Stepper Tibor: a családom és az emlékeim Harkányban maradtak

A harkányi általános iskola fúvószenekarában indult a zenei pályafutása, 1981 óta a Győri Filharmonikus Zenekar trombitaművésze. A helyi úttörőzenekar után a pécsi művészeti szakközép következett, majd rövid szombathelyi kitérőt követően került Győrbe.

 

 

Stepper Tiborral egykori élményeiről, pályájáról és mindennapjairól beszélgettünk.

 

Minden a harkányi iskolában kezdődött – olvashatjuk vallomásában az iskola honlapján. Milyen volt az iskola és a zeneiskola akkoriban?

 

A világ minden pontján hasonlóan indul a muzsikuspalánták élete. Bár nem mindenkiből lesz világhírű vagy akárcsak profi, hangszeréből megélni is képes muzsikus, de szinte valamennyien a legjobb szívvel emlékeznek az itt együtt töltött időre. Ha szabad személyes emlékeimmel előhozakodnom: az első próba, ahova tízévesen betévedtem az egy-két éve működő úttörőzenekarba, annyira megfogott, hogy úgy éreztem, valami módon részt kell ebben vennem. A zenekart Horváth Laci bácsi, a siklósi zeneiskola igazgatója irányította, és pár barátom, ismerős nagyobb fiúk alkották. Apukám pedagógus kollégája, Szakó Józsi bácsi – Gyuri fia – fújta a legsúlyosabb hangszert, a nyakába akasztott helikont. Juhász Tibi trombitált és óvodáskortól barátom, Kresz Laci is ott ügyeskedett.

 

Talán 15–20-an lehettek, de mintha a mennyei zenekar játszott volna. Azóta persze nagyon sok és jobbnál jobb együttest hallhattam, játszhat- tam is velük, de számomra minden akkor és ott kezdődött. Pár nap múlva jelentkezőket kerestek a fúvószenekarba. De ahogy később is minden fontos posztért próbát kellett játszanom, akkor is az egyetlen, mély Esz-trombitáért meg kellett küzdenem. Az úttörőtrombitával 1991-ben találkoztam ismét. A bábolnai harsonás huszárokhoz hívtak tanárnak, ők pont ilyenen, lovon ülve játszanak. Nyolcadikos koromban, 1972. január táján szóba került a továbbtanulás kérdése. Ekkor felmerült a művészeti szakközépiskola lehetősége is, oda felvételiztem. Meglepett a többiek ala- pos bemelegítése, és az enyémnél magasabb szintű játéka.

 

Szerencsémre Decleva Laci bácsi – a szakközépiskola kürt-trombita tanára – megláthat- ta bennem a lelkesedést, mert esélyt adott. Amit még nem tud, majd itt megtanulja! – győzte meg tanártársait. Negyedik évtizede azon vagyok, hogy megfeleljek e nagyszerű ember bizalmának!

 

1981-től Győrben él, dolgozik. Ritka huzamosabb ideig egy helyen len- ni, pláne zenei pályán, abból megélni. A gondviselés önnel volt.

 

Így végiggondolva, bizonyosan. Sikerült a konzervatóriumba, főiskolára bejutnom. A nősülésem után Szombathelyre kerültem, majd a Győri Filharmonikus Zenekarban játszottam sikeres próbajátékot. Itt akkor én lettem a legfiatalabb kolléga, aztán 1982-ben a legfiatalabb szólam- vezető. Nagy újdonság volt az Ausztriában is játszó zenekarral megis- merni azt a szép országot, az árubőséget, rendezettséget, a „Nyugat” jólétét. 1984-ben először jártam Nyugat-Németországban, egy szabadtéri nyári színházban, ahová aztán minden augusztusban visszatértünk több mint 15 éven át. Zenekarunk a Münchener Tournee Theaterrel kéthóna- pos őszi-téli turnékra kezdett járni. Bejárhattuk Ausztria, Németország, Hollandia, Svájc, Dánia városait.

 

A győri filharmonikusokkal és egyéb zenekari formációkkal az egész világot bejárta. Melyik a legkedvesebb fellépése?

 

Nehéz lenne egyet kiemelnem a sok száz koncert közül, de szólistaként ’82 júniusában, a fertődi kastély lépcsője előtt Haydn Esz-dúr trombitaversenyével mutatkoztam be. 1996-ban II. János Pál győri látogatásakor játszott zenekarunk, ahol Händel Tűzijáték-szvitje is elhangzott. A legszokatlanabb időpontban 2008 húsvétjának vasárnapján játszottam a bécsi Stephansdomban, éjjel 11-kor.

 

1985-ben megalakítottuk az Arrabona Rézfúvós Kvintettet, amellyel Győrben és környékén, de Vas, Zala, Somogy, Veszprém, Komárom megyében is számtalan koncertet adtunk 1998-ig. A trombita-orgona műfajban Pannonhalmán 1992 óta játszhat- tam. Nagyon szívesen emlékszem a Hohmann Anettel közös máriagyűdi, 2003-2004-es hangversenyünkre, ahogy harkányi plébániatemplom száz éves fennállásakor adott játékomra is jó érzéssel gondolok vissza.

 

2005-ben a máriagyűdi templom basil- ica minorrá avatásán is játszhattam. A nagyzenekari koncertek között a 2000-ben a szombathelyi-győri zenekarral közösen előadott Mahler II. szimfónia és a 2011-ben Klagenfurtban előadott Mahler III. szimfónia volt a legnagyobb teljesítmény. 1998-ban Japánban is jártam egy bécsi operettszínházzal.

 

Az Ennio Morriconéval 2009 májusában játszott turné volt az egyik legnehe- zebb és legemlékezetesebb. A mester filmzenéiből összeállított blokkokat játszottunk Rabatban, Pekingben, Szöulban, Tajvanon, majd Torinóban, Moszkvában, az Ohridi-tónál, végül Gdanskban. Jelenleg a 19 éve működő győri Friends Big Bandben is játszom, legutóbb Malek Andreával léptünk fel.

 

A sikeres életutak mögött gyakorta ott a család támogatása is.

 

Feleségem, Bujtor Ildikó, akivel ketten vágtunk bele győri életünkbe, zongoratanárként végzett Pécsett. Két évig a győri színház korrepetitora volt, majd a csornai zeneiskolában tanított. Az ő segítsége nélkül valóban nem szentelhettem volna minden időmet a hangszerrel gyakorlásra, utazásra, fellépésekre. Példás rendben vezette a háztartásunkat, nevelte Péter fiunkat.

 

Hosszan tartó, súlyos betegsége tavaly májusban súlyosbodott, és itthagyott bennünket.

 

Milyen emlékkép ugrik be Önnek először, ha Harkány kerül szóba?

 

Sajnos nagyon ritkán, évente jó, ha egyszer-kétszer eljutok szeretett szülővárosomba. A gyógyfürdő mindig tetszett, hatéves koromtól rendszeresen jártam. Itt maradt családom és az általános iskolai szép évek, az emlékeim.