Nem tűntek el, épp csak más korban élünk – a főszerkesztő jegyzete

Életmód - szerző: Kacsúr Tamás

Van a listán szellem, akit csak néha látsz. Vannak bábok, akikről nem tudtál. Na tündér az már régen járt erre. Nyüzsögnek az erejüket vesztett varázslók, dementorok, mézeskalácsház-lakók, de legfőképp törpék, akik hangjukat mint egy félresikerült Gulliver-történetben csak úgy hallatják, hogy közben a kövek alatt csúsznak-másznak. Amíg az időközi választás a Muppet Show jegyében telt, most egy hatalmas mese közönségeként érezhetjük magunkat.

 

Vannak szörnyek is, csendben figyelnek, öt év múlva már ők nyernek. De a csaholó kutyák valódiak, ugatásuk messzire hallatszik. Az óriások és a királyok címeiért most indul a verseny, általában régi érzésre épített új ígéretekkel. Vagy azok is a régiek? Nézzük hát.

 

 

A jelöltek között koránt sincs akkora tumultus, mint az időközi választásokon. Sokan tanultak vereségükből, de az utolsó helyek bérlői azért rendre felsorakoztak idén is, néhány ismeretlen vagy érthetetlen névvel kiegészülve. A szocialisták elmaradt vérfrissítése rányomja a bélyeget a jelöltjeik súlyára, a Fidesz részéről koncepciót sejthetünk, eltérően az időközi választások gyakorló szereplésétől.

 

A szereposztás szerint is megoszlik a politikai slepp. Míg Baksai Tamás, a Fidesz polgármesterjelöltje Orbán Viktorral találkozik, addig a regnáló hatalom hűjei tömegfényképezést kiabálva rebbentek szét, persze más polgármesterek képeit felmutatni nem tudván. A jobboldal megmutatta a lapjait, amikor a gyógyvizünket stratégiai szerepre juttatta, megint mások kampányfogásról beszélnek – néhány nappal egy terehegyi ingyenpörkölt előtt. A bohócok és a fullajtárok feladata közös: véleményvezéreknek mondani valószínűtlenséget, hátha azok elterjesztik.

 

 

Négyévente a nyugdíjas klub és Terhegy is nagyobb figyelmet kap

 

Négy év alatt egy projekt kötelező elemeként elkészült az azóta is kihasználatlan, lássuk be, meglehetősen indokolatlan parkoló, majd néhány nappal a nyugdíjas klub szokatlan figyelmet elnyerő összejövetele után ingyen pörköltet ehettek a terehegyiek, mert hirtelen fontosak lettek. Így foglalható össze annak a városrésznek az elmúlt két rezsimben betöltött szerepe és eseményei, ami joggal érezheti magát kirekesztve a harkányi közéletből. Imri Sándor jelenlegi polgármester mindkét rendezvényen megjelent és mosolygott, ami kedvező megítélést hozott számára, hisz volt, aki még csak nem is látta. Köszönjük az ebédet, de szavazni nem rá fogunk. A fülkében senki sem nézi a kezünket – ad hangot csalódottságának egy terehegyi, akivel délután a Sparban találkoztunk.

 

 

A pörköltet kaptak, nem boltot – hallgass és egyél!

 

A városrész joggal érezheti magát kirekesztve a harkányi közéletből: zátonyra futott a részönkormányzatuk, és két ígéret után sem volt egyetlen megoldást hozó napirendi pontként sem tárgyalva annak a nem létező boltnak az ügye, ami hosszú távon kulturált és korunknak elvárható színvonallal megoldást jelenthetett volna a helyiek számára. Pék és jégkrémárus ugyan jár arra, jobb híján azzal kell megelégedniük az elkerülő út túloldalán lakóknak, ha nincs kedvük kilométereket gyalogolni vagy kocsikázni a legközelebbi ábécéig.

 

A részönkormányzat egy lokális idős házaspár személyeit érintő egyet nem értésből sorvadt el, a bolt ügyét pedig senki sem vitte tovább az előrehaladott tárgyalásokat félbehagyó Barla-Szabó Zsolt testületből való távozása, majd az időközi választásokat követően, holott mindkét esetben szép színes lapokon ígéretet tett rá maga a polgármesterjelölt is.

 

Imri Sándor a meg nem valósított politikai és kampányígéreteket egyébiránt egy viccel próbálta magyarázni, szerencsétlenül épp Schwarz Tibor akkoriban kinevezett fürdővezető autópályán elhunyt nagybátyja balesetét követően. Sokan összefüggést találnak a vicc részletei, időzítése és mondanivalója között, hiszen a fürdővezér így okafogyottá vált politikai befolyása nagy súllyal bírt a polgármestert nem támogató, de döntést hozó képviselők körében. Mielőtt bárki letagadna bármit, játsszuk le a polgármesteri fogadóórán elmesélt viccet. Olvasónk felvétele a sajtó előtt zárt lakossági fórum perceiből. A poénon senki sem nevetett.

 

[soundcloud url=”https://api.soundcloud.com/tracks/168703928?secret_token=s-rO6bg” params=”auto_play=false&hide_related=false&show_comments=false&show_user=false&show_reposts=false&visual=false” width=”100%” height=”100″ iframe=”false” /]