Hogyan tovább harkányi turizmus?

Helyi - szerző: GR

Egy éve októberben számot vetettünk a harkányi turizmus helyzetéről a statisztikák fényében, így most a főszezon végén ismét értékelés következik.

 

Az akkori bevezető mára sem vesztett aktualitásából : Elérkezett az ideje, hogy megpróbáljuk kiértékelni az eredményeket és ezzel párhuzamosan elkezdjük keresni, hogy hol és min kell és lehetne javítani annak érdekében, hogy változzon valami.

 

 

A  számok egzaktan mutatják be a trendeket, ám az ezekből leszűrhető következtetésekkel lehet vitatkozni és persze érdemes is, mivel a fejlődés gátja volt az is, hogy nem folyt eddig valós diskurzus az eredményekről és kudarcokról. hihetünk benne, hogy az előttünk álló öt év elhozhatja a harkányi turizmus-trendek megváltozását, a harkányi szállásadók és vendéglátósok tényleges együtt gondolkozását és munkáját, de ehhez mindenképpen változásokra lesz szükség: elsőként a fejekben és hozzáállásban.

 

 

A számok tükrében  

 

A statisztikát illik itt-ott némi fenntartással fogadni , mivel a Központi Statisztikai Hivatal csak a “hivatalos” vendégéjszakák megszámlálására képes, míg azt sajnos kijelenthetjük, hogy szürkegazdaság kis településünkön is elég jelentős ahhoz, hogy beszélni kelljen róla. Ha a számok emiatt nem is tökéletesen fedik le a valóságot, azért a nagyságrendek biztosan értékelhetők.

 

Az idegenforgalom területén az nyolcvana évektől – a kereskedelmi vendégforgalmat figyelemmel kísérve – betöltött szerepköréből folyamatosan veszít városunk. 1986-ban az összes regisztrált vendégéjszaka száma Baranya megyében 1.594.210, míg ebből csupán Harkányban 820.372 realizálódott – tehát több mint 50%. Aztán 1997-ben Baranya megyében 629.457-re csökkent a turisták által eltöltött éjszakák száma, Harkányra vonatkoztatva ez a szám 213.578 (34%) lett. Baranya megye vendégforgalma tehát 39%-ra, Harkányé pedig 26%-ra(!!) esett vissza mintegy 11 év alatt. A harkányi fürdő vélt vendégforgalma ezt jóval meghaladhatta, de pontos statisztika a fürdővendégek illetve belépők számáról a mai napig nem létezik, ami szerintem hatalmas hiba.

 

 

A Harkányban töltött idő

 

Elsőként az átlagos tartózkodási időt érdemes áttekinteni:

 

 

Ami megfigyelhető: tendenciózus visszaesés, főleg az utóbbi 2-4 év távlatában. A csökkenés a külföldiek szempontjából 50 százalék felett, míg belföldiek szempontjából is nagyságrendileg 10 százalék.

 

Hogy miért is van ez így? A legnagyobb problémát a külföldiek tekintetében mutatkozó átlagos tartózkodási idő visszaesés mutatkozik, ami leginkább annak betudható, hogy mára a turistának nem elég, ha csak a fürdőben való időtöltésre van lehetőség. Programot kell adni minden napra, amihez térségi szemléletre valamint szezonban minden héten folyamatos és előre tervezett programlehetőségekre lenne szükség. Ennek első eleme az éves és a havi részletes programnaptár, mivel nem elég egy rendezvényt csupán egy-két héttel előtte kitalálni és promotálni. A harkányi programok mellett a környékünkön fellelhető programlehetőségekre is nagyobb hangsúlyt kell fektetni, amit csak úgy lehet megoldani gazdaságosan, ha közösen oldjuk meg, hiszen idén is például több villányi borkóstoló vagy pécsi városnézés pont amiatt nem jött létre, mert az egyes szálláshelyeken-utazási irodánál jelentkező vendégek száma nem érte el az utaztatáshoz (buszköltséghez) megfelelő minimumot sem.

 

 

A belföldi turistaszám növekedés és ami mögötte van  

 

A következő táblázat a belföldi vendégéjszakák számának alakulását mutatják:

 

 

Itt egy szerény növekedés érzékelhető, aminek az örömteli oka a SZÉP kártya megjelenése, ami a második Orbán-kormány belföldi turizmusélénkítő intézkedése volt még 2010-ben. A kevésbé örömteli ok pedig az évről-évről alacsonyabb kereslet miatt csökkenő árak, melyekkel talán a legolcsóbb Magyarországi fürdőhely címet már magunkénak tudhatjuk, bár ezzel annyira nem jó dicsekedni. Ebben a szegmensben a cél a minőségibb kereslet megteremtése lehet, ami kizárólag szolgáltatás-bővítéssel elérhető, de természetesen azért a programnaptárban szereplő programok és a sportturizmus (felkészítő táborok különböző sportágak számára, mint például a futball vagy a úszás). elindítása is hatással lehetne a vendégszám fenntartására és növelésére.

