Több mint három és fél évtizeddel a rendszerváltás után, november 4-én megkezdődik a kommunista állambiztonsági szolgálatok ügynökaktáinak nyilvánosságra hozatala. Az iratokat két lépcsőben teszik hozzáférhetővé: elsőként a hálózati nyilvántartások váltak megismerhetővé, majd 2027. február 25-ig a beszervezési dossziék közzététele is megtörténik.

Hozzávetőlegesen 50-60 ezer egykori ügynök adatait hozta nyilvánosságra kereshető formában az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára (ÁBTL) – miután előzetesen átnézték és feldolgozták azokat.
A most nyilvánosságra kerülő, legfonbtosabb, úgynevezett 6-os karton amolyan személyi lapok: első oldalán személyes adatokkal, fedőnevével, hátoldalán alap informcáiók a tevékenységéről, beszervezésének körülményeiről majd sorsáról. Az iratanyag a levéltár és a kormány bevallása szerint is hiányos, mert az aktuális politikai vezetés számára kényes iratokat rendre eltüntették vagy meghamisították. A becslések szerint a dokumentumok 60 százaléka, a nevek 30 százaléka lehet meg. A mostani feldolgozás veszteségei nem ismertek.
A jelentéseket később sem fogják nyilvánosságra hozni.
A kommunista diktatúra évtizedeiben besúgók tízezrei segítették az állambiztonsági szolgálatok munkáját. Az ügynököket a társadalom legkülönbözőbb rétegeiből, munkahelyekről, iskolákból, egyházi közösségekből és baráti társaságokból szervezték be.
Feladatuk az volt, hogy titokban információkat gyűjtsenek és jelentsenek környezetükről, különösen a rendszer számára veszélyesnek tartott személyekről.
Voltak, akik politikai meggyőződésből vállalták az együttműködést, másokat pénzzel, előmenetellel vagy különféle kiváltságokkal ösztönöztek, de sokakat fenyegetéssel, zsarolással kényszerítettek a jelentésekre.
A beszervezettek fedőnéven működtek, és rendszerint egy állambiztonsági tisztnek adtak számot a megszerzett információkról.
A fennmaradt iratokból nemcsak az derülhet ki, kik kerültek a hálózatba, hanem az is, milyen körülmények között vállalták az együttműködést, és ténylegesen mit tettek.