befektető járna rosszul. Nem örülnék, mert egy pórul járt befektető akkora balhét csinál, akkora bajt kever, hogy annak megint csak beláthatatlan következményei lehetnek.

Ezért én azt szeretném, ha a befektető javítana az átadott dokumentumok minőségén, hogy a bizalom helyreálljon, és az érték összevethető legyen a többi anyaggal. És azt szeretném, ha a képviselő-testület is tudna engedni a maga elvárásaiból, hogy létrejöhessen a konszenzus.

És azt is szeretném, ha a polgármester úr végre eldöntené azt, hogy a településnek van polgármestere vagy a polgármesternek van települése. Mert pillanatnyilag ebben egy kis zavart látok. Nagyon remélem, hogy ebben az egyezkedési folyamatban képes lesz betölteni azt a funkciót, amire pillanatnyilag még nem törekszik, hogy ő katalizátora legyen az egyezségnek, nem pedig valamelyik oldal elkötelezett szereplője.

Már említette, hogy hivatalosan még nem látta a befektetői ajánlatot, de azért vannak róla információi. Mit lehet tudni erről? 

Ha ezt az anyagot én meglátom, és nincs odaírva, hogy ez Harkányban van, akkor számos olyan elemet tartalmaz, ami miatt – és ezt hangsúlyozom – azt lehet mondani, hogy ez egy életképes program. Ha viszont Harkányra vonatkoztatjuk, akkor azt kell mondanom, nemigen kötődik a harkányi tradíciókhoz az, amit itt megfogalmaztak. Ezért ilyen szempontból, ha úgy tetszik, kicsit örülök is, hogy nem vagyok a bíráló bizottság tagja, és nem kell nekem minősítenem ilyen értelemben. Mint konzorciumvezető egyébként eredendően nem is tehetem. Mint arra már a riport elején is utaltam, sajátos helyzetben vagyok, mert nem tudok ebben az esetben úgy megnyilatkozni, hogy valamilyen formában saját magamat ne köpjem szemen, ezért inkább – mint azt már többször elmondtam a riportban – arra törekszem, hogy mindent megtegyek azért, hogy konszenzusra jussanak a felek.