 

 

Amivel nem lehetünk elégedettek: a külföldi vendégéjszakák alakulása

 

 

Itt már borúsabb a kép, hiszen a 2010-es nagy visszaesés után az utóbbi négy évet csak nehezen tartható stagnálás jellemzi. Az alapvető okok magyarázása hosszadalmas lenne és természetesen rá lehet fogni mindent első körben a fürdőfejlesztések elmaradására, de egyéb komoly hiányosságoknak is betudhatóak az állapotok. A nem megfelelő vendégkör megcélzása például ilyen lehet. Hiába lenne üdvözlendő a legfizetőképesebb közép és felsőbb-osztálybeli családos külföldieket látni itt nyaralni, egyelőre nem vagyunk képesek őket kiszolgálni (ugyanakkor törekednünk kell arra, hogy minél inkább képesek legyünk megszólítani őket, amihez a már említett szolgáltatásbővítés kelleni fog).

 

A jelenlegi viszonyok között a középkorú és nyugdíjas vendégek az elérhetőek. Ezekből is a legelérhetőbbek a legnagyobb számban itt üdülő csehek, akik megtartására és megfelelő módon való kiszolgálására eddig abszolút nem fordítottunk figyelmet. Hibás szemlélet az, hogy: “úgyis majd maguktól is jönnek”. A nálunk jobb helyzetben lévő Bük például 2 éve az ottani TDM pályázati pénzeiből tört be erre a  piacra és a vendégszám növekedéséből is látható, hogy jól fektették be a pénzüket marketingre. Így az újonnan színre lépő vetélytársak további veszélyt jelentenek a meglévő vendégkörünkre is. Fontos megjegyezni, hogy a  német és az osztrák piacokról is ilyen analógia mentén szorultunk ki, illetve kerültünk háttérbe.

 

 

Hibák a rendszerben  

 

Komoly pénzeket ölt a városvezetés például az orosz, a horvát és a szerb utaztatói piacba, aminek a hozadéka sajnos elég minimálisra tehető. Ugyanakkor a jobb lehetőségekkel kecsegtető szlovák, lengyel és netalán olasz nációk irányába egy tapodtat sem tettünk. Külön érdekesség, hogy így is megjelentek a lengyelek, bár egyelőre még a számuk nem jelentős. A régi vendégek visszaszerzése szintén prioritás lehetne, az osztrák és német piac alacsonyabb jövedelmi szintű nyugdíjas rétegeit a fürdő jelenlegi szolgáltatásai így is képesek lennének megszólítani. Fontos lenne ezek mellett, ha tudatosan képesek lennénk szezonalitásról beszélni és e szerint gondolkodva alakítani a marketinget is.

 

 

Hogyan tovább?

 

Hogy mi kell ahhoz, hogy elinduljunk a lejtőről? A konkrét javaslatok és elképzelések mellett leginkább arra, hogy a turizmust ténylegesen a turizmus szereplői irányítsák. Ennek tökéletes terepe lehet többek szerint a turisztikai egyesület illetve a TDM szervezet a jövőben (is), de nem a jelenlegi formájában.

 

L. Simon László az Miniszterelnökség parlamenti államtitkárával történt beszélgetésünk során is felvetődött a TDM-ek működésének vélhető anomáliái, amik osztrák mintára lettek elképzelve, de sok helyütt az uniós pályázatokból elnyert százmilliók hasznosulásának hatékonysága megkérdőjelezhető. A következő uniós támogatási ciklusban pedig még nem eldöntött kérdés, hogy lehetőségük lesz-e a TDM-eknek pályázati pénzekhez hozzájutni, így a feladat és működési átalakítás mellett, szükség lesz a finanszírozás átgondolására is.

 

Az idegenforgalmi adó bevétel nagy részének jó lenne, ha a turizmusfejlesztésben hasznosulna nálunk is, így az osztrák példához még inkább hasonlóan is működhetne a rendszer, aminek a mikéntjéről még biztosan érdemes lesz beszélni a későbbiekben. Ilyen tekintetben persze szükség lenne az adóbeszedési elképzelést is megváltoztatni: nem az esetleges büntetésre és az ellenőrzéssel való fenyegetőzésre helyezni a hangsúlyt, hanem közvetetten érdekeltté kellene tenni a szállásadókat a bevallásra és befizetésre. A jutalmazó rendszer itt is működőképesebb modell lehetne, mint a szankcionálás.

 

Ezek mellett nem lehet a demokratikus szervezetirányítás mögé bújtatva egy szűk körnek az irányításával és csak ennek néhány résztvevőnek az érdekeit kiszolgálva tényleges turizmust építeni. Erre a legjobb példa Harkány és az eltelt néhány év. Két TDM-es pályázat, súlyos százmilliók elköltve és a gyakorlatban és semmi felmutatható komolyabb vendégszám emelkedés. A turisztikai egyesületnek és a tourinform irodának már a finanszírozási források okán is a feladat-orientált működésre kellene átállni. Ennek jegyében a marketing-tevékenységet is egy  helyre kellene összevonni, aminek kiegészítése lenne a programszervezés. Minden részfeladathoz felelős és hozzáértő csapatot rendelve meghatározhatóvá válnak a célok és az azokhoz szükséges pénzügyi keret is. Közösen a turizmus helyi szereplőivel egyeztetve kell kialakítani a stratégiát a programokat, amiket aztán egyeztetni kell a térségi szinten (Siklós, Villány, Pécs, Orfű). Célok meghatározásával időről-időre vizsgálni lehet a teljesülést, hiba esetén fel lehet tárni a hiányosságokat.

 

 

Konklúzió  

 

Összefoglalva a jelent és előre tekintve a jövőbe egy valamit biztosan ki lehet jelenteni: múltban ragadva, változtatások nélkül nem lehet jövőt építeni!